Mentocsoki

Szeretem a csokit. Gondolom, vagyunk így egy páran ezzel, azonban egy diétán belül nem igazán okos dolog becsokizni. Kivéve, ha azon kevesek egyikei vagyunk, akiknek elegendő egy kockányi ebből a finomságból. Azonban, persze kellő korlátok között, némileg bátrabban fogyaszthatunk a CH mentes, ún ketogén csokiból, aminek az alapja a kókuszzsír, és ezerféleképpen el lehet készíteni.

Kalória-ügyben nagy csodát nem lehet várni, ugyanis egy ilyen csokibonbon 35 kalória, és talán kisebb, mint egy bolti, amiben általában 55 körül van. Azonban itt most nem konkrétan a kalória mennyiségében rejlik az okosság, hanem a minőségében. Nyilván nem ugyanaz, ha X mennyiségű kalóriát egészséges almából fogyasztok el, vagy ultrafeldolgozott, finomított szénhidrátból. Ugyanígy nem mindegy, hogy cukrot, növényi "zsiradékot", klönböző emulgeáló szereket eszem, vagy nyers kókuszzsírt, kakaót, és eritritet.

Ezúttal mentás csokit készítettem. 40 gram nyers kókuszzsír, 15 gramm kakaópor, 3-4 mentalevél, nagyon apróra vágva, és némi édesítőszer, én eritritet használtam, ami nagyon jó, mert nemcsakhogy nem mű, hanem tömege, térfogata is van, ezáltal segít az állag kialakításában.

Az ötötvenötös cukkinifasírt

A cukkinivel mindig hadilábon álltam. Nem azért, merthogy nem szeretem a tökféléket, hanem mert az összes recept csucsogott a tejfölben, a tojásban, a lisztben, a zsemlemorzsában, a tejbe áztatott zsömlében és az olajban. Ezek meg ugyebár nem a klasszikusan könnyed összetevők.

Nos, az Aldiban ott kellették magukat a szép cukkinik, 39 centes páronkénti áron, hát gondoltam, akkor miért ne kísérletezzek kicsit...jelentem jól sikerült. Az eredmény kicsit a csúnya és finom kategória, de ha valahol kompromisszumot kell hozni, hát az esztétikumnál lehet.

Íme a számok és a metodika: 900 grammnyi lereszelt cukkinit megsóztam, és állni hagytam egy ideig. Ezt követően kifacsartam és egy másik edénybe helyeztem, aholis adtam hozzá egy fej hagymát és egy gerezd fokhagymát összecsopperelve, továbbá egy tojást, plusz 3 tojásnak kizárólag a fehérjét. Fűszereztem frissen őrölt feketeborssal, némi vegetával, és elkevertem alaposan. Ezután adagoltam hozzá a következőket: 10 gram nyílgyökérliszt, 10 gramm kókuszliszt, 50 gramm búzakorpa, 20 gramm őrölt zabpehely. 

Az egészet összekutyultam, majd kikentem kókuszzsírral egy serpenyőt, és megsütöttem benne, kanálnyi szétlapított kis korongokká formálva. Isteni lett, azonban ez a módszer nem bizonyult elég gyorsnak, így váltottam tepsire. Sütőpapír, kikenve kókuszzsírral, és beleformázva szépen a korongok. 160 fokon 20 percig sütöttem, majd picit feljebb helyezve a sütőben grillfokozaton picit megpirítottam a tetejét.

Az összes, ami kb 30 db fasírtkorongot jelent, 555 kalória értékű lett, innen az elnevezés. és hogy milyen lett? Hát, erre olyan tipikusan tudnék mondani valamit: finom, de nem akárkinek. Aki gyakran eszik "rendes" kenyeres-zsíros fasírtot, annak ez furaízű, fűrészporszerű valami lesz. Azonban a cukkini jó alapanyag, és ez a verzió kiváló lehet feltétként, vagy akár önmagában is, mint egy sós-fűszeres snack. kevesebb, mint 20 kalória egy darab. 

Lát-e aki lát...?

Két dolog miatt is nehezemre esik a posztolás mostanság. Egyrészt a jelen életemben, környezetemben történtek olyan dolgok, amik lefoglalnak agyilag eléggé komoly mértékben....másrészt a laptopom elhalálozott :-( úgyhogy momentán a feleségem gépéről írok...addig, amíg nem szerzek be egy újat magamnak. Namost ugyebár aki írogat sokat, az tudja, hogy az ember hozzászokik a saját billentyűzetéhez, és egy másik gép olyan szokatlan tud lenni, hogy ihaj. Na ennyit a nyavalygásról.

