Kiruccanás

 

Már nem kezdem úgy a bejegyzést hogy úristen, megint hetek teltek el...ez van, lelassult a blogom. Végülis érthető, a fogyás már a múlt, a fellángolás, hogy megosszam a sikereiemet-tapasztalataimat már rég lecsillapodott, marad a súlytartás-visszahízás-folyamatos harca....ami nyilván nem annyira izgi. Ebben az évben leszünk Verussal 30 éve házasok, és ebben az évben leszek 50...úgyhogy összevonva mindezeket egy előrehozott, szeptembervégi utazással ünnepeltünk....autós Normandiai túra formájában. Nem hogy naplót/blogot írni nem volt idő/energia, de annyira kevés volt az a 8 nap, hogy szinte biztosan vissza kell még mennünk. Ez nem kifejezetten egy utazós blog, így nem fogok részletes útiélményeket megírni itt, de beillesztem ide azokat a sorokat,  amiket a hajóúton írtam odafelé és visszafelé is.

*

Akartam írni mielőtt elindulunk a nagy normandiaia utunkra, de végül nem lett rá idő. Annyi minden történt, ahogy Charlie is megénekli :)…Jancsi végül talált magánk helyet Dublinban, felköltözik az egyetem utolsó évére. Marcit felvették a szuper pontjaival az egyetemre, megkezdte ő is a képzést. Rengeteg elintéznivaló volt ezekkel az „apróságokkal” is….Közben Tomiék elmentek Ausztriába, közben az Önkormányzattól kiküldtek valami embert, aki ellenőrzi a ház állapotát, merthogy hamarosan letelik a 10 éves szerződésünk….közben Beninek véget ért a TY, kezdődik a kőkemény érettségi előtti év, az ötödik.  Szóval kábé összesűrűsödött minden, így nemigazán tudtunk koncentrálni magunkra….

Ezért aztán már későn derült ki, hogy a nagyvárosokba Franciaországban csak akkor tudunk behajtani, hogyha megvásárolunk egy „környezetvédelmi” matricát, aminek van egy hivatalos menete, pl. le kell fényképezni az autó papírjait, elküldeni a fotót a hatóságnak, akik mondjuk 1-2 héten belül megküldik a matricát. Ja, persze pénzért…nyilván. Szóval ebből kicsúsztunk, úgyhogy az utolsó pillanatban át kellett a foglalást módosítani, mert persze hogy ezen a zónán belül volt a hotel. Mindegy, Verus pikk-pakk elintézte, hogy máshova menjünk. Én kicsit füstölögtem azért, mert attól biztos hogy nem kerül kevesebb szennyezőanyag a levegőbe, hogy fizetek egy matricáért…meg akkor mi a bronztérdű marinéni retvás hónaljának van rendszám az autón…miért nem lehet egyszerűen csak egy benzinkútra behajtva, bediktálva a rendszámot megvenni ezt a szart a kocsira…ott van a nemzetközi nyilvántartásokban minden olyan adat, amiből meg lehet határozni, hogy az autónak milyen a környezetvédelmi besorolása.

Mindegy, ezen túllendülve szépen bepakoltuk a kocsit, és elindultunk. A hajó, amivel átkelünk a kontinensre, a W.B.Yeats nevet viseli, a híres ír költő után…és 2018-19ben épült, nagyon modern, nagyon nagy. Jó korán beértünk a Dublin Port-hoz, de inkább szeretünk időben ott lenni, mint késni. A hajó nagyjából pontosan indult, de elég lassan ment az „embarking”…jó fél órát egerésztünk a sorban, mire leállíthattam az autót. Elfoglaltuk a kabinunkat, kipakoltunk, ettünk, fürödtünk, és felmentünk a deck-re. A látvány leírhatatlan ezen a kompokon. A végtelen tenger minden irányban, az óriási motor brummogása…van valami nehezen visszaadható sajátságos hangulata, amit mi nagyon szeretünk. Csak sajnos elbaszottul drága. Így kettőnknek, ősszel „csak” 650 euró volt a jegy, de ha nyáron, négyen akarnánk jönni, 2000 körül lenne, ami nevetségesen sok.

