Energiaegyensúly a kormány szerint

Nejem találta .....ezt. Nem mehetek el mellette szó nélkül. Monspart Sarolta tájfutó és Fekete Krisztina dietetikus neve fémjelzi a munkát, ami véleményem szerint annyi sebből vérzik, hogy abból egy is végzetes, nemhogy mind.

Kezdjük azzal, miféle fastiszoid megközelítés, hogy aszongya anyuka 60 kiló, apuka 100, lánygyerek 40 fiúgyerek 55....a skatulyázás mintapéldája. Persze lehet mondani, hogy kiindulópont, de könyörgöm, miféle beteg ideológia húzódik meg mögötte??

És akkor menjünk tovább: szépen leírják, ki milyen munkát végez el, és mi járhat érte...egy kategórián belül lássuk csak: például a fiúgyerek vonatozik két órát, amiért cserébe megehet egy vékony szelet kalácsot. Ezzel szemben a lánygyerek vasal két és fél órán át, amiért ehet egy túrórudit két deci gyümölcslével. Vagy: fiúgyerek négy órán át játszik a számítógéppel, mellette lánygyerek három órát vásárol a plázában. Kislány egy adag natúr csirkemájat kap, burgonyával és salátával, a kisfiú egy darab kakaós csigát, egy darab joghurttal.

Ehhez hasonló példák vannak. Mondjuk egy átlagos 40 kilós lány az 12 éves. Ritkán vásárolnak három órán át a plázában a 12 évesek...vagy rosszul gondolom? De miféle tevékenységek már ezek? Végig lehet nézni az adott kategóriákat. Apuka órákig kártyázik a barátokkal, anyuka mosogat....Hol vagyunk, az ezerháromszázas években?

És miféle dietetikus adja a nevét az olyan meghatározásokhoz, hogy egy adag? Meg vékony szelet...meg gyümölcslé...?? Az 'adag' meg a 'vékony' nevetséges. Pláne ha energiaegyensúlyról beszélünk...egyensúly, azaz sugall a kifejezés valamiféle pontos mérést...És ugyan hasonlítsunk már össze egy két deci banános Grannini-t meg egy cukormentes szűrt almát...mindkettő gyümölcslé. Hogy lehetnek ilyen dühítően pontatlanok, ilyen begyöpösödöttek, ilyen középkoriak, és ilyen pofátlanok?

Nyilván komoly pénzek cseréltek gazdát e remek munka kapcsán....nem tudok mit mondani többet....


update: a kormányzat gyorsan le is szedte az oldalt....két képet valaki lementett szerencsére:

Atkins

Pusztán kíváncsiságból, de nekimentem - már persze internetesen értve...- az Atkins témákörnek. Tiszta sor, sok információ van róla, tulajdonképpen csak idő kérdése, meg türelem...és csak úgy ömlik az infó...vagy mégsem? Nem feltétlenül könnyű találni érdemi dolgokat.

Nos, Atkins-hez köthető ugye a bűnös szénhidrátra fogott hízás, hiszen gyakorlatilag az ő által javasolt módszer a szénhidrát elhagyása, illetve a minimálisra csökkentése. A fehérjére és a zsírra koncetnrál. Húsok, tojás, halak, sajt, ilyesmi...ezekből aztán bátran akármennyit lehet enni - jön le nagyon sok helyről. Az elmélet nagyjából az, hogy az anyagcsere, miután nem kapja meg a ch-t, kénytelen beindítani a lipolízist, és a zsírt kezdi el égetni. Magyarán fogyni kezd a delikvens.

Többlépcsős a rendszer, először 20gramm ch-t javasol egy nap (a 2-300 helyett), majd mikor elindult a fogyás, akkor hetente napi 5 grammal emelni, mindaddig, amíg a fogyás folyamata megy. Amint megáll, azon a szinten kell tartani a chszintet.

1989 óta a módszer nagy lépésekkel haladt előre, Amerikában. Hírességek is rákaptak, ettől aztán még jobban divatba jött, hiszen Jennifer Aniston, vagy Renée Zellweger neve azért nagyon széles körben ismert. Persze mint minden, ez is több oldalas érme....nekem nem tisztem, feladatom sem a módszer pontos ismertetése, analizálása, se semmi....kedvem, idő, energiám se nagyon van a teljes feltérképéezéshez, de azért érdekelt a dolog, és utánanéztem néhány ténynek.

