Nonstop

Sokszor írtam már arról, hogy nem könnyű a pályán maradás. Mert a mindennapok, vagy épp az ünnepnapok elsöprő ereje pillanatok alatt képes elsodorni az olyan projekteket, amiknek hosszú távú a kifutásuk. az embert a nap szinte minden órájában el akarhatja téríteni bármi. Ez is olyasmi, mint az idő vagy a pénz. Az emberek hajlamosak panaszkodni, hogy nincs erre vagy arra ebből vagy abból. De ha valaki valamit igazán akar, úgyis szakít rá akár időt, akár pénzt.

Én valahogy így látom ezt a kérdést is. Hivatkozni mindig van mire, úgyis mindig van valami aktuális dolog, ami fontosabbnak, lényegesebbnek, sürgetőbbnek, halaszthatatlanabbnak, és megkérdőjelezhetetlenül előrébbvalónak tűnhet annál, minthogy a testünk energiszintjeivel foglalkozzunk. Márpedig hacsak valaki nem remete, és életelemévé válik az aszkéta-életmód, akkor muszáj kézben tartani a gyeplőt, és kontrollálni az életünket.

Talán már van mögöttem annyi idő...(najó, nem sok, de 2-3 év mindenképp), hogy elmondhassam, hogy nálam ez csak így működik. Szabályozottan étkezni, mozogni, és szabályozottan lazítani is. Így úgy lehet dőzsölni, hogy közben nincs bűntudat, hiszen ha az a terv, hogy nincs terv, akkor a be nem tartás is betartás LOL. Húzok megint egy pénz-hasonlatot. Ha egy gyereket beengedek egy cukorkaboltba, hogy vásároljon amit csak akar, az nem ugyanaz, mintha egy ékszerboltba küldeném be a feleségemet, mondván, hogy legyen szíves ne fogja vissza magát. Menni fog a pénz, de más mértékben.

Ugyanígy ha valaki egy megtervezett életmód mellett akar lazítani, akkor felhalmozhat magán (pontosabban ledolgozhat magáról lol) egy extra keretet, amiből aztán bőségesen "költhet". Jön a karácsony? Közeleg a nyaralás? Nincs gond, rá kell készülni. Extra mozgással, extra diétával olyan állapotba lehet jönni, hogy az ünnepek végén az ember nem akarja elsírni magát, ha tükörbe néz, vagy mérlegre áll. Mint az ellipszis pályán egy nap körül keringő bolygó. Néha közelebb van a naphoz, és hevesebb a felszíne, máskor távolabb, és akkor hűvösebb, de a pályáját sosem hagyja el. Valahogy ezt kéne megvalósítani az életben is. (Persze ideális esetben nem ütözik egy üstökössel, ami letérítené...)

Szóval végső soron az is a mi döntésünk, hogy hagyjuk-e magunkat elsodorni az ÉLET által, vagy nem. hogy hagyjuk-e magunkat behódolni a kifogás-hegyeknek, vagy nem. Hogy boldognak érezzük magunkat, vagy nem....mert a lényeg még mindig e körül kering. Hogy mennyire érezzük jól magunkat az életünk során. Innen indul ki az egész, és ide is ér vissza. És nem egyszerű, mert sokféleképpen lehet boldognak lenni. Az is ide tartozik, amikor valaki eszik egy jóízűt, és az is ide tartozhat, amikor nemet mond egy ételre, amit pedig szívesen megenne. Bonyolult az emberi lélek, talán nem is lehet megérteni. talán csak próbálkozni lehet, ki tudja.....

Nagyon sok kérdés, már megint, és még mindig. Gondolom a kérdések sosem fogynak el majd, nyilván ez hajtja előre a világot. Mi pedig a sodródás különböző szintjei között csak remélhetjük, hogy nagyjából megfelelő az irány, amerre haladunk...