...tovább...

Állítólag a szorgos hangyák nem is olyan szorgosak. Amikor sok-sok hangya húz egy irányba egy nagyobb levelet például, akkor nem közös munka folyik, hanem mindenki saját maga felé húzza, és amelyik irányba elbillenek az erőviszonyok, abba az irányba indul el a levél. Ezt még régen olvastam valahol. A lényege, hogy optikailag úgy tűnik, komoly csapatmunkáról van szó, de valójában önző disznó mindegyik kis hangya, és magának akarja az egészet.

Azt hiszem mi emberek is ilyenek vagyunk. Tulajdonképpen akkor lennénk elégedettek (talán), ha nem kéne mozogni semmit sem, lehetne zabálni mindent korlátok nélkül, és tökéléletes alakunk, továbbá ultrafit testünk lenne. Ja, és a nap minimum 48, de inkább 72 órából állna. Persze az is lehet, hogy egy idő után ez is kevés lenne, mert többet akarnánk.

Vajon ez baj? Vagy ez viszi előre az emberiséget? Ettől leszünk jobbak, vagy ez hátráltat? Egyáltalán hogyan lehet ugyanaz a dolog aspektustól függően totál ellentétes jelentésű? Láthatjuk, mennyire lényeges lehet a hozzáállás....

Hogy a legutolsó post után felkapjam a fonalat: Kocsikerék megcsinálva, GPS lecserélve, bringa helyrerakva. Vettem új külső gumit, belsőt is, mindjárt kettőt, felkészülve a lehetséges további problémákra, és vásároltam kézipumpát is, és mindjárt le is teszteltem, hogy fel tudom-e fújni a kereket.....fel tudom. A mai korban ez kábé olyan, mint a kézzel levélírás. Elvileg az ember tudja, de mikor odakerül a sor, az eredmény elég lehangoló tud lenni.  Matekoztam fél óráig, mire rájöttem, hogy kell felpumpálni kézzel a kereket....Telefonom a szervizben, kicsit az is ijesztő, mennyire furcsa tud lenni az ember élete okostelefon nélkül. Nem merek új utakra menni a bringával, mert úristen, mi van ha elkavarodom? Hogy találok haza gps nélkül? Lol. Nem tudok zenét hallgatni sem... Na nem mintha leszakadna az ég, ha menet közben nem muzsikál a fülembe senki, de amikor a hegyek között suhanok a biciklivel, miközben Bach levegős G húrja zsong a fülembe....az azért nem kárpótolható a közlekedés-zajjal.

Érzékelem a fejlődést, mert tegnap 80 km-t mentem egyhuzamban, ill. a felénél 5 perc pihenőt tartottam, és sokkal jobban bírtam, mint legutóbb, mikor ennyit mentem egyszerre. Az időjárás nagyon meghatározza azokat a napokat, amikor tudok tekerni. Ha süt a nap valahol, ki kell használni, mert lehet, hogy aztán hetekig alkalmatlan lesz az időjárás a bringázásra.

Napi több órát tölteni sporttal, mozgással nem könnyű feladat. Senkinek sem az, függetlenül az egyéni körülményektől. Nemcsak fizikailag kell teljesíteni, hanem logisztikailag, és bizony mentálisan is. Azt hiszem, ez nagyon lényeges pontja az eredményes súlytartásnak. Legalább akkora jelentőséget tulajdonítok neki, mint a fogyásnak a diétában. És továbbra is dühít, mikor összekeverik a kettőt, és súlyosan elhízott embereket kizavarnak futni, meg sportolni azért, hogy lefogyjanak. 

Valamiféle kettősséget érzek magamban, mikor az életmódváltással, a fogyással kapcsolatos műsorokat/beszélgetéseket látok/hallok. Egyfelől örülök annak, hogy a téma fel van kapva, másfelől dühít a dilettantizmus, és az, hogy igazából ritkán beszélnek a lényegről, és a sok elhangzó jótanács meg okosság ritkán van összhangban az általam gondoltakkal. Azt viszont tudom, hogy én amit gondolok, amögött soksok tapasztalat, élmény, szenvedés...van. Sokszor van, hogy aki hirdeti az igét, nemhogy ragozni sem tudja, de kompetenciában sincs sehol. Vagy ha van, nincs megmutatva a hitelessége.....sajnos.

Nyári üzemmód

Szerintem nem volt példa még arra, hogy ennyi szünetet hagyjak két post között, bár ki tudja. Részben azért nem írtam, mert nem volt semmi különös történés, részben azért nem, mert eléggé lefoglaltak a dolgaim. Igazából sokszor utaltam már arra, hogy a megváltoztatott életmód, a nem-visszahízás egy alapvetően folyamatosan megvívandó harc, ha úgy tetszik, egy olyan háború, ami sosem ér véget, így nyilvánvalóan nem feltétlenül van mindig valami új, valami izgalmas.

Sokszor kicsit unalmas, monoton a történet, már ami például az étkezést illeti. Ha valaki komolyan veszi a dolgot, azért olyan nagyon sok variácója nincs ezen a téren. Kerülni a zsírokat, a szénhidrátokat, előtérbe tolni a fehérjéket, a természetes alapanyagokat. Igazából ez nem annyira izgalmas étrendet tesz lehetővé. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kicsit beszűkül a választék.

