Nyolc hét ketó után

 Kicsit több mint 8 hét után eljött az offos hét....Szófiai city-break, szülinap, satöbbi. Az ezt követő héttől persze újra jön a diéta, viszont lehet, hogy változtatok majd megint egy kicsit.

Az előző nyolc hét mérlege kicsit több mint 12 kiló fogyás, ami tulajdonképpen jó eredmény. Indítottam a dirty ketóval, aztán félidőtájt Fung professzor könyve hatására változtattam: 

• délután négyig általában nem ettem semmit, 
• elhagytam minden mesterséges adalékot (beleértve az édesíő szereket is persze),
•  a kardióról a súlyzós edzésre helyeztem a hangsúlyt, tehát 1 óra súlyzós edzést követően 15-30 perc kardió jött, de nem minden alkalommal.
• felvettem a napi teendőim listájára egy 15 perces meditálást is. (stressz, kortizolszint miatt)

Menet közben két alkalommal is volt poblémám: egyszer a kelbimbó fogyasztása után, másodszor a kelkáposzta fogyasztása után tört rám a görcsös hasmenés, nagyon kellemetlen volt. El is könyveltem, hogy oké, akkor ezeket nem eszem.

Viszont ma reggel megint görcsölt a hasam, és hasmenésem is volt...pedig az előző napi étkezésem ez volt: cukkinifőzelék csirkemellel, kókusztejes mákkrém, és ementáli sajt. Ebből mi a fene f*sathatja meg az embert....? Semmi, hiszen ezeket folyamatosan eszem mindig, és sosem volt bajom.

Szintén ma reggelre a fogínyem is kicsit begyulladt, ami szintén nem egy kellemes dolog. Ja, és kb 1 hete a jobb kézfejemen.....****na most beütöttem a szótárba, hogy magyarul hogy van a "knuckle"....tehát ha az ember öklöt formáz a kezével, az a négy kis ízület-domb....de nem lettem okosabb....mindegy***, szóval a mutatóujjamhoz tartozó kis ízűlet-dombon van egy apró szemölcs....már évek óta, gyakorlatilag alig lehet észrevenni, csak ha konkrétan ebből a célból nyúlok oda a másik kezemmel.....szóval kb 1 hete ez a szemölcs elindult, és pillnatok alatt valahogy kinőtt a kezemből jópár milliméterre, és a gyors kinövés miatt a töve sebes-véres is lett....ezáltal szuperérzékeny, undorító, sebes valami lett ott, amit utáltam, mert mindenbe beleakad, még ha le is ragasztom, satöbbi. Persze rögtön elkezdtem kezelni, fertőtlenítés, szalicilsav, gyulladáscsökkentő krém....mostanra sikerült valamelyest rendbetenni, de még mindig nem tökéletes.....

Miért írom le mindezt....azért, mert ezek az apró problémák valahol mind arra utalnak, hogy esetleg gyulladás van a testemben....tehát hogy nem tökéletes a sejtek egyensúlya....további fura jelenség, hogy a szokásos derékfájásomra gyakorlatilag se a ketodex se a cataflam nincs hatással, pedig ezekre mindig javul. Talán pont egy gyulladás vagy valami egyéb probléma miatt nem tud felszívódni, nem tudom....de úgy érzem, ezek mind kapcsolatban állhatnak az étrendemmel. Igaz, napi szinten tolom a cé és a dé vitamint, meg a gukozamint is....de tulajdonképpen nyolcadik hete nem eszek gyümölcsöt, gabonát, zöldségeket, meg úgy általában véve szénhidrátokat.

Minden test és minden anyagcsere egyedi, én ebben hiszek. Tehát ki kell ismernem a saját testemet, mire hogyan reagál....szóval lehet, hogy változtatok a csapáson, és egy hét múlva úgy módosítok, hogy behozom az étrendembe a zöldségeket, a gyümölcsöket, esetleg a teljes kiőrlésű liszteket, hüvelyeseket....persze a az időszakos étkezést, a mesterséges adalékok elkerülését, és a napi edzést megtartva....nem hinném, hogy az olyan élelmiszerek, mint a sárgarépa, az alma, vagy néhány hüvelyes fogyasztása egészségtelen lenne....