Kerestem olyat is, aki ezzel a diétával lefogyott, és tartja a súlyát, mondjuk több mint egy éve már. Tehát nem olyat, aki ezzel a diétával és sporttal és kalóriszámolással és életmódváltással.....fogyott le, mert az hogyismondjamcsak..nem annyira reprezentatív. Mert ugye ha valaki nekiáll odafigyelni arra, hogy mit eszik, és elkezd valami sportot aktívan űzni, és megváltoztatja az életmódját/stílusát....az lefogy az Atkins-el, meg anélkül is, ehhez nem fér kétség.

A diéta előnyei legfőképp ott vannak, hogy hát ugye nem kell éhezni, meg számolni a kalóriákat, lehet enni bőségesen húst, zsírt, fehérjét....csupa finomságot. Viszont a gyümölcsök ugrottak, és a kenyérfélék is. Meg minden más. Tény, hogy több millióan elkezdtek fogyni ettől a módszertől. Igaz, van aki azt mondja, hogy ez csak a minden diéta elején fellépő folyadékvesztésből ered, tekintve, hogy a keton a vízzel ürül. Ha valaki elkezdi valaki megszüntetni a ch bevitelt, a glikogénból a szervezet elégeti a "tarcsi-szénhidrit"...ha az is elfogyott, hurrá, éghet a zsír. Ez volna az ún lipolízis, amikoris a szervezet "áttér a zsír-anyagcserére".

Egyesek szerint a zsír feldolgozása során a szervezetben keletkező keton és aceton miatt az ember fáradékonyabb, étvágytalanabb és dekoncentráltabb lesz. És azért fogy tovább, mert ugyan ehetne, de nem kívánja. Ez viszont nem normális tünet, ezért az Atkins diéta félrevezeti a szervezetet, továbbá a sok zsírfogyasztással a szívet és a keringési rendszert indokolatlanul terheli.

Elméletileg a szervezetünk a vér cukorszintjét folyamatosan szabályozza. Ha túl sok ch kerül be, akkor elraktározza, ha túl kevés, elégeti a már elraktározott zsírt. Mindezt alapvetően a hasnyálmirigy irányítja. Inzulinnal csökkenti a cukorszintet, glükagonnal növeli. A zsír lebontása során keletkező keton vízzel ürül ki, maga a ketózis folyamata körül nagyon sok többértelmű utalás van...előfordul, hogy összekeverik a keto-acidózissal, ami egy igen ritka betegség. Maga a ketózis egy teljesen normális, mindenkiben és mindennap végbemenő folyamat. Ha valaki folyamatosan ch-val tömi a szervezetét, akkor persze nem történik ketózis, hiszen nincs szükség zsírbontásra, van bőven bevitt energia, még sok is.

Másik sokat hangoztatott érv, hogy a sok fehérje hazavágja a vesét. Kutatások százai erősítik vagy ezt, vagy azt az oldalt, attól függően, ki volt a megrendelő :) Az egészséges vesék megbirkóznak a sok fehérjével, nem árt nekik. Ezt is lehet olvasni soka helyen, továbbá azt is, hogy az extrém mennyiségű fehérjét fogyasztó body builderek markerei nemhogy nem rosszabbak, de egyenesen jobbak voltak a nagyátlagnál.

Tévhitek, megtámadhatatlan logikai sorok, következtetések, okoskodások, tudományos és nem tudományos okfejtések....elképesztő, mennyi sok információ van. Mindig lényeges, ki számít hitelesnek a témában. Persze mondhatjuk, hogy orvosok, dietetikusok...ők nem tévedhetnek. Pedig dehogynem. Sajnos attól, hogy valaki hivatalosan ért hozzá, még lehet hozzánemértő. Az emberi testben végbemenő folyamatokat nem mind ismeri az orvostudomány tökéletesen, és sok olyan folyamat van, amit ugyan ismernek, de a működési mechanizmusok pontos működését és legfőképp a miértjét....nos, azt már nem. Az agy, a nyirokrendszer....a neuro-endokrin rendszer....ezek éppenhogy az orvostudomány nagy fehér foltjai még, az igazán lényeges kérdésekre nincs egyértelmű válasz

