Sokadik köröm az édes íz vonalán

 

Jó pár évvel ezelőtt futottam neki az édesítőszeres témának. Akkor arra a következtetésre jutottam, hogy nyilvánvalóan a cukorlobby az, aki mögötte áll annak, hogy gyakorlatilag minden létező cukorhelyettesítőt lehúznak, hogy teljesen egészségtelen. A cukor, ami ugyebár néhány évszázados története alatt igen nagyot ment. A cukor, ami az édessége miatt ösztönösen az embernek a biztonság (érett gyümölcs), a meleg tápláló anyag (anyatej) asszociációival jelent egyet.

Végtére is a cukor a nádból, később a répából előállított étel, azaz természetesnek mondható. Óriási biznisz már ezer éve Európában és Amerikában….nyilvánvalóan a legfeljebb 150 éves múltra visszatekintő édesítőszereknek nem lehetett sok esélye kiszorítani a piacról.  Igen ám, csak a nagy jóléttel együtt jött az elhízás is, egyre több lett a kövér ember, és egyre nagyobb divat lett a fogyást elősegítő szerek használata…mondjuk az elmúlt 40 évben tutira. A cukor lett kikiáltva az egyik nagy ellenségnek, hiszen tömény szénhidrát, és az évek alatt úgy alakult, hogy az ember az üdítőitalától kezdve a kávén keresztül szinte mindenféle termékben fogyaszthatja. A legmegdöbbentőbb ételekben találtam már utalást arra, hogy cukor van benne. Kábé nyolcvanféle néven említhetik meg a glükózsziruptól kezdve a maltodextrin-ig…..

Szóval én lelkesen dobtam el ezeket a cukrokat, és ezdtem fogyasztani a ciklamátot, az aceszulfám-K-t, az aszpartámot, a szukralózt, a taumatint, és így tovább….később bejött az eritrit, a xylit, a monkfruit és a sztívia.

Vannak ezek között olyanok, amik természetesek, azaz a természetben előfordulnak, és nem mesterségesen előállított kémiai vegyületek…pl. az eritrit, a xylit, sztívia, vagy monkfruit kivonat. De ugye a „sima” eritrittel az a baj, hogy csak 70%-a az édessége a cukorhoz képest, továbbá igen drága. Úgyhogy jellemzően összekeverik szukralózzal, aceszulfám K-val, hogyhát ha már drága, legalább kevesebb kelljen belőle, mint a cukorból. A xylit-et nem tartom valódi alternatívának, mert nem nullkalóriás, és erősen laxatív hatású (nekem legalábbis). A sztívia egy növény, ha magának a növénynek a kiszárított leveleiből készült őrleményt akarnék venni, olyat nem tudok. Van kivonat, és van mesterséges módszerekkel előállított szteviol-glykozid, aminél állítólag higanyt használnak katalizátorként a gyártás alatt, szóval nem valami bizalomgerjesztő. A monkfruit-ról nem tudok nyilatkozni, mert sosem próbáltam, még nem láttam sehol, hogy kapható lenne.

És akkor mi a helyzet a többi, kemikáliával? Hát a legújabb kutatások szerint az a baj velük, hogy indokolatlanul késztetik az agyunkat inzulintermelő parancs kiadására. Tehát haköllhanem jön az inzulin, és a bevitt ételenergiát elhordja az anyagcsere elől, és viszi a zsírcellába raktározni. Amivel két baj is van: egyrészt hogy az anyagcsere nem jut hozzá az energiához, és továbbra is jelzi, hogy helló, adjál enni, mert kell az energia…..másrészt hogy akkor is képes vagyok hízni, ha nem eszem eleget….mert ugye az étel nem a megfelelő helyre jut. Ördögi spirál.

Plusz van még egy olyan kutatás is, ami kimutatta, hogy ezek a vegyületek belepofáznak a mikrobiom baktériumjainak az egymás közötti kommunikációjába, növelve ezáltal az inzulin-rezisztanciát, és megbolondítva ezzel az anyagcsere folyamatokat.

pl. itt

Plusz állítólag amikor vágyunk az édességre, és fogyasztunk valami cukrosat, akkor az agyunk jutalom központja aktivizálódik, ezt elektródákkal simán lehet látni. Viszont ha olyan ételt fogyasztunk, amiben nem cukor van, hanem mesterséges édesítő, akkor a jutalom központ passzív marad! Mi következik ebből? Hát hogy a vágyakozás az édességre nem fog megszűnni, hiszen nem elégítettük ki az agyunk jutalomközpontját.