Az a baj, hogy szinte végtelen számú ismeretanyag elérhető az interneten erről, és akár egymásnak teljesen ellentmondó okfejtések vannak teljesen hitelesnek tűnően alátámasztva. Mind hihető, de persze mindre rá lehet mondani, hogy nem jó...vagy hogy populista....vagy marketing, mert el akar adni valamit. Szóval ez kicsit azt hiszem, hit kérdése is.

Szeretnék a testemben megbízni, és hinni abban, hogyha minőségi, teljes, természetes táplálékot adok neki, akkor cserébe egy normális, rugalmas működésű anyagcserém, és egy jól működő endokrin rendszert kapok cserébe. Hát, meglátjuk....majd jövö ide, és íro, mi van. Egyenlőre most jön akkor ez egy hét OFF. Juhéj.

Új szempontok

 

Történt, hogy kedves blogolvasóm megküldött egy linkkel, és így a látókörömbe került a Fung professzor, akinek végighallgattam egy előadását a neten, majd annyira felfokozta a kíváncsiságomat, hogy a hétvégén ki is olvastam a könyvét. Érdekes volt, mi több: sokmindenben elgondolkodtatott. Néha kifejezetten mintha magamat hallottam volna, miközben olvastam a sorokat, és sok ponton éreztem, hogy aha, akkor ez is így van, ahogyan én feltételeztem.

Nem minden szavát tekintem szentírásnak, amúgy Feldmárosan csinálom: elolvastam, megemésztem: amit tudok belőle hasznosítani, azt beépítem, amit nem, azt kiszarom. Hamár anyagcsere….ugyebár.

Az elmúlt kb 10 évben folyamatosan arra a következtetésre jutok, hogy van egy talán genetikailag kódolt testtömege mindenkinek, amiről eszelősen nehéz eltávolodni….és ha ez a súly történetesen nagyobb, mint ahogy az ember jól érzi magát, akkor csak kínok kínjával lehet lejjebb menni, olyan extrém fogyókúrával, amit én is csináltam hosszú ideig….és amit nem szeretnék soha többet csinálni (napi 5-700 kalória) Ezzel szemben, vagy mindemellett ennek a „genetikailag bekódolt” súlynak a környékén meglepően toleráns a szervezet, azaz szinte mindegy, hogy egy tól-ig határon belül mennyit eszek vagy mozgok, nem távolodom el ettől a ponttól.

Namost a professzor úr mesél egy dániai kutatásról, merthogy Dániában az örökbefogadott gyerekeknek megvan a nyilvántartás a biológiai szülőkről, és hozzá is lehet férni, szóval az átfogó kutatásnak az lett az eredménye, hogy a gyerekek a biológiai szüleiktől örökölték a testalkatukat, függetlenül az örökbefogadó család étkezési/mozgási szokásaitól, illetve azok testalkatától. Szumma szummárum, 70%-ban a genetika határozza meg a testalkatot, és NEM a táplálkozás-mozgás. Puff neki.

A másik téma, ami szintén mindig bennem volt….ti. mindenki mondja, hogy ha túl keveset eszek, akkor a szervezet vészüzemre kapcsol, és lelassítja az anyagcserét…..és én erre mindig azt gondoltam, hogy na und….akkor ha meg túl sokat eszem, miért nem gyorsítja fel? Nem lehet olyan hülye, csak az egyik irányba tud elhajolni, a másikba nem? Elvégre nem valami ódivatú bimetál kapcsoló….namost a professzor úr hosszan magyarázza azt, hogy a kalória-felhasználása a testnek egyáltalán nem konstans…hanem hormonálisan szabályozott….tehát amennyiben több energia megy be, igenis képes több távozni is…hőtermelés, agyműködés, kiválasztó szervek, meg még millió dolog, ami között ott van a zsírraktározás is….