Az jár a fejemben mostanság, vajon mennyire azt látjuk magunk körül, amit látni akarunk, vagy mennyire azt, ami van igazából? Vagy mennyire azt, amit mások akarnak láttatni önmagunkkal? Itt Írországban nemigazán jellemző, hogy túl sok helyen beszerezhetőek lennének a speciális élelmiszerek. Egy egyszerű eritrit már problémás, nem beszélve a konjac lisztről és a többi reformcuccról. Ugyanakkor például nyílgyökérliszt simán kapható a tescóban.

De mit is tudnak ezek a szuper cuccok? A cukorpótlókat hagyjuk most, én a többi hetvennyolcmillióféle extra lisztre, őrleményre, anyagra gondolok. Az ember elkezd érdeklődni, utanájár, utánaolvas, kipróbál, tesztel, tanul....aztán egyszercsak ott találja magát a nullkalóriás olajspré meg a nullkalóriás lekvár, csokiszósz, stb mellett...NULLKALÓRIÁS....mi van??

Ha nincs benne kalória, akkor mi van benne? Olyasmi, ami az emberi test számára nem jelent energiát, azaz nem táplálék. Ilyen alapon ehetnénk műanyag tipliket is, vagy nikecell-t. Ami kalória, az energia, és az energiára van szüksége a testünknek az életben maradáshoz. Azt hiszem, ezekben a szuperkajákban elég közösnek tűnik, hogy egyben "super-processed" is mind. Az pedig nem biztos hogy jó.

Hol van a határ a biznisz és az egészséges életmód között...egyáltalán van olyan, hogy ennek a két dolognak határa? Az egészséges életmód mindenkinek az egyéni döntése, még pontosabban sok-sok kis döntés sorozata. Ezeket a döntéseket meghozni több szempontból sem könnyű, de úgy gondolom, hogy azok, akik ebben az "üzletágban" jelen vannak, azok között kevés olyan van, aki nem használja ki az emberek hiszékenységét, vagy elkeseredettségét, vagy kiszolgáltatottságát.

Persze mit rugózok ezen, a világ ilyen. Miért pont ez a terület ne lenne ilyen mocskos és önző? Talán nem is baj. Talán inkább ott a baj, hogy a "versenyfutás a még több pénzért" című világméretű hajszában nehéz megállni, és elgondolkodni. És számolni. Józan, paraszti ésszel. Logikusan, ésszerűen. Mert ha egyre többen tennének így, lassan úgy érzem, ez a piac megtisztulna. De lehet, hogy utópia az egész....végtére is idealista voltam világéletemben.

Nonstop

Sokszor írtam már arról, hogy nem könnyű a pályán maradás. Mert a mindennapok, vagy épp az ünnepnapok elsöprő ereje pillanatok alatt képes elsodorni az olyan projekteket, amiknek hosszú távú a kifutásuk. az embert a nap szinte minden órájában el akarhatja téríteni bármi. Ez is olyasmi, mint az idő vagy a pénz. Az emberek hajlamosak panaszkodni, hogy nincs erre vagy arra ebből vagy abból. De ha valaki valamit igazán akar, úgyis szakít rá akár időt, akár pénzt.

Én valahogy így látom ezt a kérdést is. Hivatkozni mindig van mire, úgyis mindig van valami aktuális dolog, ami fontosabbnak, lényegesebbnek, sürgetőbbnek, halaszthatatlanabbnak, és megkérdőjelezhetetlenül előrébbvalónak tűnhet annál, minthogy a testünk energiszintjeivel foglalkozzunk. Márpedig hacsak valaki nem remete, és életelemévé válik az aszkéta-életmód, akkor muszáj kézben tartani a gyeplőt, és kontrollálni az életünket.

Talán már van mögöttem annyi idő...(najó, nem sok, de 2-3 év mindenképp), hogy elmondhassam, hogy nálam ez csak így működik. Szabályozottan étkezni, mozogni, és szabályozottan lazítani is. Így úgy lehet dőzsölni, hogy közben nincs bűntudat, hiszen ha az a terv, hogy nincs terv, akkor a be nem tartás is betartás LOL. Húzok megint egy pénz-hasonlatot. Ha egy gyereket beengedek egy cukorkaboltba, hogy vásároljon amit csak akar, az nem ugyanaz, mintha egy ékszerboltba küldeném be a feleségemet, mondván, hogy legyen szíves ne fogja vissza magát. Menni fog a pénz, de más mértékben.

Ugyanígy ha valaki egy megtervezett életmód mellett akar lazítani, akkor felhalmozhat magán (pontosabban ledolgozhat magáról lol) egy extra keretet, amiből aztán bőségesen "költhet". Jön a karácsony? Közeleg a nyaralás? Nincs gond, rá kell készülni. Extra mozgással, extra diétával olyan állapotba lehet jönni, hogy az ünnepek végén az ember nem akarja elsírni magát, ha tükörbe néz, vagy mérlegre áll. Mint az ellipszis pályán egy nap körül keringő bolygó. Néha közelebb van a naphoz, és hevesebb a felszíne, máskor távolabb, és akkor hűvösebb, de a pályáját sosem hagyja el. Valahogy ezt kéne megvalósítani az életben is. (Persze ideális esetben nem ütözik egy üstökössel, ami letérítené...)

