Ez a blog már lassan nyolc éve megvan, és időről időre változik, volt, hogy bezártam, volt, hogy meg akartam szűntetni, volt, hogy elvettem belőle a publikusságot. Nem is tudom hányszor írtam már le, hogy e mögött a legtöbbször valamiféle makacs, dacos izé áll....hogy én bizony megfogadtam, hogy a blog nem szűnik meg...juszt sem. Mert milliószor bosszantott fel, hogy jó, érdekes, hasznos (mármint persze szerintem ilyennek talált) blogok elenyésznek az éterben. Pedig ugye ennek az egész életmódváltásnak/fogyásnak/súlytartásnak van egy trendvonala....az ember belevág, megcsinálja, kialakítja, és nagyjából egy idő után ugyanott forog minden....az ösvényen maradás...lehet unalmas is. Hiszen nem izgalmas és érdekes, ha az ember egyhangú fogyós étrendet követ, vagy ha órákat tölt kardiógépeken minden nap.
Mindegy, vannak visszatérő gondolataim, amiről rendre írok a blogon, és az egyik ilyen nagy témakör az okkeresés. És nemcsak annak az oka érdekel nagyon, hogy ki miért hízik el. Az is egy nagy kérdés, ez tény....de engem az is baromira foglalkoztat, hogy ki miért nem sikeres, amikor fogyni akar. Hogy mi teszi a különbséget a siker és a kudarc között? Jó, rá lehet vágni, hogy mittudomén, "nekem nincs akaraterőm"...meg " á, én erre képtelen vagyok"...de ugye tudjuk, hogy ezek sosem igazak, hiszen ha van, aki meg tudja csinálni, és annak sincs három feje vagy öt füle....akkor egyértelmű, hogy a kudarcnak nem fizikai képesség lehet az oka, hanem valamiféle mentális hozzáállás...
Például nagy visszatartó erő lehet, ha valakinek akkora igazságérzete van, hogy nem tud felülemelkedni bizonyos tényeken. Tehát hogy az nem igazság, hogy a Jóska ehet akármennyit, és megihatja a napi két rekesz sört, és mégsem lesz kövér, maximum kis sörpocakot növeszt, én meg a két kis pogácsám miatt egy tehén vagyok, pedig salátát is eszek a csülökhöz....Mert az életben igenis van olyan, amit az egyén, tehát mi magunk, nem érthet meg. Ahogy bármennyire imádom a kutyámat, arról sosem fogok tudni vele elbeszélgetni, hogy a Cédúr után milyen dögös átvezetés a céeszfiszá szűkített szeptim.....mert kutya. Meg sem próbálom tehát, mert nem vagyok hülye, és értem, hogy nincs értelme. Ugyanígy az emberi folyamatokban is vannak olyan dolgok, amiket akárhogy feszülünk, nem értjük meg. Vagy azért mert meghaladja a képességeinket, vagy azért, mert nem vagyunk milliomosok, és nem élünk örökké. De végülis az ok nem számít, a lényeg, hogy ahhoz, hogy meg tudjuk érteni, hogy ez axiómaszerűen így van és kész, és ne harcoljunk ellene, hanem elfogadjuk, ahhoz kell egy bizonyos alázat, ami sok emberben egyszerűen nincs meg.
Mert alázat kell ahhoz, hogy saját magunkat alárendeljük olyan magasabb szintű dolgoknak, amik körbevesznek. Az univerzum egységét, struktúráját sem értjük, nem látjuk át. Tudjuk hogy az Einsten-Rosenfeld híd az nem a Duna felett ível át....jó esetben...de ez nem elég. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ezen a területen, első körben azt kell megértenie, hogy milyen kicsi és milyen buta. Ehhez kell szerintem az alázat, ahogy ahhoz is, hogy megértse valaki, hogy ha neki olyan anyagcsere jutott, amilyen, akkor neki ahhoz kell életmódot választania, nem pedig az igazságot keresni, és nagy ívben tenni az életmódra.
Hiszek az emberiségben. Nem mindig, ez igaz. De azért néha igen....és meg vagyok győződve arról, hogy az emberek többségének elég lenne az információ ahhoz, hogy sikeres tudjon lenni egy életmódváltásban. Hiszek abban, hogy hátat lehet fordítani a pénz és a hatalom által társadalmilag generált és okosan manipulált fogyasztási szokásoknak. Hiszek abban, hogy közös érdek mellett, hasznos tapasztalatok megosztásával, összefogással lehet javítani az arányon.
De nem könnyű. Az alázatosság hiány amellett van még egy A-betűs szó, ami mindig előjön, és ez az arrogancia. Talán van összefüggés ott, hogy megértem: "vannak dolgok, amiket úgy kell elfogadnom, hogy nem értem őket", és ott, hogy "leszarom, nekem ne mondja meg senki, mit csináljak, majd azt én tudom".
Nem vagyok sem lélekbúvár, sem csodaguru....szóval ezek csak az én gondolataim a témáról...de valahogy én abban hiszek, hogy ezen a téren kellene sok embernek változtatni, és ez lehetne a kapu a sikeres életmódváltáshoz.