Az mondjuk valószínű, hogy bármely élelmiszer korlátlan fogyasztása nem tesz jót. Vannak tények, olyan tények, amikre felépül mondjuk egy Atkins rendszer, vagy egy Paleolit rendszer. Olyan tények, amikkel nem lehet, nem is érdemes vitába szállni. De a logika mentén mindig ott van a HA....ha nem így lenne, az emberiség nem lenne ilyen csúnyán elhízva.

lassú tűz

Számomra újfajta mozgásos kísérletbe fogtam. Természetesen az "ezervíz" módszert továbbra is folytatom, egy hónapot tűztem ki, a felénél járok. Ebben a rendszerben elég sok mozgástér van, így simán tudok kísérletezni.

A dolog lényege, hogy az anyagcsere folyamatában a zsírégetést igyekszem minél inkább felpörgetve tartani...azaz napközben, ha van akárcsak egy fél órám is, felülök a biciklire, és tekerek. Szokásosan a reggeli és a délutáni egy-egy órát tartom, de menet közben is, mintegy megpróbálom életben tartani , mint a tüzet, mikor rádobunk még valami éghetőt. Bár lehet, hogy az izzás a megfelelőbb hasonlat, hiszen egy megfeszített tempójú edzés, amiben az ember leizzad, liheg, és totál kiüti magát...az lenne a láng, ez a folyamatos, nem megterhelő, de hosszan tartó aktivitás meg inkább a parázs.

Nem tudom. Mindenestre kivitelezhetőnek tűnik itt és most, nekem...A kormányt megfelelő pozícióba hajtva a biciklire tudom tenni a laptopom, így tekerés közben tudok dolgozni, írni... bár tény, hogy lassabb folyamat, de akkor is. Továbbá áthoztam a nappaliba, és így tévét is tudok közben nézni. Az előző házunkban eleve így volt, és minden hajnalban tévéztem, miközben tekertem, de mostanra olyan szinten felhúz az, amit látok, hogy nem szeretem már egyik csatornán sem nézni a híreket. Mondjuk nézhetném az ír tévét is...de az meg nem érdekel annyira lol

Viszont megvan HD minőségben a Planet Earth sorozat, amit általában a srácokkal együtt nézünk. Lélegzetelállító felvételek, amik egy nagyobb tévén megdöbbentő látványt nyújtanak...szóval ilyenkor beül a család a nappaliba, mondjuk vasárnap délután, behúzzuk a függönyöket, kávé-tea, sütemény....(kinek mi), és mozizunk. Közben én tudok tekerni. Szerencsére a bicikli halk, épphogy csak surrog egy kicsit, ahogy forog a kerék.

Nehéz

Már megint valami, ami nehéz. Tele van az élet nehézséggel, hogy vinné el a fene.

Nehéz élni kövéren. Nehéz lefogyni. Nehéz nem visszahízni. És nehéz megtalálni az egyensúlyt. Az ember nagyon könnyen elmegy valamilyen irányba, letér valamerre az útról, ami ki van jelölve. 

Sötét felhő vetült a családra, egy kedves közeli rokon kapcsán. Rizikós lett az állapota, és műtét is lesz, ami szintén többféle kimenetelű lehet. Hozzáteszem, velem korabeli az illető, kisgyerekes anyuka....az igazságot nem lehet megkeresni, hiszen ha a néhány éves rákos kisgyerekekre gondolok, igazán nem tudom elképzelni, hol lakik az Úristen, és hogy hol lakik az igazság. Az ember hajlamos fejet hajtani az előtt, amit nem fog fel. Jó lenne, ha lenne ráció a történések mögött.

Az biztos, hogy egyikünk sem tudja, mikor kondul meg a harang, ami jelzi, hogy menni kell. És ha így van, hiába tekintünk előre, a jövőt nem láthatjuk. A múltat viszont ha akarjuk, ha nem, látjuk. Mit látjuk, zavaróan, bántóan böki ki az ember szemét. Azt hiszem, a legtöbb, amit az ember tehet, hogy igyekszik úgy élni, hogy amikor eljön a pillanat, ne legyen bántó a kép, ami szembeötlik. Ne érezzem azt, hogy ezt vagy azt máshogy kellett volna. Hogy nem mondtam eleget, hogy nem csináltam elégszer.....hogy nem gondoltam át igazán....hogy nem tettem meg. 