És vajon mi dönti el, hogy a sok energiafelhasználási mód közül melyik legyen….hát ofkorsz a hormonok….és vajon melyik hormon küldi a zsírraktárba a felesleges energiát? Az inzulin…és akkor itt gyakorlatilag a fél könyv erről szól, hogy az inzulin tehet a felesleges zsírraktározásról…

Tehát 70% genetika, a maradék pedig az inzulin indokolatlan jelenléte. De miért lehet indokolatlanul jelen az inzulin? A könyvnek több fejezete van, és pl. az egyik az édesítőszerekről szól. Én rendkívül mélyen beleástam magam pár éve az édesítőszerek témába, és arra jutottam, hogy a cukorlobbi egyszerű anyagi érdek-ellenérdek viszonya tehet arról, hogy lépten-nyomon irtják az édesítőket….hiszen még jó, amikor többszázszor/ezerszer édesebbek a cukornál, és olcsóbb is az előállításuk. Logikus. A könyv viszont arról beszél, hogy a sok, mesterségesen előállított kémiai anyag a testbe jutva inzulinreakciót vált ki, akkor is, ha kalóriáról szó sincs. Így tehát nem közvetlenül, hanem közvetetten, hormonális úton okoz elhízást az édesítő. De ugye olyan, hogy édesítő, nincs is.

Mert nagyon sokféle van, és akkor most mindegyik inzulinválaszt vált ki? Létezik a glikémiás index mellett az inzulin index is (erről pl. nem tudtam), ami az egyes ételek inzulin termelő képességét mutatja. Persze az édesítőszerekről nem találtam ilyen táblázatot…..viszont több dietetikus oldalán találkoztam több véleménnyel is, és pl. a cyclamate, amit elég rendszeresen használok az elmúlt években, na az tipikusan a sötét oldalhoz tartozik. Viszont az eritrit, a másik általam gyakran használt édesítő….az állítólag megbízható ebbő a szempontból. Mert ugyan tény, hogy a vékonybelek falából kiváltja az ún GLP-1 nevű enzimet (vagy hormont….pff), ami tényleg inzulinválaszt küld az agy felé, viszont ha nincs jelen glükóz, akkor nem érvényes. Puff neki.

Olvastam ám olyat is, hogy pusztán az édes íz érzékelése már önmagában inzulinválaszt vált ki, de ezt két dietetikus is cáfolta, mondván, hogy csak városi legenda.

Az is tény, hogy az inkretin hormonokról nem hallottam még…ezek azok az anyagok, amiket a gyomor és a belek termelnek, és ezek is befolyásolják az egész endokrin hóbelevancot, leptinestül, ghrelinestül, inzulinostul, adrenalistul, oxitocinostul, serotoninostul…..satöbbi. Jó lenne érteni hozzá, de sajnos még mindig nem vagyok mikrobiológus. Óriási mák viszont hogy az egyik gyerekem immunológus lett, a másik meg jövőre végez mint mikrobiológus…..sőt még egy van, aki most kezdte az egyetemet, kémia vonalon…szóval van remény arra, hogy nem halok meg csonthülyén a témában….

Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ez egy elég nagy terület, és finoman szólva is vannak homályos foltok….de visszatérve a könyvhöz meg a tyúkszaros kis életemhez: a könyv hatására feladom az édesítők közül azokat, amik nem természetesek, és amikről lehet tudni, hogy inzulinválaszt váltanak ki. Továbbá eltávolítom az étrendemből a mesterséges, feldolgozott ételeket….ez egyébként sokkal nehezebb/drágább, mint azt gondolná az ember, mert sem leveskocka, sem majonéz, se virsli….és így tovább.

Ezenkívül többnyire tartom az időszakos koplalást is….de a napokon át tartó böjtöt inkább passzolom, na meg az ecetet is, akármilyen üdvös, egyszerűen ki nem állom…ez van. Abban is adott némi fényt a könyv, hogy az inzulinon kívül a kortizol-ról is ír, és hát gyerekként, asztmásként mi mással kezeltek volna a 70-es 80-as években, mint kortikoszteroidokkal, ami gondolom még tovább fokozta a hormonrendszerem széjjelrombolását….és ha még a genetika is ott van, meg a sok műkaja….akkor talán kezd derengeni, miért lettem kétszázkilós.

