A szeretet, mint lehetséges motiváció

A világ azt hiszem olyan, amilyennek látjuk. És ez nemcsak jellem- vagy attitűdfüggő. Ugyanis általában úgy láthatjuk, ahogy nézzük. És hogy hogy nézzük...nos, azt már irányíthatjuk. Sokszor megtörténik, hogy valaki életében eljön egy pillanat, és hirtelen máshogy kezdi látni az életet. Azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amik alkalmasak a motivációs pontok létrehozásáoz.

Klasszikus példa, amikor a mai rohanó világban az ember, aki hajtja a taposómalmot, hogy elérjen valamit, hogy kiverekedje magát a hitelből, hogy útnak indítsa a gyerekét, vagy akármi másért...a nagy hajtásban elvakultan néz előre, és nem látja meg, mi az élet igazi értelme. Persze ez most elég arrogánsan hangzik....mert hogy jövök én ahhoz, hogy kijelentsem, mi is az élet értelme igazából....szóval pontosítok: nem látja meg, miért fontos az egészség, a helyes életmód, és az elhízásmentes élet.

Bizonyára ahány ember, annyiféle motiváció létezik, de egy biztos: akinek van gyereke, annak a legfőbb motiváció a szeretet kell, hogy legyen. Valahogy minden olyan embernek, akinek szüksége van a fogyásra, meg kéne állnia, és hátralépnie egy lépést, és objektíven ránézni a saját életére. Sajnos az élet távirányítóján nincs pillanat-állj gomb, és ez technikailag nem lehetséges. Pedig jó lenne, mert sok esetben tisztulna ki a kép, és sokan jöhetnénk rá arra, mennyire pitiáner problémákon ragadunk le sokszor, amikor pedig a világ tele van igazi bajjal. És vannak, akik az igazi bajokat is túl tudják élni. 

Sokan csak akkor kapcsolnak, amikor már késő. Amikor már vagy nincs visszaút, vagy van, de nem ugyanoda visz. Itt jön be azoknak a felelőssége, akik hatással vannak, hatással lehetnek más emberekre. Elsősorban persze a média, a kormány, a pedagógusok, a körzeti orvosok, és sokmindenki más, egészen az olyan apró pontokig, amilyenek a privát bloggerek, akik "hirdetik az igét"....persze ugye tudjuk jól, hogy ragozni is tudni kell.

A gyerekekről szokás mondani, hogy ártatlanok, mert nem fertőzte meg őket a csúnya felnőtt világ, nem szövi át az életüket a pénz és a hatalomvágy, ami a felnőtt világ két legnagyobb mozgatóereje. Éppen ezért ők azok, akik általában gond nélkül képesek megérteni a logikus érveket, és akik egy vállrándítással fogadják el azt, amit mi felnőttek annyira nem akarunk. Tanulhatna tőlük sok felnőtt.

A gyerekek, akiket mi felnőttek szeretünk, és akik viszontszeretnek minket. Azt hiszem minden szülő tartozik azzal a gyerekének, hogy vigyáz magára, és megtesz minden tőle telhetőt az egészsége, és a várható minél hosszabb élekor elérése érdekében.