Szóval új recepteket nem alkottam az elmúlt pár hétben, a jól bevált túró-nyers tojásfehérje, gyümölcs, zöldség, hús vonalon haladok, néha egy kis rizs, kis kókuszzssír, 80% feletti étcsokoládé, és ha nem férek hozzá a túróhoz, akkor az ultralight natúr joghurt. 

Mozgás téren viszont kitört az ír nyár, ami azt jelenti, hogy melegebb eső esik nincs annyira hideg, és ritkábban van csapadék, úgyhogy a gyerekek is odakint sportolnak, amikor csak lehet, én pedig bringára pattantam. Vettem egy új biciklit, mert a régi valahogy kattog alattam, mert szerintem csapágyas lett...és hát itt Írországban sokszor gazdaságosabb új holmit venni, mint javíttatni, mert nagyon magasak a munkabérek (mondjuk azért ez nem baj). Ezúttal nem hegyi biciklit vettem, hanem egyfajta keveréket a versenybringa és az MTB között, amit itt hibridnek hívnak...elméletileg az országúti használatra ÉS kevésbé jó utakra, terepre is egyaránt alkalmas. Sajnos viszont ez sem bírta túl sokáig, nincs egy hónapos, de tegnap egy hatalmas durranással szétrobbant a hátsó külső gumi, továbbá kicsit elkezdett kotyogni a hajtókar.

Nem volt egyszerű a történet, mert egy relatíve nem túl közeli helyre indultam, a Rock of Cashel-hez, ami egy nagyon szép katedrális, és kedvelt turistaközpont is. Nincs messze tőlünk, 35km...Reggel kilenckor indultam, szokásosan vittem magammal egy liternyi vizet meg egy banánt. Fél tizenegyre oda is értem a katedrálishoz, pihentem egy 5 percet, megettem a banánom, és usgyi haza. Kis kerülőúton indultam el, és kb 20km-rel a cél előtt eldurrant a kerekem, nagyjából a semmi közepén. Jó két centis hasadás a külső gumin, azzal nem nagyon tudok mit kezdeni sehogy sem, úgyhogy eltoltam a bringát a legközelebbi faluig (5km), és megkértem a feleségemet, hogy mentsen haza kocsival. Namost nyilván a Föld nem áll meg és indul újra csak mert én lerobbantam a biciklivel, úgyhogy pár órát várnom kellett, hogy V. el tudjon indulni értem. Viszont  süt a nap, végül is 62 km-t sikerült bringáznom is, gondoltam semmi gond, pihenek kicsit, önfeledten netezek a két hete vett telefonommal....de nem sikerült, mert rájöttem, hogy valami baja van, ugyanis a 4G ellenére időnként úgy dobott le a netről, hogy a fal adta a másikat, és csak a reboot segített. Sejtenem kellett volna, hogy valami gond van vele, mert előző nap lett kész az autó a negyvenvalahány km-re lévő szervizben, ahova bringával mentem érte, és egész hazafelé nem jelzett térerőt, így haza sem tudtam üzenni, hogy minden ok....

Életem értelme elindult a megadott pozícióm felé, de az öreg dzsípíeszünk nem annyira volt a helyzet magaslatán, meg hát az ír utak sem olyanok, hogy kényelmesen bámészkodhat az ember, meghát én sem álltam az út szélén piros zászlót lengetve, szóval a lényeg, hogy V elhúzott a kis falu mellett, és továbbment egy 10 km-el. Sebaj, telefonon értekezve rájöttünk, hogy meg kell fordulnia, csakhogy sajnos egy métert sem mert menni a kocsival, mert mikor megállt, észrevette, hogy a jobb hátsó kerék füstöl, és ferrodolszag van....úgyhogy mit volt mit tenni, elindultam a biciklit tolva a lerobbant kocsi felé, miközben mindketten telefonon kértünk segítséget. Pár óra múlva sikerült mozdítható állapotba hozni a kocsit, másnap visszavittem a szervizbe, ahol kiderült, hogy az eredetileg furcsán viselkedő jobbhátsó keréknek nemcsak az volt a baja, hogy elhasználódtak a fékbetétek, és cserélni kellett, hanem a chryslernek tripla féke van, azaz a hátsó tárcsafékkel párhuzamosan egy dobfék is jelen van, amit a kézifék működtet. Itt volt a bibi.

Szóval aznap este valamikor este hét-nyolc körülre sikerült hazaérni...mostanra a kocsi rendben, a telefonom szervizben, a biciklim kormányra-nyeregve állítva várja a sorsát...utánanéztem, hogyha strapabíróbb külsőgumit akarok rá venni, annak 50€ darabja, nem beszélve a csapágyról, szóval lehet, hogy maradok a szobabringámnál inkább. Bár tény, hogy jól esett ez a majd' ezer kilométer, amit mentem a hónapban (996)....de felelős családapa lévén azért van egy határ, amit a bicikliüzletágra szánok LOL Nem óhajtok többezer eurós biciklit venni, csakhogy tutira bírja a tempót meg a kiképzést....Családi tekerésekre meg megfelelnek ezek a biciklik, is, amik vannak, igaz Benike kinőtte a sajátját, így mindenki ugrott egyet felfelé, és most megint venni kéne egyet, hogy mindenkinek legyen mit hajtani. Mondjuk az is igaz, hogy a szobabringán tudok menet közben például blogolni is, amint a mellékelt post mutatja :D