Fung professzor elmélete szerint mindenkinél van egy „bevésett súly”, ami ha rossz, azért rossz, mert az összezavart hormonrendszer nem megfelelően működik, és a sok indokolatlanul jelen lévő inzulin állandó zsírraktározásra kényszeríti a testet, ahelyett, hogy a bevitt energiát máshogy használná fel. Simán lehet, hogy ezen már – így 50 felé – én nem nagyon fogok tudni változtatni….de ha így is van, a fittségen, az izom-zsír arányon biztosan lehet még dolgozni….

Tervezem még átolvasni többször is a könyvet, mert nem volt könnyű követni mindig…és nyilván lesznek mg konzekvenciák, amiket le tudok vonni belőle, így első körre is elég sok fejtörést okozott….jó pap is, hát még én…ugye LOL

Amikor nem annyi az annyi :)

 

Biztos vagyok benne, hogy sokszor előfordul másokkal is, nem csak velem. Amikor az ember következetesen betartja a határokat, amiket maga köré húzott, és teljesíti, sőt: túlteljesíti a mozgásos kitűzött célokat is, mégis mikor örömteljes várakozással a mérlegre lép, finoman szólva is arcára fagy a mosoly, mert nemhogy nem kevesebbet, de többet mutat, mint legutóbb. Ilyenkor erősen megmozdul valami az emberben, és azt mondja, hogy

„látod, lófaszt nem ér az egész, hiába küzdesz mint disznó a jégen, nem megy ez neked, nem kell erőltetni, mert csak a csalódás jön úgyis”

Nem lenne nehéz erre a hangra hallgatni, hiszen annyiszor kisakkozta már az ember, hogy úgyis genetika, meg úgyis hajlam, különben is ott van a jóskapista, vagy a lujza, aki szarik rá, mit és mennyit eszik…ja, és a testmozgása kábé annyi, hogy a távirányítóért nyúl. És sovány. Naugye.

Meggyőződésem, hogy ezen a ponton lehet eredményt elérni. Fejben. Hogy nem hallgatok a hangra, hanem végiggondolom, mennyi minden oka lehet annak, hogy nem lett fogyás az adott időszakban (általában itt hetekre gondolok) Nézzük pontokba szedve:

1.      Ha a mérési körülmények nem mindig ugyanazok, akkor ez is lehet ok. Ha hetente mérem magam, mindig ugyanazon a mérlegen, ugyanazon a helyen, ugyanolyan öltözékben, és ugyanolyan napszakban kell megtennem, hogy az eredmények érdemiek legyenek. Egy napon belül saját magamnál akár másfél-két kiló különbséget is tudok produkálni. És még mindig ott van a legyengült elem, vagy a mérleg megbízhatatlansága.

2.      Bár senki sem szeret erre gondolni, de bizony az is lehet az oka, hogy tévedtem. Rosszul számoltam ki/becsültem meg a bevitt kalóriákat, hanyagul bántam  a mérleggel, túl nagyvonalúan hagytam ki lényeges hozzátevőket. Tipikus hogy készítek egy omlettet, de a zsiradékkal nem számolok. Ha az eredménytelenség trend-szerű, érdemes pontosítani, mert lehet, hogy ez az ok.

3.      Ha a mérést megelőző napon/napokban olyan ételt ettem, ami több sót tartalmazott, akkor a több só megkötheti a szervezetemben a vizet, ami által a tömegünk növekszik, bár az csak víz, amit előbb utóbb kihajtok magamból. Sajnos azonban 1 liter visszatartott víz bizony egy plusz kiló a mérlegen.