Persze okoskodni könnyű...de itt van mindjárt a diéta, meg a súly, meg az életmód. "Járok kelek a világban"....látok embereket, és igenis trendnek látom azt, hogy egyre több a sportos fiatal, de nemcsak a fiatalok. Tovább megyek: egyre több a ránézésre ortorex- anorex-exorexgyanús ember, ami kicsit arra enged következtetni, hogy sokan lehetnek, akik zacskós halként vergődnek a fogyasztó társadalom manipulatív erői között...

Mert ugyanolyan étkezési rendellenesség az is, ha valaki extrém kövér, meg az is, ha extrém sovány. Az egészséges életmód fontos és szükséges dolog, amivel foglalkozni kell. Sokat, de nem túl sokat. Mozogni kell. Eleget, de nem éjjel-nappal. Enni is kell. Se sokat, se keveset. Csak így Józsefattilásan....

A sötét felhőre visszakötve: ahogy a rossz apa a halál árnyékában rágja magát, hogy nem tett meg eleget a gyerekeiért...úgy az életmód kapcsán is bebillenek néha, hogy basszus, ki tudja mit hoz a jövő? Úgy kellene élni, hogy minél több jót merítsünk ebből az életnek nevezett valamiből. Ahogy a tanmese szól a szakadékba zuhanó emberről, aki még meg tud kapaszkodni egy ágban, de csúszik egyre lejjebb....és észrevesz egy tökéletes, gusztusos epret, amit épphogy elér a másik kezével. Van, aki letépi, és megeszi, és élvezi az ízét. Van aki kétségbeesve csak arra tud koncentrálni, hogy pár perc múlva meghal. Vajon mi a különbség...? Vajon kinek jobb?

Vegyük el az epret....vagy ki a faszt érdekel a hülye eper, amikor itt a vég? Mindig visszatérő, bosszantó, de érdekes kérdés. Nyilván kinek-kinek mást jelent a jó válasz. De hogy érdemes elgondolkodni rajta, az bizonyos.

Könnyű

Annak idején, még korokkal ezelőtt..dolgoztam a pénzügyi szektorban (hű de szépen fogalmazok)....na mindegy....szóval megtanultam, hogy a között, aki egy hónap alatt nem tud kijönni egymillió forintból, és a között, aki egy hónap alatt nem tud kijönni hatvanezer forintból, a között van egy nagyon jogosan közös pont: mindkettő anyagi gondokkal küzd hónap végére. Továbbmegyek: mindkettő úgy gondolja a hónap végén, hogy kevés az a pénz, amiből gazdálkodnia kell, hiszen elfogyott. Több kéne.

Ha egymás mellé állítjuk a két emberünket, persze mi kívülállóként gyorsan és helyesen átlátjuk, hogy merre hány méter, de ez csak a mi nézőpontunkból az, ami. Egy másik nézőpontból nézve mindkét emberre ugyanúgy igaz, hogy kevés a jövedelme.

Nos, talán kicsit durva lesz, amit mondok, de őszintén hiszem, hogy mindenkinek arra van pénze és ideje, amire szán. Ezentúl, vagy inkább mindezek mellett mindenki annyi pénzből/időből gazdálkodik, amennyiből tud.

A kifogás-rakéta persze működik...mit működik, egyenesen szárnyal ezzel a két üzemanyaggal. A legtöbb ember nagyon könnyen elbújik a pénzhiány és az időhiány mögé, legtöbbször viszont nem elbújni kellene, hanem szembenézni a tükörrel. Több értelemben is.

Amikor népes családommal kivándoroltunk külföldre, nem részletezem, milyen sok szempontból volt kegyetlen nehéz. De úgy egy-két év múlva simán megkaptuk sok embertől, hogy "na jó, nektek könnyű, ti odakint vagytok"....igen, nagyon "könnyű" volt tényleg. Nem fárasztottuk magunkat azzal, hogy úgy reagáljunk ezekre a hangokra, ahogy szívünk szerint kellett volna, mert nincs értelme. Ha valaki így gondolkozik, az oylan falat húz kifogásokból maga köré, aminek a lebontásához túl rövidnek látom már az életem, inkább tovább lépek.

