Már nem kezdem úgy a bejegyzést hogy úristen, megint hetek teltek el...ez van, lelassult a blogom. Végülis érthető, a fogyás már a múlt, a fellángolás, hogy megosszam a sikereiemet-tapasztalataimat már rég lecsillapodott, marad a súlytartás-visszahízás-folyamatos harca....ami nyilván nem annyira izgi. Ebben az évben leszünk Verussal 30 éve házasok, és ebben az évben leszek 50...úgyhogy összevonva mindezeket egy előrehozott, szeptembervégi utazással ünnepeltünk....autós Normandiai túra formájában. Nem hogy naplót/blogot írni nem volt idő/energia, de annyira kevés volt az a 8 nap, hogy szinte biztosan vissza kell még mennünk. Ez nem kifejezetten egy utazós blog, így nem fogok részletes útiélményeket megírni itt, de beillesztem ide azokat a sorokat, amiket a hajóúton írtam odafelé és visszafelé is.
*
Akartam írni mielőtt elindulunk a
nagy normandiaia utunkra, de végül nem lett rá idő. Annyi minden történt, ahogy
Charlie is megénekli :)…Jancsi végül talált magánk helyet Dublinban, felköltözik
az egyetem utolsó évére. Marcit felvették a szuper pontjaival az egyetemre,
megkezdte ő is a képzést. Rengeteg elintéznivaló volt ezekkel az „apróságokkal”
is….Közben Tomiék elmentek Ausztriába, közben az Önkormányzattól kiküldtek
valami embert, aki ellenőrzi a ház állapotát, merthogy hamarosan letelik a 10
éves szerződésünk….közben Beninek véget ért a TY, kezdődik a kőkemény érettségi
előtti év, az ötödik. Szóval kábé
összesűrűsödött minden, így nemigazán tudtunk koncentrálni magunkra….
Ezért aztán már későn derült ki,
hogy a nagyvárosokba Franciaországban csak akkor tudunk behajtani, hogyha
megvásárolunk egy „környezetvédelmi” matricát, aminek van egy hivatalos menete,
pl. le kell fényképezni az autó papírjait, elküldeni a fotót a hatóságnak, akik
mondjuk 1-2 héten belül megküldik a matricát. Ja, persze pénzért…nyilván.
Szóval ebből kicsúsztunk, úgyhogy az utolsó pillanatban át kellett a foglalást
módosítani, mert persze hogy ezen a zónán belül volt a hotel. Mindegy, Verus
pikk-pakk elintézte, hogy máshova menjünk. Én kicsit füstölögtem azért, mert
attól biztos hogy nem kerül kevesebb szennyezőanyag a levegőbe, hogy fizetek
egy matricáért…meg akkor mi a bronztérdű marinéni retvás hónaljának van
rendszám az autón…miért nem lehet egyszerűen csak egy benzinkútra behajtva,
bediktálva a rendszámot megvenni ezt a szart a kocsira…ott van a nemzetközi
nyilvántartásokban minden olyan adat, amiből meg lehet határozni, hogy az
autónak milyen a környezetvédelmi besorolása.
Mindegy, ezen túllendülve szépen
bepakoltuk a kocsit, és elindultunk. A hajó, amivel átkelünk a kontinensre, a
W.B.Yeats nevet viseli, a híres ír költő után…és 2018-19ben épült, nagyon
modern, nagyon nagy. Jó korán beértünk a Dublin Port-hoz, de inkább szeretünk
időben ott lenni, mint késni. A hajó nagyjából pontosan indult, de elég lassan
ment az „embarking”…jó fél órát egerésztünk a sorban, mire leállíthattam az
autót. Elfoglaltuk a kabinunkat, kipakoltunk, ettünk, fürödtünk, és felmentünk
a deck-re. A látvány leírhatatlan ezen a kompokon. A végtelen tenger minden
irányban, az óriási motor brummogása…van valami nehezen visszaadható sajátságos
hangulata, amit mi nagyon szeretünk. Csak sajnos elbaszottul drága. Így
kettőnknek, ősszel „csak” 650 euró volt a jegy, de ha nyáron, négyen akarnánk
jönni, 2000 körül lenne, ami nevetségesen sok.
Felfedeztük a hajón lévő
egységeket..van shop, vannak éttermek, bárok, reggelizők, különféle hencsergők.
Érdemes a pókhasú igénytelen, mezítláb-tangapapucsban, trikóban, borostásan,
kilógó hassal közlekedő kamion-sofőreket figyelni, hova tanyáznak le, azok
ugyanis a legkényelmesebb helyek. Amúgy nincsenek sokan, kellemesen szellős az
egész hajó. Tapasztalatból tudjuk, hogy amint kihajózunk Írország területéről,
és beérünk a nemzetközi vizekre, ott nem érvényes az EU-n belüli egységes
roaming tarifa, hanem kábé horror áron lehet telefonálni, internetről nem is
beszélve. Úgyhogy mobildata ki, wifikeresés ki….persze lehet vásárolni wifi-t,
asszem óránként 8 euróért…de nem halunk bele egy napi internet-detoxba…nem? De
nem ám.
** újra a hajón**
Mögöttünk van Normandia…1650 km
autóval, 2 nap Párizs, kb 50 km gyalog megtett út, rengeteg látnivaló, nagyon
sok élmény és tapasztalat, és talán még több érzés és benyomás. A kompút sajnos
annyira nem smooth, mint odafelé volt, szegény Verus nem nagyon tudott aludni
az éjjel, mert zavarta, hogy a ha hánykolódik, engem ez annyira nem érintett
meg, én viszont valami mástól voltam nem túl jól….talán többet ettem, mint
kellett volna, nem tudom….de nekem sem volt túl jó éjszakám. Most reggel van
már, valamennyire összeszedtük magunkat, letusoltunk, felöltöztünk, a
kabinunkban összenyitottuk az egyik ágyat kanapénak, és itt húzzuk ki a maradék
2-3 órát, amíg kiköt a hajó. Verus azt mondta, nem szívesen menne ki a hajó
mozgása miatt. Szerencsére még langyos a kávé, amit a termoszban felhoztam és
amit még Giverville-ben főztem a kotyogóval a szállásunkon, úgyhogy tudunk inni
kávét. Reggelinek való is van, de szerintem egyenlőre egyikünk sem tud kjaára
gondolni. Ír idő szerin 8 óra van, asszem 11 körül kötünk ki…ha jól emlékszem.
A hajó indulásakor kint voltunk decken,
aztán amikor elkezdett esni, akkor behúzódtunk a bárba, ahol elüldögéltünk pár
óráig. Hallgattuk ugyanazt a két palit akik szolgáltatták az előzenét, kb
ugyanazokat a számokat nyomták, mint az idefele-úton. Aztán amikor már unalmas
volt a tenger látványa (ilyen is van lol), akkor visszavonultunk a kabinunkba.
Kajáltunk, és a laptopomon néztük a séfek séfét, meg a nyerő párost….még a
szállásunkon töltöttem le részeket. Megint úgy jövünk, hogy se wifi, se
mobilnet lehetőség nincs a telefonjainkon. Ha nem kapcsolnák ki, horror
pénzeket kéne fizetni. Ezért szedtem le ilyen kellemesen semmitmondó,
szórakoztató műsorokat…..most is az lesz, hogy benyomom valamelyiket, és
kávézás közben tudunk rajtuk zombulni. Szuper élménydús egy hetünk volt, amíg
élek nem fogom elfelejteni a látványt a Montparnasse-torony tetőteraszáról,
vagy az Eiffel tornyot, vagy a Mont St. Michelt….meghát persze a többi szuper
élményt.