Felfedeztük a hajón lévő egységeket..van shop, vannak éttermek, bárok, reggelizők, különféle hencsergők. Érdemes a pókhasú igénytelen, mezítláb-tangapapucsban, trikóban, borostásan, kilógó hassal közlekedő kamion-sofőreket figyelni, hova tanyáznak le, azok ugyanis a legkényelmesebb helyek. Amúgy nincsenek sokan, kellemesen szellős az egész hajó. Tapasztalatból tudjuk, hogy amint kihajózunk Írország területéről, és beérünk a nemzetközi vizekre, ott nem érvényes az EU-n belüli egységes roaming tarifa, hanem kábé horror áron lehet telefonálni, internetről nem is beszélve. Úgyhogy mobildata ki, wifikeresés ki….persze lehet vásárolni wifi-t, asszem óránként 8 euróért…de nem halunk bele egy napi internet-detoxba…nem? De nem ám.

A kabinunk nagyon kompakt, van benne tévé, kis fürdő, kisasztal, puff. Amúgy az ágyak is kényelmesek, és a fürdő sem túl szűk. A víznyomás és a melegvíz egyenesen isteni. A naplementét a fedélzetről néztük, csodálatosan szép volt. Persze van szél, úgyhogy pulcsi, mellény, és sapka az alapfelszereltség. A naplemente után/közben elfogyasztottunk egy kupica RedBreast Whiskey-t, ami szerintem az egyik legfinomabb az ír versenyzők közül…otthonról hoztam kis laposüvegben…szintén a gazdaságosság jegyében ( a négy centnyi pia itt 15€)…A fedélzeti bóklászás után meg behuppantunk a bárba, ahol Verus egy cidert, én egy Guinnes-t ittam, és hallgattuk a szuper élőzenét. Két ötvenes pasi volt, nagyon szimpik, az énekes tisztára úgy nézett ki, mint a Kulka, a másik meg ázsiai volt, ő volt a virtuózabb játékos. Takamine gitárral nyomta, a Kulkának valami dreadnought testű öblös nagy gitárja volt…nem mondom, hogy J200, de valami hasonló. Szuperek voltak, játszottak Shadowst, Elvist, Buddy Holly-t meg még nagyon sok jó nótát. Szimpatikus duó volt. Este 11 körül aztán visszavonultunk a kabinunkba, és próbáltunk aludni. Nem volt könnyű. Túl meleg volt, pedig 18 fokra állította Verus a hőmérsékletet…Az ágyak kényelmesek voltak, de valahogy mégsem sikerült jól aludni. Nekem háborgott a gyomrom (nyilván az elfogyasztott szénhidrátok miatt, amiből az elmúlt hat hétben max napi 50 grammot ettem). Sajnos az alvás-scoreomat nem tudom megnézni….mert hiába a karomon az okoscucc, kezemben a telefon, valahogy mégsem tudnak szinkronizálni…mert nincs net! Röhej….semmi közöm a saját adataimhoz, és még ezért fizetek is….nah mindegy. Összekapartuk magunkat, és feljöttünk a tizedikre reggelizni-kávézni…és most írom ezt a posztot a laptopomon. Hát nagyjából ennyi. A hajón utazók átlagéletkora szerintem 50 fölött van, nyilván egyrészt az iskolaidő miatt, másrészt meg egy ilyen utazáshoz kocsi kell, meg jó sok pénz, szóval jobbára jólszituált középkorúak vannak, akik a bárban a hatodik Guinnes után is nyílegyenesen mennek a pulthoz a hetedikért lol. Amúgy az árak a pofátlan kategóriában vannak, az alap pizza 18 euró, egy normál reggeli egy személyre 25-30 körül jön ki. Hát kérem, ez van.

 

**  újra a hajón**

 

