Mivanvelem

 

Előző bejegyzésemben a tavalyi nyár végéről írtam legutóbb. Nagyon sok minden történt azóta…tömören, sorrendben: Mikor hazaértünk a nyaralásból, sikerült valahogy meghúzni a bal alkaromat….talán egy rossz mozdulat, nem tudom. De sajnos amikor épp dolgoztam valamin a szalagcsiszolóval, megbillent a bal kezemben a gép, és elkapta a másik kezem mutatóujját. Szerencsére a gépet már kikapcsoltam, csak leforgott még benne a motor, azonban így is elég volt ahhoz, hogy letépje a fél körmömet, a körömágyat, meg egy jó részét a mutatóujjam legutolsó percének.

Most épp Január eleje van, és még mindig nem vagyok túl rajta, de jó a dologban, hogy megmaradt az ujjam, és a köröm sem sérült nagyon. Ja, meghogy kénytelen-kelletlen megtanultam kezelni a zongorát, mivel gitározni nem tudok, illetve tudok, csak nagyon nehéz nem a megszokott módon fogni az akkordokat, (és sajnos nem vagyok egy Django Reinhardt). Három naponta orvoshoz járni kötözésre, aztán ahogy hegesedett, már csak hetente kellett menni, végül amikor azt mondta a doki, hogy akkor legközelebb egy hónap múlva menjek, már nem mentem. Gyógyulgat szépen, tök jó.

A másik lényeges dolog, ami velem történt, hogy novemberben elkezdtem fura gombócérzét érezni a torkomban. Az első pár napban csak fura volt, aztán annyira súlyosbodott, hogy spontán öklendeztem akár egy fej-mozdulatra is. Halálfélelmem volt, hogy elzáródik a gégém, és éjjel megfulladok. Persze az ember azt hiszi, hogy múló megfázás, torokfájás, azt ennyi. V megpróbált a torkomba benézni, de nem ment neki, mert folyton öklendeztem. Emelt C- és D-vitamin, rengeteg forró citromos-gyömbéres tea…hetekig küzdöttem vele, de nem javult. Hol kicsit jobb volt, hol rosszabb.

November 27-én megszületett a kisunokánk, a Mimike. Császárral. Eredetileg úgy volt, hogy dec 8-án fog megszületni, de mivel nem fordult meg, császár lett belőle. Nekünk Dec 9-re szólt a repjegyünk, mert naná, hogy ott akartunk lenni. Ekkora családi esemény mellett nyilván nem azzal foglalkoztam, hogy orvoshoz rohangáljak a torkommal, meg a körzeti orvos egyébként sem tudott volna mit csinálni azon kívül, hogy megpróbál belenézni a torkomba, és/vagy továbbküld egy fül-orr-gégészhez, ami alsó hangon másfél év.

Verussal elindultunk kalandos kis évvégi túránkra…Bp-re repültünk, onnan bérelt kocsival ki München-ig, majd vissza. Előtte és utána 1-1 napot hagytunk magunknak az őshazában, hogy két jóbaráttal találkozni/beszélgetni tudjunk. Közben megaludtunk Ausztriában is. A kisbaba tökéletes, egy tünemény, ha csak fogom, már elolvadok tőle. A gyerekek cukik voltak….nemrég költöztek új apartmanba, G-ba, ami a mi München-i hotelünktől 16 km-re volt. A napjaink nagy részét náluk töltöttük. Bevásároltunk, főztünk, sütöttünk…és babáztunk. Fantasztikus élmény volt.

Közben a torkom nemhogy javult volna, de inkább romlott. Sajnos a hangulatom elég borult volt végig…mit mondjak, nagynéném nyelőcsőrákban halt meg…Verusnak volt egy ötlete, hogy mielőtt visszarepülünk ide, még az őshazában menjek el privátba egy gégészhez, hogy legalább legyen valami támpontunk, hogy miről van szó. Hála a magyar rendszernek, online simán lehet időpontot foglalni, és szerencsére találtunk egy doktornőt, (aki a "gombócérzés a torokban" probléma specialistája amúgy) akinél még az utolsó pillanatban tudtunk foglalni dec 21-ére időpontot. Korábban indultunk vissza tehát Münchenből, éjjel egy körül. Reggel nyolcra már a rendelő előtt parkoltam a kocsival, bár 11-re volt időpontom. Százötös pulzussal ülve vártam, hogy mi lesz.

A doktornő behívott, megkérdezte mi van. Elmondtam. Kifaggatott az étrendemről, belenézett a torkomba, ami nem volt egyszerű neki sem. Egy „kedves” (magyar) privát fogorvos már lebaszott méltatlankodott egyszer, hogy túl nagy a nyelvem….így szabadkoztam kicsit, hogy egyszerűen nem tudok nem öklendezni, ha bele nyúl valaki a számba….végül lidocain spray-vel sikerült a betekintés, a doktornő kedvesen elmondta, hogy ne szabadkozzak, nagy nyelvem van, és kész.

A daganatot kizárta. Azt mondta, hogy valószínűleg reflux okozza a tüneteket. Hagyjam abba a kávét, az alkoholt, a szénsavas italokat, a citrusféléket….egyek valamit ébredés után is, és naponta ötször egyek kevesebbet. Ne terheljem meg a gyomrom, lefekvés előtt pár órával már ne egyek, emeljem meg az ágyam, és ne stresszeljek. És 2-3 hónap, mire jobbulás várható. Ha nem, képalkotást javasol.

Nos, a kezdeti sokk után jött, hogy akkor full át kell szerveznem az életem. Nincs időszakos koplalás, nincs ketó, nincs délután 3-ig nem eszem semmit….. újabb szempontok alapján vetettem be magam a csendes reflux világába. És biztos ami biztos alapon még az őshazában vettünk savlekötő cuccokat, aztán itt úgy döntöttünk, egy havi protonpumpagátlót is szedek.

Értelemszerűen most ezek a prioritások, persze a súlyommal is kell foglalkozni, de végülis ezek azért összepasszolnak….amúgy tél van, kurvahidegek…továbbra is marad a beltéri edzés….legfőképp súlyzós, néha egy kis kardió.