Történések

 Hát eltelt egy újabb hónap. Annyi minden történt. 

Az ami leginkább a fejemben van, a "kedvenc" nagynéném halála. Azért van idézőjelben, mert sosem volt rajtuk kívül egy nagynéni vagy nagybácsi sem, aki bármilyen szinten is törődött volna velem, velünk. (Szüleim detto, sajnos). Ani volt anyám helyett anyám, és apám helyett is apám sokszor. Mindig meghallgatott és mindig elmondta, milyen büszke ránk, hogy milyen okos és bátor döntés volt, hogy eljöttünk az országból. Hogy milyen szépek, okosak a gyerekeink, hogy milyen sokra vitték-viszik, és hogy milyen jó szülei vagyunk nekik. Ezeket én sosem kaptam meg a vér szerinti szüleimtől...sőt. Sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk a panel erkélyén mindenféléről...túlvilágról, halálról, életről....millió hülyeségről. Emlékszem, hogy mennyire kellett erőszakoskodni velük, hogy elvihessük őket Parno Graszt koncertre a Budapest parkba, és hogy mennyire élvezték. Azt mondta, élete nagy élménye volt, és én boldog voltam, hogy sikerült rádumálni. Imádták. Ha Mo.-ra mentünk, mindig sort kerítettünk rá, hogy ott legyünk náluk. A nagy nyári melegben felmentünk a kockapanel tetejére egy üveg whiskey-vel, meg pár szál jóféle szivarral, és nagyokat dumáltunk.Megbeszéltük az élet dolgait. Nem tudom a nagybátyámmal mi lesz most...70-en túl van, és mindent Ani csinált.....nélküle minimum félember lesz.

Nincs igazság. 66 éves volt. Hiányozni fog. Tudom, mind meghalunk, ő csak előreszaladt....de amíg élek, bennem lesz a hiánya.

Lapozok, hiszen az élet továbbmegy.

Gyerekeink jönnek-mennek mindenfelé, Kari a barátját kísérte el Stockholm-ba maratont futni, Jancsiék Portugáliába mentek a barinőjével, Beniék a Balatonra. Tomiék meg egy grande körtúrát csináltak az USA-ban....Yellowstone, Yosemite, Redwood nemzeti parkokat végigtúrázták, voltak Vegasban, rengeteg élménnyel és Reeses-zel jöttek haza, szuperül érezték magukat. Kedvet csináltak nekünk is hozzá, nem tudom, lesz-e alkalmunk az életben élőben is megnézni ezeket a helyeket, de jó lenne.

Közben az időjárás kicsit össze vissza van...hetekig eső volt mindennap, aztán végre kisütött a nap. Ha jó idő van, megyek ha tudok. Megdöntöttem a rekordomat, 114 km-t mentem egyhuzamban, persze szarrá ázva a vihar közepén értem haza, volt, hogy a villám 20 méterrel előttem csapott be. Telefonom is elázott, be voltam szarva egyáltalán hazaérek-e, de nem lett gond. Múlt héten 200 km-t mentem, ma akartam volna egy nagyobb kört megint....120 km-t, de olyan szél van, hogy csak 65-öt mentem. Remélem még a nyaralásunk előtt lesz alkalmam megcsinálni.

Huszonpár nap, és indulunk nyaralni mi is...Andorra, és Carcassone a cél, és úgy döntöttünk, viszünk bicikliket is...kocsiba befér, miért ne...arrafelé még úgysem bringáztunk soha.

Még bicikli

 Végül szétszedtem a Meridát, és rájöttem hogy lötyög a kazetta. Legott rendeltem másikat, persze beleestem a szokásos csapdába: ja, vaaan, persze, van készleten….Eindhoven-ben. Na mindegy, lesz vagy két hét, mire ideér.

Közben levadásztam a neten egy tök jó kis biciklit, ami nem is volt túl messze, és árban is oké volt. Igaz, nem egy csúcsmárka, de azért az új ára 500€ körül van, tehát annyira nem is retek. Jó állapotú darab, jól néz ki, igaz, 1 centivel rövidebb a nyereg és a középcsapágy közti távolság, mint a meridán, de gondoltam az az egy centi nem számít. Lealkudtam, elmentünk, kipróbáltam, megvettem, tök jó.