Mögöttünk van Normandia…1650 km autóval, 2 nap Párizs, kb 50 km gyalog megtett út, rengeteg látnivaló, nagyon sok élmény és tapasztalat, és talán még több érzés és benyomás. A kompút sajnos annyira nem smooth, mint odafelé volt, szegény Verus nem nagyon tudott aludni az éjjel, mert zavarta, hogy a ha hánykolódik, engem ez annyira nem érintett meg, én viszont valami mástól voltam nem túl jól….talán többet ettem, mint kellett volna, nem tudom….de nekem sem volt túl jó éjszakám. Most reggel van már, valamennyire összeszedtük magunkat, letusoltunk, felöltöztünk, a kabinunkban összenyitottuk az egyik ágyat kanapénak, és itt húzzuk ki a maradék 2-3 órát, amíg kiköt a hajó. Verus azt mondta, nem szívesen menne ki a hajó mozgása miatt. Szerencsére még langyos a kávé, amit a termoszban felhoztam és amit még Giverville-ben főztem a kotyogóval a szállásunkon, úgyhogy tudunk inni kávét. Reggelinek való is van, de szerintem egyenlőre egyikünk sem tud kjaára gondolni. Ír idő szerin 8 óra van, asszem 11 körül kötünk ki…ha jól emlékszem. A hajó indulásakor kint voltunk  decken, aztán amikor elkezdett esni, akkor behúzódtunk a bárba, ahol elüldögéltünk pár óráig. Hallgattuk ugyanazt a két palit akik szolgáltatták az előzenét, kb ugyanazokat a számokat nyomták, mint az idefele-úton. Aztán amikor már unalmas volt a tenger látványa (ilyen is van lol), akkor visszavonultunk a kabinunkba. Kajáltunk, és a laptopomon néztük a séfek séfét, meg a nyerő párost….még a szállásunkon töltöttem le részeket. Megint úgy jövünk, hogy se wifi, se mobilnet lehetőség nincs a telefonjainkon. Ha nem kapcsolnák ki, horror pénzeket kéne fizetni. Ezért szedtem le ilyen kellemesen semmitmondó, szórakoztató műsorokat…..most is az lesz, hogy benyomom valamelyiket, és kávézás közben tudunk rajtuk zombulni. Szuper élménydús egy hetünk volt, amíg élek nem fogom elfelejteni a látványt a Montparnasse-torony tetőteraszáról, vagy az Eiffel tornyot, vagy a Mont St. Michelt….meghát persze a többi szuper élményt.

off

Nagyforgalmú helyen, vezércikkben jelent meg ez az írás, amiből itt idézgetek és reagálok rá. Azért, mert rettentően felbosszantott. Elfogadom, hogy van aki így, van aki úgy gondolkodik a vakcina-kérdésről. Elfogadom azt is, hogy még a hozzám közelállók sem adnak például az én véleményemre, tudván, hogy az egyik gyerekem diplomás immunológus, és ki lehetne hitelesebb forrás, mint egy olyan valaki, aki ért hozzá…aki ezt tanulta az egyetemen, és aki benne van a kutatói munkában. Feltehető, hogy ha nekem vannak kérdéseim vagy kételyeim, őt kérdezem, és ahhoz tartom magam. Mindegy, nem gond, hiszen alapvetően mindenkinek szíve joga úgy gondolkodni, ahogy akar.

De hogy mindezek tetejébe még engem sajnálnak le, mindezek tetejébe még azokat bántják, ekézik, akik felelősen gondolkodva nem kapálóznak az oltás ellen….az rosszul esik. Az orvostudomány nélkül talán 30 év lenne az átlagéletkor, és talán már kipusztult volna az emberiség. Igaz, ha mindenki 30 éves kora előtt végelgyengülésben kimúlna, akkor valószínűleg nem lenne olyan sok öregkori betegség….tehát ha úgy nézzük, akkor az egy egészségesebb világ lenne. Ugye mennyire egyszerű kiragadni pár dolgot az összefüggésekből, és levonni olyan következtetést, ami egy marhaság….? No mindegy, én arra gondoltam, nem hagyom szó nélkül ezt a cikket, mert szembe jött velem egy olyan vélemény, hogy „Na, itt van leírva, tudományosan, vezércikkben, elmagyarázva pontról pontra, miért hülyeség a vakcina. Hát ha valaki ebből sem érti, akkor reménytelen, akkor valóban megérett a világ a pusztulásra”

 

„Az oltás melletti fő érvek a tömegtájékoztatásban túlreprezentáltan jelennek meg, ezért itt az óvatossági elvet követve inkább azokat a szempontokat gyűjtöm össze, melyekről elvétve esik szó a médiában, bár a szakértők szerint valós kérdések.”

 

Hogy miért van „túlreprezentálva” az oltás melletti érvelés a tömegtájékoztatásban? Hát mondjuk azért, mert az emberek többségét jó lenne meggyőzni, hogy a kutatóknak, a „tudósoknak” higgyenek, bennük bízzanak, és ne a Gődény-féle egyéni üzleti érdekektől vezérelt politikai figuráknak. Továbbá nem tudom, a cikk szerzője kiket gondol”szakértőknek”, akik ugyebár altámasztják a mondandóját. Ilyen alapon én írhatnék egy olyan cikket, hogy : Kérem szépen, senki nem beszél arról, hogy a sörben nano-robotok vannak, pedig a szakértők szerint így van, úgyhogy majd akkor én beszélek róla.