4.      Ha a mérést megelőző időszakban esetleg változtattam a mozgásomon, mondjuk elkezdtem egy súlyzós edzést, vagy atletizálok naponta, vagy –mittudomén- traktorkülsőket pakolok egész nap……szóval ha megnövekedett izommunkát végzek, akkor az izmaim képesek gyarapodni, ami ugyebár szintén tömeg, ráadásul az azonos térfogatú izom nehezebb, mint az ugyanakkora térfogatú zsír. Ez is lehet ok, hogy bár a tömegem nem csökkent esetleg a testemen belüli izom-zsír arány javult.

5.      Lehet, hogy beteg vagyok. Talán észre sem veszem, hogy bujkál bennem valami, egy kis vírus, vagy valami más….amitől a szervezetem máshogy kezd működni az anyagcsere nagyon bonyolult folyamat, nincs rálátásom, nyilván. De ha a szervezet nem a normál keretek között van, akkor ez kihathat a raktározás-anyagcsere folyamatokra, és ez szintén okozhat átmeneti stagnálást, vagy tömegnövekedést.

6.      Ha nem eszem eleget (igen)…az is lehet az ok. Paradox, tudom, de azt mondják, hogyha az ember lényegesen kevesebb tápanyagot visz be a testébe, mint amennyit az megkívánna, akkor a szervezet ún. „vészüzemmódba” kapcsol, mert azt hiszi, baj van és nincs elég kaja…úgyhogy extra raktározási folyamatokat indít be, aminek az eredményeképpen megint csak a lelassult anyagcsere jöhet, meg a felesleges raktározás. Tehát tömegnövekedés, vagy a fogyás stagnálása.

Szóval az előbb hat okot soroltam fel, amik miatt előfordulhat, hogy nem tetszik a heti mérés eredménye. És ez a hat ok mind előfordulhat akkor is, ha

·        nem léptem túl a kalórialimitet

·        tartottam a megcélzott makronutriens arányokat

·        nem blicceltem el a mozgást

·        Nem volt „off”-nap

Nyilvánvalóan, ha a fenti négy pontnál is van elcsúszás, akkor olyan szintű következményrendszert indíthatok el, ami szinte követhetetlenné válik, pillanatokon belül.

A fent leírtakból is látszik, mennyire nem egyszerű annak a feladata, aki fogyni akar. Nem elég a szándék, és nem elég a megvalósított terv, bizony számolni kell ezekkel a tényezőkkel is. Hogy mi a konklúzió? Egyszerű:

Egyrészt le kell szarni a mérleget, hogy mit mutat egy alkalommal. (Ha trendről beszélünk, nyilván az más. Ha három héten át az ember hízik, amikor pedig fogynia kéne, akkor bizony le kell állni és újragondolni, mi lehet a baj. ) Másrészt következetesen és kitartóan kell menni előre, nem feladni egy-egy heti kudarcnál. Hinni kell a számokban, és hinni kell abban is, amit meg tudok tenni a saját érdekemben. Meg tudom tenni, hogy felmászok a kardiógépre, vagy befekszem a fekvenyomópadra. Meg tudom tenni, hogy külön csinálok magamnak olyan kaját, amiről úgy hiszem, hogy nekem kell. Meg tudom tenni, hogy nemet mondok valamire, és meg tudom tenni mindezeket akkor is, ha épp nincs kedvem vagy nincs hangulatom hozzá. Vagy túl hideg van, vagy túl meleg van, vagy akármi. Tehát ezeket a dolgokat, amiket meg tudok tenni, ezeket meg KELL tenni, és akkor hosszú távon meggyőződésem, hogy megjön az eredmény is.

40 nap ketó után

 Nagyjából negyven nap telt el amióta hazajöttünk Normandiából, azóta ketózom. Még sohasem tartottam ilyen sokáig a ketogén étrendet, valamiért azt gondoltam, hogy pár nap csupán az átállás a szénhidrát-alapú anyagcseréről a zsír-alapúra....viszont most olyanokat olvastam, hogy 4-6 hét (!) is lehet az átállás, ez az ún adaptív szakasz. Eltarthat ilyen hosszú ideig is, mire a szervezet tényleg tolerálni kezdi a megváltozott makronutrienseket.