Persze ezek csak egy laikus ember agymenései, de ezek után nyilván azt mondom, hogy kösz, nem akarok több mesterséges édesítőt fogyasztani. Tehát ugranak az üdítők (szinte az összes aszpartámos, aceszulfám-K-s  vagy ciklamátos), és ugranak a jó kis „cukormentes sütik” is…marad a cukor, persze ritkán és keveset, mert ugyebár azért az is felbassza a vércukorszintet…de legalább nagyjából természetes. Vagy marad az ertrit, a sztívia de tisztán….ami viszont egyrészt drága, másrészt meg a sarki lidl-ben persze hogy nincs.   

frissítés március26....: elvileg ha kalóriadeficitben vagyok, akkor hiába megy az anyagcsere folyamat helyett a zsírraktárba a bevitt étel, mert úgyis el lesz égetve, hiszen a kalóriadeficit rákényszeríti az anyagcserét, hogy a felhalmozott energiákhoz nyúljon. Szóval súlytartásnál lesz extrém fontos, hogy ne fosszuk meg az anyagcserét az energiától. Máshogy mondva a visszahízás folyamata simán lehet hogy innen (is) eredhet...mármint hogy amúgy minden fasza lenne, de az édesítők miatt a bevitt kalória nagy része az indokolatlan inzulintermelés miatt megy a zsírraktárba. És mivel nincs kalóriadeficit, mert nem fogyókúrázok hanem "csak" próbálom szintetntartani magam, ezért szépen lassan kúsznak vissza a kilók.

Tehát ha azt veszem, hogy a normál, kiegyensúlyozott anyagcserének van egy tól-ig szintje, tehát van egy sáv a kalóriabevitelre vonatkozóan, ahol elboldogul, mondjuk 1500-2500 kalória között - ez nyilván sokmindentől függ- , az azt jelenti, hogy pl napi 2500 kalóriával is lehetne tartani a súlyt, de ha ebben van édesítőszer, ami indokolatlanul inzulinválaszra sarkallja a hasnyálmirigyet, akkor ebből mondjuk 500 kalóriányi "kapacitás" kihasználatlanul marad, és megy a zsírba. De ha csak 200 kalória, az akkor is egy év alatt 73 000 kalória, ami ha a 7700 kalória/kg tétel alapján gondolkodunk, akkor 9,3 kg hízás egy év alatt úgy, hogy akár lehetne nulla is ez a szám. Piffanyukám

Banánkenyér

 Tipikus téli desszert, amit ma kétféleképpen készítettem el: egyet úgy, hogy fnom legyen, egyet meg úgy, hogy akár én is ehessek belőle. Kardamomos- vaníliás mindkettő, de az egyikben barnacukor, fehérliszt és étcsoki van, a másikban sztívia, teljes kiőrlésű liszt, és dió.

A dió amúgy extra kaja, hiszen van benne a többszörösen telítetlen omega3 zsírsav, ami egyébként a savlekötésben is pozitív szerepet játszik. Állítólag.

Recept:

• 120 gramm vaj
• 150 gramm barna cukor / -nak megfelelő sztívia
• 2 tojás
• vanília
• kardamom
• 250 gramm liszt / teljes kiőrlésű liszt
• kis sodium carbonate
• 4-5 érett banán

Mivanvelem

 

Előző bejegyzésemben a tavalyi nyár végéről írtam legutóbb. Nagyon sok minden történt azóta…tömören, sorrendben: Mikor hazaértünk a nyaralásból, sikerült valahogy meghúzni a bal alkaromat….talán egy rossz mozdulat, nem tudom. De sajnos amikor épp dolgoztam valamin a szalagcsiszolóval, megbillent a bal kezemben a gép, és elkapta a másik kezem mutatóujját. Szerencsére a gépet már kikapcsoltam, csak leforgott még benne a motor, azonban így is elég volt ahhoz, hogy letépje a fél körmömet, a körömágyat, meg egy jó részét a mutatóujjam legutolsó percének.

Most épp Január eleje van, és még mindig nem vagyok túl rajta, de jó a dologban, hogy megmaradt az ujjam, és a köröm sem sérült nagyon. Ja, meghogy kénytelen-kelletlen megtanultam kezelni a zongorát, mivel gitározni nem tudok, illetve tudok, csak nagyon nehéz nem a megszokott módon fogni az akkordokat, (és sajnos nem vagyok egy Django Reinhardt). Három naponta orvoshoz járni kötözésre, aztán ahogy hegesedett, már csak hetente kellett menni, végül amikor azt mondta a doki, hogy akkor legközelebb egy hónap múlva menjek, már nem mentem. Gyógyulgat szépen, tök jó.