„AZ EDDIGI OLTÁSOK TUDOMÁNYOS GARANCIÁI ALAPJÁN A HOZZÁJUK FŰZÖTT TÖMEGREMÉNYEK NAGYRÉSZT ILLÚZIÓK.”

Ravaszan van megírva a mondat, mert az ember hajlamos azt látni, hogy a tudományos garancia az illúzió, nem pedig a tömegek reakciói.

„Ha logikusan végiggondoljuk, tudományos megalapozottsággal mit is ígérnek nekünk, akkor az eddigi vakcinák sajnos nem váltják be a hozzájuk tömegesen fűzött remények nagy részét, illetve egyelőre biztosan nem váltanak meg minket a pandémiamizériától.”

Akkor most az előző kijelentésből kiindulva továbbra is arról beszélünk, hogy a tömegek illúziókban ringatják magukat a vakcinák hatásával kapcsolatban. Tulajdonképpen azt is várhatnánk a vakcinától, hogy a kövérek lefogyjanak, és az vakok meg lássanak…Én úgy gondolom, hogy az, amit a „tömegek” remélnek, meg gondolnak, az legfőképpen a média felelőssége, a tömegtájékoztatásé elsősorban, és semmi köze se a kutatókhoz, se a vakcinához.

„1. A nagy többség gyors és végleges védettséget várna a vakcináktól, ami által hamar fel lehetne oldani a korlátozásokat, és visszatérhetne régi életformánk – de reálisan a mai vakcinák mindezekkel egyáltalán nem kecsegtetnek a szakértők szerint. Az első két engedélyezett vakcinánál (Pfizer és Moderna) csupán három hónapos védettséget sikerült bizonyítani a tesztidő rövidsége miatt, bár némi jóindulattal mára bizonyítottnak tűnik akár a féléves védettség is………………..Emiatt várhatóan félévente kellene újraoltani mindenkit ahhoz, hogy a védettség tartósan megmaradjon, legalább másfél-két évig, a kellő nyájimmunitásig. Egyszóval

 

VÉGLEGES MEGOLDÁST KÍNÁLÓ CSODAVAKCINÁK NINCSENEK A LÁTHATÁRON, CSAK SZEZONÁLIS VÉDETTSÉGET KÍNÁLÓ OLTÁSOK, MINT AZ INFLUENZA ELLENIEK.”

 

Szóval akkor azért ne oltassa be magát senki, mert nem tudtak végleges, azonnali „csodavakcinát” felkfedezni a kutatók. Azért, mert adott esetben fél évente kellene oltatni magát az embereknek, kb két évig.  Tehát akkor mondjuk ki: ez a megoldás  NEM ELÉG JÓ. Úgyhogy nem kell. Nyilván egy többlépcsős orvosi műtétsorozat, ami „csak” két év alatt gyógyítja meg a beteget, az nem kell, akkor inkább haljon meg a páciens. Vagy tökéletes, vagy semmi. Biztos minden oltásellenes a magánéletben és a szakmájában is ilyen maximalista. Éljen Spárta….a nem tökéletes újszöletteknek irány a Tajgetosz.

„2. További illúzió a vakcinahívők részéről a szigorú korlátozások gyors feloldását várni az oltástól, mivel az oltottaknál sok tünetmentesen fertőződő és részlegesen továbbfertőző eset lehet, ami miatt még a korlátozások további szigorításait is maga után vonhatja az oltási program elindulása, és legkorábban kétéves távlatban hozhatná el jó eséllyel a korlátozások tartós feloldását…”

Elég kiábrándító, hogy az oltásellenesek hangján valaki azokat, akik az oltás mellett állnak, „vakcinahívők”-nek titulálják…alapvetően úgy gondolnak ezekre az emberkere, mint valami vallásos szekta agymosott, rettegő tagjaira…de továbbmegyek, egyenesen kijelenti a cikk írója, hogy a „hívők” mit gondolnak, és reagál a saját feltevésére. Vajon minden „vakcinahívőt” megkérdeztek, hogy abban az illúzióban ringatják magukat, hogy ha beoltatják magukat, rögtön visszaáll minden a régi kerékvágásba? Ha valóban ezt hiszi valaki, akkor az nem megint a tömegtájékoztatás kudarca…??