Szóval mindig oda lehet vágni, hogy "neked könnyű"....nem mondom, hogy nem esik rosszul a mai napig, ha valakitől megkapom még ezt a buta, szűk látókörú, egoista, bosszantó attitűdöt, de azt hiszem tényleg  letettem már egy ideje arról, hogy megpróbáljam kihúzni azt a bizonyos "alsó fiókot". Boncz Géza annak idején helyesen világított rá - Isten nyugosztalja- hogy az alsó fiókot nem huzkodjuk ki....

Na hogy konklúzió is legyen itt a végén: Nincs duma, nincs kifogás. Mindenki a maga életének a kovácsa. Mindenki maga osztja be az idejét, a pénzét, és végső soron azt az életet éli, amit kreál magának. És mindenkinek legelőször önmagába kell(ene) belenéznie, és nem azzal foglalkozni, hogy mások dolgában okoskodni, meg ítélkezni. Valahogy így látom.

Szembesítés

Nem tudom más hogy van ezzel a dologgal, de én sokszor nem tudok elég tényszerűen nézni dolgokat. Például az anyagcserét. Állítom, hogy sokan nem értékeljük/méltányoljuk eléggé azt, amit dolgozik a testünk. Hovatovább hibáztatjuk, rosszul működőnek aposztrofáljuk, ad absurdum temetjük a saját anyagcserénket. 

Érdekes kísérlet tehermentesíteni az anyagcserét. Mit értek ezalatt? Hát hogy olyan módon beszállni a versenybe, hogy átvegyük az anyagcsere feladatát, mármint a kísérlet erejéig.

Hogyan is gondolom: a bevitt energiát az anyagcsere során dolgozzuk fel. Mi lenne, ha a bevitt energiát nem az anyagcserénkkel, hanem extra munkavégzéssel használnánk fel? Persze fontos az objektív látásmód, mert ugye az, hogy Piroska szép kislány, az nem feltétlenül mindenki számára elfogadható dolog :):)

Viszont akinek van bármilyen otthoni gépe, ami méri az elégetett kalóriákat/kiliojoule-okat, az meg tudja objektíven csinálni. Egészen konkrétan arra gondolok, hogy korlátok nélkül bármit és bármennyit lehet enni - de előtte az elfogyasztani szándékozott étel kalóriaértékét mozogjuk le a gépen. Tehát pl. vágyom egy szelet snickers-re, akkor mielőtt megeszem, ledolgozok egy kondigépen 300 kalóriányit. Ha ledolgoztam, jöhet a csoki.

Szerintem aki ezt a kísérletet megcsinálja, az először is jobban meg fogja becsülni az anyagcseréjét. Másodszor lehet, hogy sokmindent fog majd megenni az adott napon, de hogy a bele lógni fog a fáradtságtól, az is biztos :) harmadszor bizonyos, hogy másképp fog tekinteni egy szelet csokira/pizzára, akármi másra. Mert hajlamosak vagyunk sokszor egy kézlegyintéssel elrendezni, hogy ugyanmár, ettem egy csokis croissan-t, nagy kaland, egy tenyérnyi kis szar az egész....de ha azért, hogy megehessem, fél órát kell tekerni a szobabiciklin....nos, akkor már esetleg többször átgondolom, akarom-e én azt a pékárut istenigazából elfogyasztani?

Bátran buzdítok mindenkit egy ilyen kísérletre, a fentebb említett előnyökön túl az ízorgia is ott van, hiszen ha valaki aktív diétát tart, esetleg megvon magától olyan falatokat, amikre vágyik. Ezt ugye ki-ki hogyan éli meg. Ha az illető olyan, hogy nem akar elcsábulni, akkor nem, de ha olyan, aki elégedett lesz egy szelettel/falattal/darabbal/bögrével/stb. is, akkor kiváló megoldás lehet arra, hogy színt vigyen a folyamatba.

Semmi...