10 napig csak szobabringáztam napi szinten, (féltem a nagy súlyommal nekiesni a cross-trainernek (nem egy komoly darab), a szobabringám egy nagyon masszív pro-form, az bírja minden gond nélkül), de utána áttértem az elliptikus trénerre, majd kb 2 hete súlyzós edzéseket is csinálok. Nyilván ha hirtelen olyan az időjárárs, hogy nem ömlik az eső (tegnap), akkor kihasználva ezt felpattanok a vasparipámra, és lenyomok egy 10 kört itt a Clooney-n (55km). 

Az elmúlt 40 napban az átlagos kalóriabevitelem 1900 kalória körül van, a szénhidrátmennyiség átlagban napi 23 gramm.

Az első 3 hétben töretlenül fogytam, a negyedik héten volt egy megtorpanás, aztán utána megint elindult a fogyás. Keto ide vagy oda, a saját eddigi tapasztalataim alapján letiltottam magam a mogyoróvajról, mert bár teljes mértékben beilleszthető a keto-étrendbe, én nem tudom mértékkel fogyasztani, annyira szeretem. Úgyhogy a mogyoróvajnak taka lett.

Eddig 10 kiló (9,9) ment le rólam , aminek persze örülök, de a tempó azért lehetne gyorsabb is. Igaz, nem szabad telhetetlennek lenni. 

A súlyzós edzések némiképp ellentmondhatnak a testtömeg-csökkentési folyamatnak, mert ugyebár az test-építés, viszont két dolog is van ezzel kapcsolatban:

1. Az okosórám analízise szerint a cross-tréneren töltött időm 90%-ban kardió-tartományba vágja a szívverésemet, ellenben a súlyzós edzés kb 80%-a meg "fat-burn", azaz zsírégető tartományba. Úgyhogy rájöttem az optimális edzésformára: 1 óra súlyzózás (zsírégető üzem), majd 15-30 perc taposás (kardió-üzem)

2. Óriási, és sokszor elpuffogtatott közhely, hogy ha fogysz, az izmaidból is fogysz, és ha csökken az izomtömeg, akkor lassul az anyagcsere és a zsírégetés, hiszen alapvetően az izom végzi a zsírégető munkát. Tehát valahogy úgy kell okosan intézni, hogy úgy menjen le a testtömeg, hogy közben az izomtömeg nem, vagy csak minél kevésbé csökkenjen. Ezt viszont a súlyzós edzésekkel el lehet érni.

Kellemes tapasztalata a ketózásnak, hogy tényleg nincs az a mardosó éhségérzés, hogy "ölni tudnék egy falat kajáért"....volt egy olyan szakaszom, hogy 34 órán keresztül nem ettem egy falatot sem, és nem voltam se elmebeteg, se túlzottan éhes sem ezalatt.

Másik kellemes tapasztalatom, hogy tartalmas kajáktól tényleg jól lehet lakni, azaz például csináltam magamnak egy rakott karfiolt, fetával, tojással, tejföllel, sajttal....és konkrétan a jénai tálat 3 napig kajáltam. Szolid adag, amire a szemem azt mondaná, hogy semmi, valahogy mégis elég volt, és nem volt bennem indíttatás, hogy egyek még belőle.

 Történtek kellemetlen tapasztalataim is....az egyik az volt, amikor Tomi átjött, és (bár már kipipáltuk az évfordulónkat, de mégis) hozott nekünk az évfordulónkra egy különleges whiskey-t meg egy gin-t is. Persze este megkínált egy jó szivarral is, és hát a szivar mellé lecsúszott egy 5-6-7 pohár Jameson is. (Carrantouhill edition)....namost ezzel nem szokott gond lenni - általában. Viszont most valami elmondhatatlanul szar éjszakám volt, és a másnap is borzalmas volt. Nem tudtam hova tenni a dolgot, és rákerestem...hát kiderült, hogy ha valaki ketózisban van, akkor igencsak óvatosan kell alkoholizálnia, mert máshogy működik a lebontás, és sokkal szarabb minden. Hát megtanultam.