„3. „Régi szabad életünk és jólétünk visszatérése” a felsorolt epidemiológiai fenntartásokon kívül más, strukturális gazdasági, ökológiai és politikai okokból kifolyólag is meglehetősen illuzórikus várakozás.”

Ez  pont ugyanaz még mindig, amiről eddig volt szó.

„4. Mivel a tünetmentes fertőződést nem akadályozza meg az oltás, az sem kizárható (a rövid tesztelési idő miatt sem), hogy a long Covid-tünetekhez hasonlóak a beoltottaknál is előfordulhatnak, a szintén kevéssé ismert közvetlen mellékhatásokon túl, a tünetmentes fertőzöttség szövődményeiként”

Továbbá az sem kizárható, hogy ezt az írást sem tudom befejezni, mert egy aszteroida csapódik a bolygóba, és mind meghalunk.

„5. Tökéletesen ártalmatlannak mondják az oltásokat. Ehhez képest elég aggasztó jel, hogy a Covid-vakcina-gyártók jogi úton teszik lehetetlenné azt, hogy perelhessék őket súlyos mellékhatások esetén, ami elég alapvető gyanút ébreszthet bennünk egész kampányuk őszinteségét és hitelességét illetően.”

Gondoljunk bele, milyen következményei lennének annak, ha több millió ember beperelné a gyártót, mert  **  és itt nyugodtan lehetne olyan listát írni, aminek sosincs vége, mert az idióta amerikaiak, az idióta angolok és az idióta írek a legelképesztőbb indokokkal képesek perre menni a saját butaságuk miatt. ** A jogi hercehurca, amíg mindenkivel szemben lefolytatják a protokoll szerinti eljárást töménytelen mennyiségű időt, pénzt, és energiát emésztene fel. Feleslegesen. Itt az egész világ összefogott, és mindenki ezen a problémán dolgozott. A vakcinákkal többmilliárd embert fognak beoltani, kezelhetetlen lenne a jogbizonytalanság.

„6. Ha egy pillanatra megnézzük, hogyan jelenik meg a Covid-vakcina mint termék, akkor azt kell megállapítanunk, hogy bármilyen piacra kerülő termékre, akár egy fogpiszkálóra is mintha komolyabb jogi garanciákat kellene vállalnia a gyártónak. Az biztosan nonszensz és az elemi polgári jogbiztonság kiiktatása, hogy ne lehessen perelni. Közben másfelől meg azt látjuk, hogy

 

A VILÁGON EGYETLEN TERMÉK SE KAPOTT MÉG EKKORA INGYENREKLÁMOT.

 

A történelem vélhetően legnagyobb oltásbiznisze, hogy nagyjából félévenként beolthatnak mintegy kétmilliárd embert. A Pfizer–Moderna esetében nyilvánosságra került árak alapján fejenként 40-50 dollár közpénz válhat így magánprofittá. Ha felszorozzuk, félévenként globálisan 30 ezer milliárd forintos bevételen osztozhatnak a gyártók. Erről a dübörgő oltáskampány szemérmesen hallgat, sőt: folyamatosan az oltás „ingyenességét” hangsúlyozzák, ami megtévesztő: a közpénz nem ingyen van, mindannyian fizetünk érte.”

Az idézet első része megint ugyanaz, mint az előző pont. A második fele ügyesen pendíti meg a kisember érzékeny pontjait: a pénzt. Hamisan de nagyon hatékonyan lehet a közpénz fogalmával játszani, hiszen ki ne szeretne abba belegondolni, hogy igenis neki beleszólása van a nagypolitika pénzügyi folyásába, hiszen az mégiscsak az ő pénze. A kisembereknek soha semmi közük nem volt ahhoz, hogy a nagykutyák hogyan játszanak a közpénzzel. Na ez az illúzió, azt gondolom. És erre apellálni rendkívül olcsó fogás. Nyilvánvalóan minden dolognak vannak pénzügyi és gazdasági vonzatai. Még egy világjárványnak is. És nyilvánvalóan egy 30 milliárd forintos bevétel (bármennyi legyen is az igazság mögötte) vörös posztóként lebeg a kisnyugdíjas, vagy a minimálbérét dolgozó, hitelek és számlák között egyensúlyozó polgároknak.