Itthon jobban megnézve azért láttam, hogy a gumik azért nem olyan acélosak, nem mernék velük hosszabb távra elindulni. Sebaj, gondoltam átdobom a meridáról a külsőket, hiszen azok teljesen jók, tavaly vettem őket a dechatlonból. Így is tettem. Próbakör után mondja Verus, olyan lapos a hátsó. És tényleg. Jó, mondom biztos hibás volt a belső amit beraktam alá. Persze újat….Kicserélem egy másik vadiújra….Próbakör, most okés volt. Szépen átraktam a kis lámpát, dudát, telefontartót, szütyőmet, és elterveztem, hogy másnap – ma – nyomok egy 90-100 km-es kört. Közben rájöttem, miért tűnt olyan kicsinek: a kormány 5 centivel keskenyebb. Ja, és az az egy centi is inkább kettő. Mindegy.

Ma reggel felszerelkeztem, és elindultam. 4, azaz négy egész kilométer után óriási csattanás a seggem alól: durrdefekt a hátsó keréken. Félretolom a bringát, nekiállok szerelni. Kicserélem a belsőt, közben látom, hogy szabályosan szétrobbant az a gumi, ami volt benne. Szépen összerakom a kereket, és nekiállok pumpálni a szuper új kis pumpámmal. Nem megy. Pumpa lecsavar, újra vissza. Nem megy. Megint le, ellenőrzöm a szelepet, kitekerem, majd be, majd megint ki….jónak kell lennie. Pumpát rátekerem, elkezdem pumpálni….szakad rólam a víz, a nap tűz….én kisebb terpeszben, háttal a főútnak rángatom a pumpát folyamatosan. Bele sem gondolok az útról nézve ki mit gondolhat…

Valamennyire fel tudtam fújni, de max 1-2 bár lehetett, egyértelműen nem elég kemény, hogy tovább menjek. Jó, pumpa le, szelep be, majd megint ki, levegőt kienged, újra nekiveselkedek…hát csak fel tudok már fújni egy kurva kereket nem? Hát nem. Konkrétan görcsöt kapott a derekam is, meg a kezem is, de nem ment. 

Feladtam, telefon Marcinak, légyszi, gyere értem. Jött. Hazahozott, Itthon nekiálltam ízekre szedni a hátsó kereket. Mi baj lehet, talán belekerült valami a belső részbe, talán elcsúszott a felni szalag, előbújt egy sorja, mittudomén. Szemüveg fel, végignéztem, végigtapogattam, semmi. Minden fasza. Mondom csak a rend kedvéért megnézem a külsőt is, annak ellenére, hogy mondom, tavaly vettem őket, tök jó állapotúak. Hát meg is lett a probléma…a gumi peremén kikandikált az acélszál, és az nyírta ki a belsőimet. Nyilván nem csak ma, az új bringán, hanem a meridámon is, az elmúlt napokban. 

Most akkor vegyek megint új belsőket, de akkor mindjárt négy darabot, mert akkor az új biciklire is, meg a régire is kéne, hogy az is rendben legyen….Most jelenleg ott tartok, hogy fogom mind az összes biciklit, és eladom a francba mindet, oszt inkább keresek valami más hobbit, mert ez amellett, hogy egy valag pénzbe kerül, lassan több bosszúságot okoz, mint örömet….

Már május van, bringasztorik

 Összeszedem magam, és írok ide néhány dolgot….persze megint meg kellett néznem, egyáltalán mikor írtam ide utoljára…

Ja, és megint tönkrement a laptopom, megint az a kurva zsanér….éljen a tervezett avulásos hulladékgyártás…visszaköltöztem a tizenéves öreg laptopomra, ami egy  világháborút is túlélne – persze szigorúan hardverileg. Mindegy, amit lehet felturbóztam benne, megkapta a maximális 16 ramot, meg egy ssd-t, úgyhogy most nagyon fasza, csak ezen ugyebár nincs numerikus billentyűzet, szóval kicsit máshogy kell gépelni, amihez még hozzá kell szoknom.

Szóval a ketónak szájé….abbahagytam, mondjuk egyébként sem terveztem hosszabb távon, mindig afféle kizökkentő szerepe szokott lenni az étrendben, hogy meginduljon a fogyás. Most is megindult, aztán persze a szokásos: húsvét, anyák napja, satöbbi….végül most valamiféle hibrid diétát csinálok….kerülöm a sok szénhidrátot, és igyekszem kimozogni magam.

Persze ha nem lett volna elég nyűgünk az életben…beszereztünk egy kiskutyát, hogy a Larsie ne unatkozzon egyedül….mert olvastuk, hogy tovább élnek, ha van mellettük egy fiatalabb kutya. Úgyhogy kábé másfél hónapja van meg, mostanra talán kezdenek összeszokni, és a kis Freddy nagyon ügyesen halad a szobatisztasággal kapcsolatban is. Amúgy borador márkájú (labrador anyuka és border collie apuka), nagyon cuki. Mondjuk sokszor élni se hagy, de a kiskutyák már csak ilyenek.