...érdemleges nem történik velem diétaügyileg. Dolgok persze történnek....egy csapágyas mosógép, egy majdnem ujjtörés (az én kis feleségem)....zajlik az élet körülöttem, de a blog szigorú vonatkozásában semmi érdemleges. Tolom továbbra is az "ezervíz" elnevezésű projektemet....annyi módosítással, hogy a reggeli rituálém kiegészült azzal, hogy az ásványvizemet kitöltöm egy edénybe, megmelegítem, és belehajítok egy tasak natúr zöldtea-filtert, majd ha langyosra hűlt, visszatöltöm a palackba, és ezt iszom egész nap. Szóval helyesebb lenne az "ezerzöldtea" kifejezés :)

A szokásos rend szerint telnek a napok, hajnalban és napközben egy-egy óra bicikli, ezt általában még megerősítem egy-egy húszperces, félórás tekeréssel, amikor úgy adódik...telefon, szkájp közben is lehet tekergetni, a múltkor valakivel egy órán keresztül beszélgettem, és végig tekertem közben a biciklit. Az illető nem vette észre, hogy mit csinálok. Feltételezem, hogy a sok szobabiciklizés miatt a szervezetem olyannyira megszokta ezt a tevékenységet, hogy egyáltalán nem lihegek beszéd közben....izzadni is csak 30-40 perc után kezdek.

Sajnos még mindig nem vagyok teljesen jól, de határozottan kifelé megyek a betegségből. A súlyzókat, a fekpadot ennek értelmében nem használtam az elmúlt 3-4 napban. Egyszerűen nem volt erőm hozzá...bízom benne, hogy ez hamarosan változni fog.

Egyébként azon gondolkodtam ma, hogy a legtöbb terméken ugye rajta van az ajánlott kalóriamennyiség. Durván kétezer kalória egy átlagember napi szükséglete. Közben belegondolok, hogy egy teljesen normális reggeli-ebéd vacsora simán akár a duplája is lehet. A normális alatt mit is értek? Ami nem extrém, ami szokványos, átlagos, általános, bevett, elfogadott...Reggelire mondjuk két szendvics, ebédre egy normál menü valahol, vacsora szintén mondjuk egy étterembe beül az ember és megvacsorázik. Ez a három főétkezés simán ütheti a kétezres számot. És akkor még hol van, hogy napközben mi történik....megiszom egy capuccinot, bekapok egy péksüteményt, megkínálnak egy bonbonnal, mittudomén. Kizártnak tartom, hogy az emberek többsége számon tartaná, hogy mikor, mennyit eszik. Szerintem nem tartja számon. A többség. És van a kisebbség - MI - akiknek kötelező odafigyelni. mert ha nem, akkor visszaesünk.

Szerencsére ez olyasmi, amivel együtt lehet élni sokáig, sőt....igazából e nélkül nem tudnánk sokáig élni LOL....szóval messze jobb, mint annyi minden más. Csak érdekes belegondolni, mennyire sokféle megközelítés létezik. Mennyi sokféle igazság....

Ünnepek után

Elmúlt a húsvét, gondolom mindenhol elkoptak már a maradékok is az ünnepi sütikből/kalácsokból, stb. Nálunk beigli nem volt, de zserbó igen. A többi része még végülis egészséges is lehet, hiszen a sovány sonka, a saláták, a zöldségek, abszolúte beleillenek az egészséges táplálkozásba.

Nálunk sajnálatos módon valami vírus nehezítette az élet maradéktalan élvezetét, de azt hiszem, lassan túléljük. A húsvéti szünet alatt elég jól sikerült a súlytartás, gyakorlatilag nem változott a súlyom. Pedig nem fogtam vissza magam, igaz, ez a házi készítésű ételekre vonatkozott csak. A "bolti junk" hogy úgy mondjam nem ért meg nekem annyit, hogy az anyagcserémet terheljem :) 

Mindössze egy nap volt, amikor annyira rosszul éreztem magam, hogy nem ültem fel a biciklire, a többi napon töretlenül sikerült a kétszer egy órás tekerés.

Most az ünnepek után visszatértem a szorosabb kontrollhoz, ami azt jelenti, hogy folytatom az általam "ezervíz"-nek keresztelt módszert, azaz napi két liter ásványvíz, és 1000 alatti kalória-egyenleg a nap végére. A súlyzós edzéseket pár napra felfüggesztem, mert még mindig fájogat a fejem, és a torkom....lehet hogy e miatt, de most nem nagyon van erőm nekiállni a fekvenyomópadnak.