„7. Nem ismerjük eléggé az elérhető vakcinák hatékonyságát olyan új vírusváltozatok ellen, mint a brit vagy a héten felfedezett japán. A jövőben várható mutációkkal szemben még kevésbé lehet bármit garantálni. Leginkább az lenne reális, ha a Covid–19-vakcinákról ugyanúgy szezonális oltásként beszélnénk, mint az influenza elleniekről, mert a két vírustörzs jelentős különbségei ellenére e tekintetben mégis szignifikáns hasonlóság mutatkozik.”

 Már megint a garanciáról van szó, hogy de nem biztos 1000%, hogy semmi baj sem lesz…Az emberek többsége szeret biztosra menni, és szereti azt hinni, hogy biztosra megy, de az élet nem ilyen. Persze hogy nem lehet előre garantálni, hogy a jövőben megjelenő mutációk ellen mennyire lesz hatékony a vakcina. Ez olyan, mint egy ismerősöm, aki azt mondta, hogy ő szívesen kimenne dolgozni külföldre a hatszoros fizetésért, de csak akkor ha garantálják neki a megfelelő munkaszerződést, és a körülményeket. Legyen megígérve 100%-ra. De ilyen nincs. Bele kell vágni, oda kell menni, le kell tenni az asztalra valamit, az élet ilyen. Ahhoz kivételes zseninek kell lenni, hogy valakit annyira akarjanak, hogy mindent garantálnak neki előre. Ilyen pedig kevés van.

„8. Hiába tesztelték le klinikailag a vakcinákat gyártóik, ha végül olyan barkácsolva hígított verzióban adják be, amit viszont sehol nem teszteltek le komolyabban:”

Amennyire én tudom, a „barkácsolva higított verzió” azt jelenti, hogy az ampullákban megmaradó anyagokat gyűjtik össze, hogy ne vesszen kárba az oltóanyag, és így minden 6 ampulla alján lévő maradék ad ki egy hetedik adagot. Ha így van, akkor ez egy ésszerű döntés szerintem.

„9. Végül röviden utalhatunk az általában legtöbbet vitatott kérdésekre, hogy az új mRNS-technológiának milyen vélelmezhető vagy ma még beláthatatlan egészségkockázatai lehetnek.”

Miért, melyik új technológiának vannak belátható kockázatai? Ha valami új, akkor nyilván lehetetlen megmondani a hosszútávú kockázatokat. Már megint ott vagyunk, hogy nincs tökéletes, végleges megoldás, és nincs garancia. Persze hogy nincs. Személy szerint én úgy gondolom, kellemesebb egy messenger RNS-típusú oltás, mint a régiek, amikor egy legyöngített vírust kaptunk, és az immunrendszerünk arra reagált. Így egy kicsit betegek lettünk. A hírvivő RNS módszerben nincs szó vírusról, amit beadnának az embernek, és szerintem ez sokkal jobb. Privát vélemény.

„A svéd példa a jövőben mégiscsak igazolhatja azt, hogy a szigorú korlátozások hosszabb távon nem vezetnek sokkal jobb eredményekhez, mint az, ha alapvetően a nyájimmunitásra és ezzel a természetre bízzák a megoldást.”

Úton-útfélen hallani ezt a fajta véleményt, hogy miért kell beleszólni, majd a természet megoldja. Akinek meg kell halnia, az haljon meg, de minket hagyjanak békén élni az életünket. Számomra egyszerre elképeszt, megijeszt és elszomorít ez a fajta hozzáállás. Önzőnek és butának tartom azt, aki így gondolkodik.

 

„Mindez a vakcinaóvatosság mellett szól, és biztató jel, hogy mi vagyunk többségben. Az már kevésbé biztató, hogy ez ma egy néma, sőt egyre durvább eszközökkel elnémított többség. Demokratikus állampolgári kötelességünk hallatni a hangunkat és megvédeni alapértékeinket. Ha Hitler és Sztálin látnák a mai pandémiasztorit, egymás vállán zokognának, hogy egy ilyen korlátlan hatalmat és totális központi kontrollt „legitimáló” pandémia nem jött össze nekik, mert akkor jó eséllyel még ma is hatalmon lehetne totális rendszerük.”