A másik lényeges dolog, ami velem történt, hogy novemberben elkezdtem fura gombócérzét érezni a torkomban. Az első pár napban csak fura volt, aztán annyira súlyosbodott, hogy spontán öklendeztem akár egy fej-mozdulatra is. Halálfélelmem volt, hogy elzáródik a gégém, és éjjel megfulladok. Persze az ember azt hiszi, hogy múló megfázás, torokfájás, azt ennyi. V megpróbált a torkomba benézni, de nem ment neki, mert folyton öklendeztem. Emelt C- és D-vitamin, rengeteg forró citromos-gyömbéres tea…hetekig küzdöttem vele, de nem javult. Hol kicsit jobb volt, hol rosszabb.

November 27-én megszületett a kisunokánk, a Mimike. Császárral. Eredetileg úgy volt, hogy dec 8-án fog megszületni, de mivel nem fordult meg, császár lett belőle. Nekünk Dec 9-re szólt a repjegyünk, mert naná, hogy ott akartunk lenni. Ekkora családi esemény mellett nyilván nem azzal foglalkoztam, hogy orvoshoz rohangáljak a torkommal, meg a körzeti orvos egyébként sem tudott volna mit csinálni azon kívül, hogy megpróbál belenézni a torkomba, és/vagy továbbküld egy fül-orr-gégészhez, ami alsó hangon másfél év.

Verussal elindultunk kalandos kis évvégi túránkra…Bp-re repültünk, onnan bérelt kocsival ki München-ig, majd vissza. Előtte és utána 1-1 napot hagytunk magunknak az őshazában, hogy két jóbaráttal találkozni/beszélgetni tudjunk. Közben megaludtunk Ausztriában is. A kisbaba tökéletes, egy tünemény, ha csak fogom, már elolvadok tőle. A gyerekek cukik voltak….nemrég költöztek új apartmanba, G-ba, ami a mi München-i hotelünktől 16 km-re volt. A napjaink nagy részét náluk töltöttük. Bevásároltunk, főztünk, sütöttünk…és babáztunk. Fantasztikus élmény volt.

Közben a torkom nemhogy javult volna, de inkább romlott. Sajnos a hangulatom elég borult volt végig…mit mondjak, nagynéném nyelőcsőrákban halt meg…Verusnak volt egy ötlete, hogy mielőtt visszarepülünk ide, még az őshazában menjek el privátba egy gégészhez, hogy legalább legyen valami támpontunk, hogy miről van szó. Hála a magyar rendszernek, online simán lehet időpontot foglalni, és szerencsére találtunk egy doktornőt, (aki a "gombócérzés a torokban" probléma specialistája amúgy) akinél még az utolsó pillanatban tudtunk foglalni dec 21-ére időpontot. Korábban indultunk vissza tehát Münchenből, éjjel egy körül. Reggel nyolcra már a rendelő előtt parkoltam a kocsival, bár 11-re volt időpontom. Százötös pulzussal ülve vártam, hogy mi lesz.

A doktornő behívott, megkérdezte mi van. Elmondtam. Kifaggatott az étrendemről, belenézett a torkomba, ami nem volt egyszerű neki sem. Egy „kedves” (magyar) privát fogorvos már lebaszott méltatlankodott egyszer, hogy túl nagy a nyelvem….így szabadkoztam kicsit, hogy egyszerűen nem tudok nem öklendezni, ha bele nyúl valaki a számba….végül lidocain spray-vel sikerült a betekintés, a doktornő kedvesen elmondta, hogy ne szabadkozzak, nagy nyelvem van, és kész.

A daganatot kizárta. Azt mondta, hogy valószínűleg reflux okozza a tüneteket. Hagyjam abba a kávét, az alkoholt, a szénsavas italokat, a citrusféléket….egyek valamit ébredés után is, és naponta ötször egyek kevesebbet. Ne terheljem meg a gyomrom, lefekvés előtt pár órával már ne egyek, emeljem meg az ágyam, és ne stresszeljek. És 2-3 hónap, mire jobbulás várható. Ha nem, képalkotást javasol.

Nos, a kezdeti sokk után jött, hogy akkor full át kell szerveznem az életem. Nincs időszakos koplalás, nincs ketó, nincs délután 3-ig nem eszem semmit….. újabb szempontok alapján vetettem be magam a csendes reflux világába. És biztos ami biztos alapon még az őshazában vettünk savlekötő cuccokat, aztán itt úgy döntöttünk, egy havi protonpumpagátlót is szedek.

Értelemszerűen most ezek a prioritások, persze a súlyommal is kell foglalkozni, de végülis ezek azért összepasszolnak….amúgy tél van, kurvahidegek…továbbra is marad a beltéri edzés….legfőképp súlyzós, néha egy kis kardió.