A másik akkor volt, amikor az egyik alkalommal iszonyú hasmenés tört rám. Azt hittem ételmérgezést kaptam....mivel mindent írok, hogy mikor mit eszem, így simán visszanéztem az előző napi menümet... lengyeltúró kókusztejhabbal, májkrém, sajt, natúr csirkemell párolt kelbimbóval, ez volt nagyjából a kajám. Gondoltam biztos a lengyelboltban vett túró a ludas, mert bár a szavatossága még jó, ki tudja, lehet hogy nem volt hűtve rendesen. Bármi lehetett, mert ezekből csak én ettem, senki más. Csakhogy a túróból és a májkrémből ettem két nap múlva is, amikorra már túlestem ezen, és akkor nem lett semmi bajom. Tehát kizárásos alapon a kelbimbóra vertem rá a balhét, gyorsan ki is dobtam még ami volt itthon (mivel a helyi boltban nincs, ezért mindig ha nagyobb bevásárlást csinálunk, veszek pár zacskóva, hogy legyen itthon), gondoltam biztos szalmonellás volt vagy valami. A történet pár hét múlva folytatódott, amikor vettem egy cuki kis fej kelkáposztát, és főztem magamnak egy főzeléket belőle, amit csirkemellből készült pörivel el is fogyasztottam jóízűen. Hát néhány óra múlva ugyanaz történt, mint a kelbimbóval :-( Szintén utánakerestem, és nahát, kiderült, hogy a ketó alatt bizony a kel-félék okozhatnak valami bél-szindrómát, mert van bennük valami olyan szénhidrát, ami összeakad a belekben található akármivel, és akkor ilyen történik. 

Konklúziót levontam: mérsékelt alkoholfogyasztás, és NINCS se kelbimbó, se kelkáposzta.

Azt mondják kétféle ketó étrend van: a dirty, meg a clean. A koszos és a tiszta. A koszos az, amikor nem érdekel semmi más, csakhogy alacsonyan tartsd a CH-t. Tehát lehet enni kolbászt, szalonnát, virslit, hurkát, szalámit....ilyesmiket. A tiszta viszont az, amikor elkerülöd a feldolgozott kajákat, a vörös húsokat, tehát igyekszel csak természetes, és egészséges dolgokat enni. Fehér húsok, halak, tojás, sajt, zöldségek....

Próbáltam-próbálom az én étrendemet minél inkább a clean felé terelgetni, de ezek a kelbimbós sztorik nem segítenek. Bizony sokszor nincs időm/energiám másra, csakhogy a frankfurti virslibe sajtot tegyek, és legrillezzm....full ketó, de dirty. Ez van.

Ezúttal hosszabb távra tervezem a ketózást, mert nem érzem jól magam a bőrömben, és fogyni szeretnék. Nyilván nem célom a 76 kilós önmagam, mert az túlzás volt, és akkor ugyebár full izomtalanul, unfitten voltam annyi. De jó lenne az elkövetkezendő 1 évben tartósan ledobni még10-15-20 kilót. Ezzel némiképp szembemegy, hogy most nov30-dec5 ig OFF hetem lesz.

Tudom, ha kiesek a ketóból, újabb HETEK mire visszaállok, plusz jön a karácsony is....de szülinapomra Verus elvisz egy 5csillagos szállodába, 3 éjszakára, Szófiába, ahol még nem voltunk, tehát nyilván sem erre a 4 napra, sem az ezt követő hétvégére nem akarom elrontani a hangulatot azzal, hogy affektálok, mit eszek meg és mit nem. Tehát offolok. DE: utána jön megint a ketó, és a karácsony sem lesz kivétel. Nagyon sokféle finomság készíthető ketogén verzióban is, úgyhogy nem kell sem éheznem, sem visszafogni magam...mindössze a szénhidrátot száműzöm. Jelen terv szerint dec5-től mondjuk jövő tavaszig vagy nyárig. Azt még meglátom majd.