Hát eltelt egy újabb hónap. Annyi minden történt.
Az ami leginkább a fejemben van, a "kedvenc" nagynéném halála. Azért van idézőjelben, mert sosem volt rajtuk kívül egy nagynéni vagy nagybácsi sem, aki bármilyen szinten is törődött volna velem, velünk. (Szüleim detto, sajnos). Ani volt anyám helyett anyám, és apám helyett is apám sokszor. Mindig meghallgatott és mindig elmondta, milyen büszke ránk, hogy milyen okos és bátor döntés volt, hogy eljöttünk az országból. Hogy milyen szépek, okosak a gyerekeink, hogy milyen sokra vitték-viszik, és hogy milyen jó szülei vagyunk nekik. Ezeket én sosem kaptam meg a vér szerinti szüleimtől...sőt. Sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk a panel erkélyén mindenféléről...túlvilágról, halálról, életről....millió hülyeségről. Emlékszem, hogy mennyire kellett erőszakoskodni velük, hogy elvihessük őket Parno Graszt koncertre a Budapest parkba, és hogy mennyire élvezték. Azt mondta, élete nagy élménye volt, és én boldog voltam, hogy sikerült rádumálni. Imádták. Ha Mo.-ra mentünk, mindig sort kerítettünk rá, hogy ott legyünk náluk. A nagy nyári melegben felmentünk a kockapanel tetejére egy üveg whiskey-vel, meg pár szál jóféle szivarral, és nagyokat dumáltunk.Megbeszéltük az élet dolgait. Nem tudom a nagybátyámmal mi lesz most...70-en túl van, és mindent Ani csinált.....nélküle minimum félember lesz.
Nincs igazság. 66 éves volt. Hiányozni fog. Tudom, mind meghalunk, ő csak előreszaladt....de amíg élek, bennem lesz a hiánya.
Lapozok, hiszen az élet továbbmegy.
Gyerekeink jönnek-mennek mindenfelé, Kari a barátját kísérte el Stockholm-ba maratont futni, Jancsiék Portugáliába mentek a barinőjével, Beniék a Balatonra. Tomiék meg egy grande körtúrát csináltak az USA-ban....Yellowstone, Yosemite, Redwood nemzeti parkokat végigtúrázták, voltak Vegasban, rengeteg élménnyel és Reeses-zel jöttek haza, szuperül érezték magukat. Kedvet csináltak nekünk is hozzá, nem tudom, lesz-e alkalmunk az életben élőben is megnézni ezeket a helyeket, de jó lenne.
Közben az időjárás kicsit össze vissza van...hetekig eső volt mindennap, aztán végre kisütött a nap. Ha jó idő van, megyek ha tudok. Megdöntöttem a rekordomat, 114 km-t mentem egyhuzamban, persze szarrá ázva a vihar közepén értem haza, volt, hogy a villám 20 méterrel előttem csapott be. Telefonom is elázott, be voltam szarva egyáltalán hazaérek-e, de nem lett gond. Múlt héten 200 km-t mentem, ma akartam volna egy nagyobb kört megint....120 km-t, de olyan szél van, hogy csak 65-öt mentem. Remélem még a nyaralásunk előtt lesz alkalmam megcsinálni.
Huszonpár nap, és indulunk nyaralni mi is...Andorra, és Carcassone a cél, és úgy döntöttünk, viszünk bicikliket is...kocsiba befér, miért ne...arrafelé még úgysem bringáztunk soha.
