Egy hoszú nap

Tegnap hosszú napom volt. Vannak ilyen napok az ember életéen, legalábbis az enyémben, a miénkben előfordulnak rendszeresen ilyen napok. Hogy egyszerre több dolog történik. Történt, hogy elindultam hogy elvigyem Pongit Silvermines-ba.

*

Ki az a Pongi...Tudom, infantilisek vagyunk...de mindegy. Szóval Pongi, azaz Pongrác egy plüss mormota, amit Verustól kaptam. Nagy kedvencem a Big Lebowski, és abban az egyik azóta ikonikussá vált mondat, amit Jeff Bridges mond: nice marmot...úgyhogy ide vezet a rferencia, miért pont mormotát kaptam Verustól. Szóval Pongrác a mormota, akit miután megkaptam, kitaláltam, hogy el fogom vinni a helyekre, ahol bringázok, és mindenhol fogok róla fényképet készíteni, amint ül a bringámon, mintha ő tekerne ide-oda Írországban. És csináltunk neki egy instagram oldalt, amit Verus kezel....ennyi a story.

*

Szóval elindultam, de a városból kivezető utat teljese egészében lezárták, így nem tudtam abba az irányba menni, hát mentem másfelé, amúgy is sötét felhők voltak amarra. Szóval irány nyugat helyett dél. Kb 20 km innen Holycross, csodálatos nagy apátság, gyönyörű kerengővel, patakkal, temetővel, szent kúttal. No itt megálltunk, csináltam Pongiról tök jó képeket, majd tovább indultam északkelet felé, amerre a nap sütött. Gondoltam jövök még egy huszast, aztán majd hazafelé kanyarodok, így lesz egy 60-70 km-es kör, amit terveztem eredetileg.

Régen zenét hallgattam, aztán átszoktam a hangos könyvekre, mostanság meg podcast-eket hallgatok. Ha nincs jobb, a reggeli rádióműsorokat szoktam, azok legalább aktuálisak, bár egyik se a kedvencem. Vannak podcasterek, akiket nagyon szeretek, de ritkán jelentkezne, és nem mindig érdekel a riportalany. Pl. Tóth szabolcs Töhötömnek "Az Élet meg minden" című podcastjében imádtam akár Sajó Tamást, akár Presser Gábort....Na mindegy, a lényeg, hogy most rátaláltam Feldmár András-ék "Heti agymosó"-jára, és a 100 részből a hatvanvalahanyadiknál járok, folyamatában hallgatom őket, és nagyon élvezem. Meggyőződésem, hog az emberenek receptre kéne felírni ezeket az adásokat. Annak idején meghallgattam Orvos-Tóth Noémitől az örökölt sors hangoskenyvet is...de ezek az epizódok, meg Feldmár személyisége hihetetlen jók.

Naszóval hallgatom a műsort, oszt egyszercsak vége szakad. Először arra gondoltam, nincs térerő....és a spotify elnémult - ez előfordul sajnos néha itt az Ír vidéken - ...no és akkor lenézek a kormányra, és hopp! Nincs telefon. Tokostul eltűnt a kormányomról. Ezt a mobiltartót speciel a Decathlonban vettem...de úgy látszik nem az ír utak minőségére lett kitalálva. (Akárcsak a kulacstartók :-/)....Azonnal megálltam, visszaváltottam, körülnéztem, és próbáltam visszafordulni. Persze zakóztam egy nagyot. Összekapartam magam, és teljes idegben, futva elindultam visszafelé a kereszteződéshez, ahol nemrég lefordultam. Ki kellett mennem a főútra, mire a fülhallgatóm közölte, hogy akkor kapcsolódott, tehát tudtam, hogy 10 méteres körben lesz a cucc. Így is volt, ott fekdt tokostul az aszfalton. 

Odadutottam, felvettem, nyomkodom.....semmi. Nincs kép. Ekkor vettem észre, hogy valami repedés húzódik végig a sarok felől, de konkrétan alig látni.....Hang volt, kép nem. Elraktam a hátizsákomba, és a legrövidebb úton elindultam hazafelé. A fülest kivettem a fülemből, a podcastet úgysem tudtam hallgatni, hiszen el kellett volna indítani a telefonon, de ugye a képernyő halott. 25 km-re voltam otthontól, így reméltem, időben hazaérek, mielőtt Verus idegbe rakná magát, miért nem jelentkezem be. Ugyanis amióta elütöttek, mindig ha elmegyek bringázni, kb. óránként becsekkolok, küldök neki egy messenger üzenetet, hogy itt és itt vagyok, minden ok, ne aggódjon. Szóval fülemben nem volt semmi, és rettenetes hangokat hallottam a bringám felől. A váltó nyikorog, a kerék csörög.....

No, később kiderült, hogy 

1. A telefonom elhalálozott, valószínűleg áthajthatott rajta egy kocsi, mire odaértem. Az összes kép, és adat rajta ami van, menthetetlen, csak ha megjavíttatnám (nem fogom)
2. A hajtóművem olajat nem látott egy jóideje (ejnye-bejnye én)
3. Az első kerék csapágyas.