Ez a cikk utolsó bekezdése. Tehát a szerző felsorakoztatott egy csomó közhelyet, egy rakás populista, manipulatív, de jól működő frázist ( nincs garancia, a vakcina nem oldja meg RÖGTÖN és VÉGLEGESEN a problémát, a csúnya gazdagok csak még több pénzt csinálnak, stb), majd mindebből amit összehordott, összegezve  levonja a konzekvenciát: vakcinamentesség a jó, és milyen nagyszerű, hogy mi, vakcinaellenesek vagyunk a többségben. Ezek után Hitlert és Sztálint emlegetve arra utal, hogy az egész járvány egy előre megszervezett akció, aminek semmi más célja nincs, minthogy korlátlan hatalmat és totális kontrollt teremtsen a szegény emberek fölött.

Azt gondolom, a szerző populista, demagóg, felelőtlen és ráadásul töketlen is, mert mindent óvatoskodva, és szigorúan feltételes módban fogalmaz meg.

Vissza a kerékvágásba

 Vége a Holiday-nak, ami idén ugyebár a vírus miatt staycation lett...úgyhogy hurrá, jöhetnek a dolgos hétköznapok, illetve lehet elkezdeni ledolgozni a szünet alatt felkúszott kilókat. Ennek tükrében ma biciklire is pattantam, és legott 65km-es karikát bírtam tekerni. Jó hír, hogy még belefértem a bringás-dzsekimbe, rossz hír viszont, hogy mindjárt két belsőt is leamortizáltam az úton :-(

Cullohill-nél ugyanis megálltam egy csésze kávéra, és mikor indultam volna tovább, észrevettem, hogy a hátsó gumimnak szájé....jó, semmi gond, nekiálltam, és kicseréltem, mert ugyebár mindig van nálam tartalékbelső és szerszám is....csakhogy a kis kézi pumpával elég nehéz 8 bárig fújni a gumit....úgyhogy kábé másfél bárra fújt gumikkal indultam tovább.....lassan jöttem, óvatosan, mert tudtam, hogy lapos a hátsó gumi....

Aztán hazaérve mondom magamnak na akkor felfújom rendesen, ahogy kell. Amint felfújtam, hallom, hogy sziszeg. Hát ekkor vettem észre a rohadék tüskét a külső gumiban. Úgyhogy ez a belső is kuka lett. Tüskét kioperáltam, újabb belsőt beraktam....már csak egy maradt, tartaléknak....én már nem is számolom, asszem 3x 4 db-ot rendeltem eddig idén. Ez van.

Közben autófronton is változás van....megint. Komolyan mondom, a Mandarinréce párzótánca ipari tanuló szinten van ahhoz a koreográfiához, amit mi lejtünk kocsi-témában. Volt már két külön kocsi -többször is- volt már nagy 7 személyes....abból ugyebár többféle is...aztán már nem kellett csak 5 személyes....olyan is volt, aztán hibridet akartunk, megvettük a Priust, tök jó.....és most rájöttünk, hogy ugyan tényleg tök jó, de nekünk kicsi...Úgyhogy eladósorba került, és beszereztünk egy nagyobbat...(megint) Toyota, (megint) 7 üléses, a változatosság kedvéért....de legalább öreg, szóval reciklálunk tovább, óvjuk a környezetet, és juszt sem veszünk újautót :D:D:D

évvége, éveleje, észak

Közeledik az évvége. Vagy úgy is lehetne írni, hogy az év eleje. Év eleje, amikor kb. két hétig minden üzletben súlyzókat meg kardiógépkeet lehet kapni, merthát le kell gyorsan mozogni az ünnepek alatt felkapott pár dekát...kilót. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem kábé márciusig szokott tartani, mire nagyjából megközelítem az ünnepek előtti súlyomat...szóval nem csak 1-2 hét, az biztos.

Ezt a bejegyzést egyébként rendhagyó módon útközben írom, Oslo és Stockholm között félúton, a vonaton. Az év utolsó néhány napját a családdal itt töltjük, és (megint)elcsodálkozok, amikor az itteni boltok választékát böngészem át, hogy mennyivel jobb lehet itt egészségesen táplálkozni, mint pl. Írországban. Rendkívül széles a választék a hozzáadott cukor nélküli, és/vagy az édesítőszerekkel készült termékek terén. Meg valahogy az egész skandináv térségben olyan alap, hogy van tornaterem a hotelben, hogy bárki, aki akar az tud is foglalkozni a testmozgással és a tudatos/egészségesebb táplálkozással. Stockholmban például több mint 30 ingyenesen használható konditerem van. Tudom, hogy nem feltétlenl pénzkérdés a teremhasználat, de akkor is. Ez, valamint a gyerekcentrikusság az, ami számomra nagyon kedvessé teszi a skandináv országokat.