Szóval végső soron az is a mi döntésünk, hogy hagyjuk-e magunkat elsodorni az ÉLET által, vagy nem. hogy hagyjuk-e magunkat behódolni a kifogás-hegyeknek, vagy nem. Hogy boldognak érezzük magunkat, vagy nem....mert a lényeg még mindig e körül kering. Hogy mennyire érezzük jól magunkat az életünk során. Innen indul ki az egész, és ide is ér vissza. És nem egyszerű, mert sokféleképpen lehet boldognak lenni. Az is ide tartozik, amikor valaki eszik egy jóízűt, és az is ide tartozhat, amikor nemet mond egy ételre, amit pedig szívesen megenne. Bonyolult az emberi lélek, talán nem is lehet megérteni. talán csak próbálkozni lehet, ki tudja.....

Nagyon sok kérdés, már megint, és még mindig. Gondolom a kérdések sosem fogynak el majd, nyilván ez hajtja előre a világot. Mi pedig a sodródás különböző szintjei között csak remélhetjük, hogy nagyjából megfelelő az irány, amerre haladunk...

Liebster Award

Régi kedves ismerősöm lepett meg azzal, hogy nekem ítélte ezt a díjat. Tényleg meglepődtem, mert alapvetően az én blogom nem egy népszerű blog...tény, hogy én magam sem teszek sokat azért, hogy népszerűsítsem, de hogy még díjat is kapjon....az teljes mértékkel elképzelhetetlen volt számomra - eddig.

A díj Erről az oldalról érkezett. Nagyon köszönöm, megtisztelő. Ez afféle bloggerek közt mozgó vándordíj, és hozzá tartozik az is, hogy a feltett kérdésekre válaszolni kell, és tovább kell ítélni más bloggereknek, akik felé szintén kérdéseket kell intézni.

Nos, a kérdésekre örömmel válaszolok, de a többivel gondban vagyok, ugyanis nem jellemző, hogy más blogokat bújnék. Rendszeres olvasója kifejezetten egyiknek sem vagyok, igazából nem is értem, hogyan képesek egyesek 30-40 blogot követni és naprakésznek lenni... úgyhogy időt kérek a továbbítélésre. Igyekezni fogok.

Íme a kérdések és a válaszaim:

1. mit szeretnél elérni az írással? - Nos, alapvetően arra szeretném felhívni az emberek fgyelmét, hogy az elhízás extrém verziójából is van visszaút, és nem kell hozzá semmiféle segédeszköz, orvosi beavatkozás, mindössze mi kellünk csak saját magunk.

2 Milyen visszajelzéseket kapsz a blogodon megjelenő írásokkal kapcsolatban? - Kevés visszajelzést kapok, de ezek általában nagyon kedves, támogató, szinte rajongó hangvételű megkeresések.

3 Előfordul-e, hogy egyes gondolatokat csak félve mersz megírni és közzétenni vagy inkább le sem írod őket, mert tudod, hogy úgyis "kiverik a biztosítékot" - Gyakran fordul elő, hogy többször át kell gondolnom magamban, mit írok le, és hogyan teszem. A biztosítékot nem nehéz kiverni, én inkább attól szoktam tartani, hogy túlságosan kiadom magam....az érzéseim, a gondolataim. És ezzel akkor is támadási felületet adok, amikor pedig nem szeretnék. De azt hiszem, ezt a műfajt nem lehet máshogy csinálni. Vagy őszintén és nyitottan, vagy sehogy. Ettől lesz hiteles.

4 A családod olvassa a blogodat? - Részben igen. A blogom publikus, és tudnak is róla...de a legtöbb családtag túl "bizi" ahhoz, hogy olvasson. Belenéznek rendszeresen, de igazán mélyen és tartósan senki nem olvas, persze a kedves feleségemen kívül :)

5 Hogy telik számodra egy kellemes, ideális nap? - Én elég relatív figura vagyok...azt hiszem, számomra akkor kellemes és ideális egy nap, ha képes vagyok azt osztani magamnak, amit szeretnék. Ha nem lépem túl azokat a határokat, amiket szabok magamnak. Na és persze ha békén hagynak azok, akik nem feltétlenül a javamat akarják.

Írni kell három véletlenszerű/szokatlan dolgot magamról...Nos:

- Enyhe szintű arachnofóbiám van, továbbá hangot kiadó és repülő rovarokat nagyon tudom utálni.

- Együtt alszom egy nagy, rózsaszínű plüssmalaccal, akit Jessicának hívok

- Képes vagyok minden további nélkül akár 8 feketekávét is meginni egy nap, keserűn.

Ígérem, jövök majd az ajánlásokkal is, mihelyst összeszedtem magam :)