Elindult a bringaszezon….csóró öreg meridám kattog, csattog alattam, de böcsülettel végigtolja, pedig nem kap magnézium-ot, hogy bírja a terhelést LOL…..

Szokásos kis 60km-es köröm elején püff…defekt. Semmi gond, van nálam pótgumi, pumpa, minden. Félretolom a szekeremet, nekiállok szerelni. Szépen kicserélem a belsőt, és fújnám fel, mikor jött a felismerés: a pumpa csak a schrader szelepre jó, de nekem meg presta van….Először haza akartam tolni, de aztán családilag meg lettem mentve. Marci, aki horgászott a tavon, hazament, becaplatott Verushoz a rendőrökhöz, elhozta a kocsit, és hozott nekem pumpát, én meg közben felsétáltam az Obama PLaza-hoz, hogy kulturáltan meg tudjam várni. Ittam kávét, ettem banánt. Marci jött, pumpáltam, és haladtam is tovább.

Persze első dolgom volt, hogy rendeljek egy normális pumpát….meg persze még belsőket is.

Pár nap múlva csináltam egy hosszabb, 90 km-es utat, a Lough derg (tó) partjára…ami egy nagyon szép desztináció, csak egyrészt nagyon szar minőségű út vezet odáig, másrészt odafelé egy igen komoly lejtő van (most ezen 65km/h sebességgel jöttem le), amin viszont visszafelé fölfelé köll jönni, ráadásul úgy, hogy már hetven valahány km már benne van a lábamban….mindegy, megcsináltam, nem volt könnyű.

Gondoltam, akkor most legyen egy 100 km feletti kör. Pumpa meg is jött, vittem két belsőt is, és elindultam. Minden nagyon fasza is volt, egész addig, amíg defektet nem kaptam. Hoppá, semmi gond a szuper pumpámmal kb 10 perc alatt ki is cseréltem, és jöhettem tovább. Kb még 25 km volt hátra, mikor láttam a sötét felhőket, és Verus is üzent: vigyázzak, viharriasztás van. Oké, mit tudok csinálni, semmit. Eleinte csak szemerkélt, na aztán nekikezdett úgy rendesen. A telefonom persze szuper vízálló ütésálló tokban volt, csakhogy valamiképp bejutott a víz a tok alá, így nem működtek a „gombok”, úgyhogy meg álltam egy esőfedezékben, hogy kiszedjem a tokból, és berakjam a hátizsákom közepébe, ahol nem ázik el. A podcastomat továbbra is tudtam hallgatni, hiszen wireless volt a fülesem. A szemüvegemet is le kellett szednem, mert nem láttam az esőcseppektől semmit. Jöttem tovább, de életemben ilyen esőt még nem láttam. Ömlött le az égből, volt hogy jég is esett, hunyorítva láttam csak az utat magam előtt, az orrom, ami kilógott a sisak alól fájt, annyira verte az eső meg a jég. Az úttesten sok helyütt egybefüggő vízréteg keletkezett, ami kurva veszélyes, mert egyrészt nem látom, van-e kátyú, másrészt a kb. egy centi vastag kis gumik könnyen megcsúsznak. A legszebb az volt, amikor elkezdtek a villámok csapkodni körülöttem, és az ég is zengett nagyokat. Az egyik kb 20 méterrel előttem csapott le, azt hittem ott halok meg. Mit mondjak a lassan 18 év alatt, amióta itt élünk, nem láttam ekkora vihart meg ekkora villámokat. És nyilván most jött el ennek az ideje, épp amikor a 100km feletti bringa-utamat csinálom. Közben persze aggódott is értem Verus, és hívott, de nem mertem megállni, meg hát az ömlő esőben nem is lett volna értelme, hogy megpróbáljam előásni a telefont a táska mélyéről, szóval csak tekertem haza ahogy bírtam, kábé mintha az életemért hajtottam volna.

Mikor hazaértem végre, mindenemből ömlött a víz, a táskámban is szarrá ázott minden, szerencsére a telefonomnak nem lett baja. De most, hogy szétkaptam a biciklimet, hogy kiderítsem, honnan jön az a kattogás, ami annyira zavart, a kerékből így random kiömlött vagy másfél deci víz…pedig egy napja áll már a bicikli.