Hogy magamhaz hű legyek, jöjjen egy kis szokásos agyvihar :D:D :

Az elmúlt napokban megint elkapott az a furcsa érzés, mintha alapvetően külön üzemmódjai lennének az anyagcserémnek. Van egy "normál üzemmód", vagyis amit én tudatosan építettem fel. A szokásos, legfőképp gyümölcs, zöldség, szolidan valami nem fehér kenyérféle, light krémsajt, esetleg light cheddar, tojás, és néha kis mogyoróvaj. Ezekből az összetevőkből minden probléma nélkül végig lehet csinálni a napi kalóriamennyiséget, ráadásul még egészségesen is, hiszen ch csak zöldség-gyümölcs-barnakenyér, zsír csak tojás, sajt és mogyoróvaj, cukor meg lófütty...se. Namost van az "extra üzemmód", amikor a nem hétköznapi menet van soron. Karácsony, Húsvét, szülinap, egyéb alkalmak, nyaralás-szabadság, mittudomén. Ezeken a napokon jöhet minden. Persze ez nem jelenti azt, hogy eszemet vesztve vetem rá magam a kekszre, a csipszre, a cukros üdítőre....mert ezeket ilyenkor sem szoktam enni. (Na jó, kis fehér csokival diszkréten bevont oreo esetleg lecsúszhat  LOL). De azt simán jelenti, hogy rántott csirkemellet eszem, és eszem a krumplipüréből is, meg talán a rizibiziből is, és a süteményre is igent mondok.

Namost azt vettem észre, hogy a két üzemmódnak nemigen van közös halmaza. Írtam én már erről, azt hiszem....szóval hogy amikor extra-módban van az anyagcserém, valahogy nem kerül képbe a light sajtkrémes rozskenyér, vagy az alma, vagy a párolt kelbimbó. "Normál" módban ha éhes vagyok, simán csillapíthatom az éhségemet például két főtt tojással, meg egy marék koktélparadicsommal. Ha még ezek után is éhes vagyok, megehetek egy fél kiló almát. És akkor jóllaktam. Az extra üzemmódban többször akartam tudatosan erre menni. Azaz amikor megéheztem, és csillapítani szerettem volna az éhséget, valahogy az alma, a tojás, a rozskenyér, a light sajt nem jelentett járható útvonalat. Úgy éreztem, nem kívánom, nem akarok azt enni, nem fogok tőle jóllakni. 

A kontroll jelen van mindig nálam, ezek a fenti gondolatok úgy születnek, hogy elengedem kicsit a képzelőerőmet, szabadjára engedem az éhséggel kapcsolatos vágyakat...kísérletezem. Tulajdonképpen nagyon jó, hogy elértem azt a súlyt, hogy megtehetem az ilyesfajta tapasztalatokon nyugvó "játszadozást". Hiszem, hogy hasznos, hogy lehet tanulni belőle. Amikor az ember kövér, és fogyni akar, akkor nem tud kísérletezni, mert elvakítja a bűntudat, ha olyat eszik meg, amit nem akar. De ha már lefogyott, mint én, akkor megteheti, és ez jó. Jó, mert pl. most az ünnepek alatt is volt, hogy csak úgy kíváncsiságból csináltam magamnak egy mogyoróvajas-eperlekváros fehérkenyeret....és egyáltalán nem ízlett annyira, mint amennyire elvártam volna. A kenyér vattaszerű volt, fojtós, nagyon édes...nem volt igazán jó. Ez hasznos, hiszen a normál anyagcsereüzemben nem vágyakozik az ember olyan után, amiről tudja, hogy nem is olyan jó. Ha soha nem eszem belőle, akkor csak a régmúlt emlékeimre hagyatkozhatok, és az csalhat. Sokkal finomabbra emlékezhetek annál, mint ami valójában. Hiszen amikor az ilyen kajákat kontroll nékül ettem, egészen más volt az ízlésem, sőt szerintem az ízérzékelésem is. Szóval a fehér kenyér nálam ilyen lett. Van még olyan, ami ehhez hasonló, pl. a jégkrém. De olyan is van, amiből nem sikerül kiábrándulni :) Pl. a házisütemény, vagy a minőségi csokoládé. Ezek továbbra is megmaradnak az ünnepnapokra, hogy ahogy mondani szokás, "jelenlétükkel emeljék az alkalom fényét"