Úgyhogy délután elmentünk új telefont venni nekem (nem esett jól így nyaralás előtt), ma pedig rendberaktam a hajtóművet, és kicseréltem az első kereket is. Visszatettem a gyárit, amivel anno elütöttek, és deformálódott a felni...a deformációt korrigáltam, átraktam a belsőt-külsőt, most tök jó csendes. 

Nem tudom, sikerül-e feltölteni a videókat, de megpróbálom....ilyen volt-ilyen lett

    

Hogy jó hír is legyen: Mejöttek a véreredményeink. Minden tökéletes:) Mondjuk én nem szoktam orvoshoz járni, amióta itt élünk csak akkor mentem el, amikor elütöttek, akkor is csak azért mert az ügyvédem ragaszkodott hozzá....de Verus meg a gyerekek nyomására engedtem....mégiscsak 50 leszek idén, legyen már egy labor.....prosztata rák markerek, koleszterin, fehérje, cukor, mittudomén.....a lényeg, hogy minden értékem jó nekem is, és Verusnak is :)

Mondjuk az időjárás megint elromlott, pedig még szeretnék a nyaralás előtt Marcival egy tengerparti menetet....remélem összejön.

Június

 Benne járunk a Júniusban, a blogommal szemben hűtlen vagyok, valahogy apadt a bejegyzési aktivitásom. Talán azért, mert nem történik semmi olyan, ami említésre méltó lenne - mármint a fogyás/súlytartás témakörében. Itt a nyár, én csak 8 kilót fogytam eddig január óta, pedig szerettem volna vagy húszat....de.

De...az van, hogy tizenéves tapasztalatommal a hátam mögött hozom a döntéseket. És Így ötvenévesen már nem akaródzik a durva koplalás. Márpedig nyilvánvalóan csak azzal tudnék ennyit fogyni. 2000-2500 körüli kalóriabevitellel nem, még akkor sem, ha mellette napi szinten edzek. És akkor már az ember elgondolkodik, hogy megéri-e. Hogy ad-e annyi pluszt az a mínusz X kiló(-nak a lehetősége), amennyi mínuszt elvesz az életemből a sok nemet mondás, a sok koplalás.

Azt hiszem nem. Végső soron a nagy igazság az, hogy kábé senki le se szarja, hogy Te hogy nézel ki, vagy hogy érzed magad. Vannak, akik kifelé élik az életüket, akiknek a legfontosabb az, hogy mások mit gondolnak róluk, és abban a szellemben élnek, hogy mindent ennek rendelnek alá. Még akkor is, ha csak talmi illúzió az egész.

Ismerek olyat, aki konkrétan úgy öltözik fel, hogy az utcára kimenve arról fantáziál, hogy mások mit gondolnak róla ha ránéznek, és látják a ruhákat, amik vannak rajta. Valahogy én meg azt gondolom, hogy kábé semmit sem. Hacsak nem annyira kirívó vagy, hogy a normál tartományból messze kilógsz....bármelyik irányba. Mert akkor persze megnéznek, ha százkilós pasi létedre mondjuk fűszoknyában, 47es ezüst körömcipőben, meg kis ezüst tiarával a fejeden ugrasz le kenyérért a Lidibe. De hogy most egy RalphLauren ing van rajtad, vagy egy sima kockás flanell....vagy hogy calvin klein zokniban vagy, vagy egyszerű fehér pamut sportzokniba.....hát szerintem az a francot se érdekel. 

No, én valahogy így gondolom a testképpel is. Hacsaknem vagy extrém kövér, vagy extrém sovány, úgyem bámulnak meg az emberek, nagyjából észre sem vesznek, mindenki csak magára figyel egyébként is. Szóval én zsákutcának tartom, ha valaki az motivál, hogy mások mit gondolnak róla.

Most írhatnám ide az utóbbi leg mainstream-ebb kirakat-pszichiáter csávónak, Jordan Peterson-nak az egyik pontját, hogy ne mások jelenéhez, hanem a saját múltadhoz mérd magad....de szerintem ezt már mások is mondták régebben, mert annyira evidens alapigazság.

Naszóval nálam sok újdonság nincs, végre jó idő van, és sokat megyek tekerni, a strava-n túlléptem a húszezredik rögzített km-t, 2015 óta....de ugye 2017 májusa és 2020 között nem mentem a balesetem miatt, úgyhogy igazából ez a húszezer km négy év összessége, ami szerintem nem is rossz (egy túlsúlyos ötvenestől) 

A cukrot viszont most már hónapok óta teljes mértékben kiirtottam az életemből, nem eszek/iszok olyat, amiben van hozzáadott cukor. Ha mindenképpen édességre vágyom, akkor jöhet valami cukormentesen elkészített édesség, vagy édesítőszeres termék.....C vitamin, D vitamin. glukozamin - ezeket továbbra is nyomom, hogy az ízületeim bírják a terhelést. Nemrég hosszúsági rekordot is döntöttem: 107 km-t mentem egy szuszra. Talán három alkalommal álltam meg 10-10 percre pihenni, meg enni-inni.

Egy hónap múlva megyünk nyaralni, már nagyon várja mindenki.