Most rendeltem még új kazettát, mert arra biztosan ráfér a csere….lánckerék meg lánc asszem tavaly volt cserélve. Remélem nem a középcsapágy, vagy a hajtókar, vagy esetleg a repedt váz az oka a zajoknak. Mondjuk mit várok, 2016 óta nyomom neki, és legalább 25ezer kilométert mentem már vele. Jogosan nyűglődik.

Április - újra ketó

 

Annyi minden volt...meg van. Valahogy a fogyás nem akar menni....megint. Igaz, mindenféle bosszantó egészségügyi dolog van, amiből biztos vagyok benne hogy ki fogok lábalni, de mentálisan nagyon nehéz a diétára-mozgásra koncentrálni. Közben persze a mindennapi kis apró-cseprő gondok, tennivalók is befolyásolják az ember életét. Nem tudom más hogy van ezzel, de ahogy öregszem, egyre nehezebben hozok döntést. Sokat vívódok, nézem az érveket, és nehezen döntök. Pedig sosem szerettem a „mivanha” embereket. Akik a saját életüket is képesek nyomorúságossá tenni pusztán olyan alapon, hogy de mi van ha....? Nahát, én nem ilyen ember voltam. Régen. Azért remélem most sem, de ugyebár tudjuk, hogy csak az ökör megy változatlanul előre ugyanúgy, az emberek változnak, ahogy az idők, és az ideológiák is.

Viszont jön a jó idő, és végre tudok bringázni, aminek nagyon örülök, eddig már sikerült pár hosszabb távot beiktatnom, de ez sem megy már úgy, mint azelőtt. 60 km-nél többet egyszerre idén még nem mentem. Még. A bringámat is fel kéne kicsit újítani...de télen nem foglalkozom vele, nyáron meg hajtom, szóval....remélhetőleg ezt a szezont még végigcsinálja gond nélkül.

Újra kezdtem a ketót is, két napja. Ez nekem általában elég jól be tudja indítani a fogyást, hát remélem most is így lesz. Teszek ide fel egy szendvics receptet is, azon ritka receptek egyike, amik az instagramról jöttek, és valóban működnek. Hosszában felvágott csemiubi, amiről le kell itatni alaposan a levet (már csak azért is, mert a benne lévő szénhidrát nagy része a cukros-ecetes vízben van), és reszelt mozzarellába „ágyazva” meg kell sütni sütőben. Utána kicsit hűlni hagyni, majd ezúttal a zsírt kell leitatni róla, és mehetnek bele a töltelékek. Az instás verzióban sonka, hagyma, avokádó és paradicsom volt, én az enyémbe salátát, paradicsomot, pepperonit (ami nálunk paprikás szalámit jelent) tettem, meg egy kis mustárt-majonézt. A kapott szendvics jó nagy lett, kiadós, és CH tekintetében elenyésző (6-8 grammnál semmiképpen sem több).

Ja és tettem két fontos felfedezést is: az egyik, hogy a laptopasztalom oldalán lévő tartó nagyon hasznos tud lenni....a másik pedig, hogy a Jim Beam kávé kifejezetten jól harmonizál a Jameson-al....

Január végi helyzet

 

Január utolsó napja van. Szokásosan az Újévi utáni napon el is kezdtem megint diétázni-edzeni...mondjuk rám is fért, mert azért az ünnepek alatt csak felugrott pár kiló, de hát így van ez. Aztán persze – ahogy mindig- történik valami, ami keresztbe húzza az ember terveit. Tervezett fogtömésből húzás lett, sajnos a fogamat menthetetlennek látta „Joao atya”, a brazil fogorvosom, így ugrott a bal felső hatos. Nagyon megszenvedem...mentálisan legfőképp. De persze étkezésileg is, hiszen az addig bevált fő ételeim...nyers sárgarépa, alma, néha kex, saláták....már nem játszhattak. Plusz le lettem tiltva minden edzésről is, nyilván.  Egy hét után kiszedték a varratokat, ez két napja volt....de a seb még érzékeny, így továbbra sem tudok kemény dolgokat rágni azon az oldalon.

De bízom benne, hogy pár nap mostmár csak, és visszatérhetek a saját életemhez. Az elmúlt napokban már light cardiókat csináltam, sőt, egy fél órás kis súlyzós edzést is sikerült megcsinálni.

Nagyjából így telt el a Január. Már várom, hogy jobb idők legyenek, és végre visszaülhessek a „drótparipámra”, szerintem az mentálisan és fogyásilag is jót tesz majd.