Az automata váltó és a felmosóvödör pozíciója, avagy rendszerek összeegyeztetése

Sokszor hallani úrvezetőktől (húdekimentadivatból ez a szó...), hogy nem kell automata váltós kocsi, mert nekem ne váltson automatikusan, mert majd azt én tudom, hogy mikor kell váltani. Azok, akik ezt hangoztatják, sejthetően nem rendelkeznek túl nagy tapasztalattal az automata váltós kocsik terén. Mert ha rendelkeznének, akkor tudnák, hogy az automata váltót is lehet irányítani akár fel, akár le akarom váltani a fokozatot. Kifinomult és okos gázpedálhasználattal teljesen jól irányítható még az öreg automata váltó is. Valahol természetes, hogy az ismeretlennel szemben gyanúsan viselkedünk és óvatosak vagyunk. Ha egy rendszert nem ismerünk eléggé, vagy sehogysem...akkor nem tudunk hozzá viszonyulni.

A helyes életmód megfelelően nagy témakör ahhoz, hogy sokan úgy érezzük, elveszünk a részletek között. Sok a rendszer, sokismeretlenesek az egyenletek, és nem értjük a csínját, hogy hogy kellene bánni vele. Akárcsak az automata váltós kocsi az olyannak, aki még csak manuálisat vezetett.

Kellenek sarokpontok, amik segítenek eligazodni. Amikor felmossuk az adott helyiséget, és ne adj'Isten közben nem végig a felmosás folyamatára koncentrálunk, hanem ezerhatszáz különböző gondolat kavarog a fejünkben, akkor mi történik? Kétféle irényba lehet menni: az egyik irány, hogy az ember, mivel elkalandoztak a gondolatai, rosszul fog felmosni. Kihagy egy-két kockát, vagy egy egész területet is akár. Mert ugye nem oda figyel, mert máshol jár az agya. De ha az emberünk kellőképpen 

tapasztalt/értelmes/kanyhalló/raffinált/fineszes/agyafúrt/ravasz/életrevaló, satöbbi, 

akkor kitalál egy rendszert, mondjuk az egyik végéről indul, és csíkonként halad végig, és a felmosóvödör pozíciójával jelzi magának, hogy meddig haladt végig a felmosóronggyal. a vödör pozíciója két tengely irányában osztja fel a területet, azaz többféleképpen is felhasználható a jelzésre. Felmos, a vödröt bepozicionálja, merít, facsar, és tudja honnan meddig mehet a következő etap.

Talán túltoltnak tűnik így leírva, de a lényeg, hogy ki lehet alakítani olyan technikákat, amik rögzülnek az emberben, és ezáltal két legyet is üthetünk egy csapásra: egyrészt nem marad felmosatlan terület, másrészt elkalandozhatnak a gondolataink, tehát nem kell egyfolytában a felmosásra koncentrálni. 

A helyes életmód kialakítása sok sok rendszer egymáshoz passzintásán alapul. Mindenkinek adottak a körülményei, a lehetőségei, az eszközei, na és persze ő maga, mindaz, ami a személyiségében benne van. Ezeket mind fel kell térképezni, és jól összehangolni. És ezért van, hogy sosem tudja más megmondani a frankót, legfeljebb az őszintét. Mindenkiek MAGÁNAK kell összerakosgatnia a kirakódarabokat, mert csak ő az egyetlen aki tisztában a saját tulajdonságaival, körülményeivel, eszközeivel és lehetőségeivel. Na és ugyebár azt se felejtsük el, hogy ezek sem mindig kőbevésett dolgok. Lehet ám változtatni sokmindenen....

Életmód és arcszerkezet

Sokszor visszatérő téma a mozgás, és a mozgásnak, sportnak a testsúlyra gyakorolt hatása. Másfelől megfogalmazva ugyebár a 'segít-e a fogyókúrán, ha sportolok?' című témakör. Nos, tudom, ebben a témában kifejezetten szokatlan az álláspontom. Én ugyanis vastagon abban hiszek, hogy a mozgás alapvetően nem a lefogyásban, legfeljebb a súly megtartásában játszik nagyon komoly szerepet.

Tény, hogy ez nem jó dolog. Vagy inkább nem kellemes....mert hány és hány ember gondolja, hogy megúszhatja a fogyáshoz vezető úton az éhezést, ha cserébe mozog egy kicsit. Ezzel az a gond, hogy a mozgásos tevékenységbe általában nem számolódik bele a glikogén tartalék eltüzelése, és a felhasznált kalóriamennyiség, pedig ha mindenki kiszámolná ezeket a számokat, akkor valószínűleg kevésbé csúszna le a bödön jégkrém az izzasztó menet után azzal az érzéssel, hogy nem baj, hiszen lemozogtam. Egy fél órás futás, vagy egyéb aerob mozgás végez a glikogénnel, egy újabb fél óra lenne a zsírégető munka. És akkor beszélhetnénk 3-4-500(intenzitástól függ) kalória elégetéséről. De egy bödön fagyi simán megvan 1250 is, ha nem több. 

És persze általában aki egy órát minimum képes lefutni, az nem szokott utána befagyizni. Vagy helyesebben fogalmazva, aki szeret befagyizni, az jellemzően nem képes egy órán keresztül futni.

Szóval én abban hiszek, hogy fogyni csak kalóriadeficittel lehet, viszont ha már elértük a célt, és a következő feladat az, hogy meg is tartsuk a súlyt, akkor ebben már komoly segítség lehet a mozgás.

A legtöbb esetben én nem csak pacekból vagyok ennyire okos, hanem szinte a kezdetektől fogva dokumentálok mindent. Mit eszek, mit mozgok, hogy nézek ki, hány kiló vagyok, hány centik a körfogataim, ésatöbbi. Namost éppen ezért például össze tudom hasonlítani a saját arcaimat 2013-ból, 2015-ből, és 2017-ből, kifejezetten olyan pontokban készült felvételekkel, amiken pontosan ugyanakkora volt a súlyom. És azt látom, hogy egész más a fejformám. És más a testem szerkezete is. Pedig a súly dekára ugyanannyi. Akkor mégis mi okozza a különbséget? Nyilván az, hogy 2013-ban éppenhogy túl voltam a lefogyáson, és elkezdtem visszaállni a rendes életbe, 2015-ben már elkezdtem az aktív sporttevékenységeket, 2017-re pedig rutinból megvan a napi több órás edzés, masszívan beleépítve a mindennapjaimba.

Én ebből azt látom, hogy a mozgásnak, a sportnak óriási ereje van, de nem a fogyásban, sokkal inkább az alakváltozásban. Ugyanezért becsapós a BMI is, mert az csak bután a magasságból és a súlyból számol...de ugyebár van súlya az izomnak, is, meg a zsírnak is, és azt a BMI kalkulátor nem tudhatja, melyikből mennyi van.