Naszóval hamarosan itt a nyakunkon a szokásos "New Year-New Me" műsor, a fogadkozások, a nagy elhatározások ideje, ami menetrend szerint általában 1-2, de max. 3 hétig szokott tartani a legtöbb embernél.  Nálam már ez is mondhatom, hogy rutinszerűen megy a maga útján. Az évvége...a Karácsony és az Újév, meg a közte lévő pár nap a lazításé, amikor nem kell (annyit)edzeni, és lehet engedni a kaja-gyeplőn is, hiszen nyilván nem ezen a néhány napon fog múlni az egészségünk, hanem az év többi többszáz napján....szóval én úgy gondolom, elég, ha akkor tartjuk a kontrollt, ilyenkor a lazításé legyen a főszerep.

Pláne ha el is utazik az ember, és új helyeken jár...ugyebár. Érdekes volt, hogy a Stockholmi múzeumban a nagy viking-tárlat kivesézése után amikor lerogytunk az étteremben, és mindenki szokásosan húsgolyót kért, én -kóstoljuk meg alapon- az aznapi levest rendeltem, ami brokkoli-fehérrépa krémleves volt. És megdöbbentő, hogy bár egyik zöldség sem a kedvencem, a leves viszont baromi finom volt! Szóval érdemes nyitni az új felé, még nekem is :)

Oslo egyébként csalódás volt. 2016-ban jártunk itt Verussal meg Benivel.....akkor impresszíven tiszta város volt, rengeteg elektromos kocsival, kulturált, tiszta környezettel.....most az elektromos kocsik eltűntek, retek van mindenütt, és egyre több a rosszarcú ember az utcán....sajnos....ezeket a képeket az operaház tetejéről fotóztam, kint a fjordnál. 

Érintő

A balesetem óta nem ültem biciklire. Lett volna lehetőségem rá, de nem tettem. Miért nem? Azt hiszem, legfőképpen azért nem, mert nem tudom, mit kéne csinálnom: soha többet nem kimerészkedni az útra? Vagy kamerával, túlméretezett lámpákkal, és láthatósági, lehetőleg villogó mellénnyel, szigorúan a sáv közepén haladva? Mostantól csak kerékpárúton, vagy arra kijelölt sávban?

Az első verzió, hogy soha többet, talán szélsőségesen hangzik, de engem meglegyintett a halál szele idén Júniusban...mert utólag rekonstruálva a történteket, kizárólag a szerencsén múlott, hogy éppen nem haladt arra egy szabályosan közlekedő jármű, ami simán átgurulhatott volna rajtam, amint eszméletlenül gurulok át a szembe sáv területére. Tehát annak ellenére, hogy szabályosan, megfelelő helyen haladtam, megfelelő irányba, kivilágítva, rikító sárga dzsekiben, annak ellenére csak a szerencsén múlt, hogy életben maradtam. Tökmindegy, hogy igazam van vagy nincs, ha meghalok, nem? Sajnos tökmindegy, mennyire vagyok elővigyázatos, ha jön egy hülye, aki nem vesz észre. A kerékpárutak szerintem nem arra valók, hogy hosszú túrák alkalmával használjuk őket. Arról nem beszélve, hogy hány helyen van, hogy egyszer csak vége van a kerékpárútnak, mint a botnak, és nincs semmilyen lehetőség sem megállni hol, sem átsorolni valami olyan helyre, ami biztonságos (parkoló, leállósáv, öböl, bármi). A kerékpárutak a véleményem szerint sokkal inkább városon belüli helyváltoztatásra alkalmasak. Ma pont voltam autóval a reggeli dublini csúcsban. Igen, valóban kegyetlen sok bringás van, és egy 50 centis úton jönnek sokszor hárman egymás mellett, de van, hogy az autók között cikáznak, van olyan is, hogy segédmotoros megy a bringaúton. Kész vicc a közlekedés ilyenkor a sok busszal, a hirtelen megszűnő sávokkal, az idióta és arrogáns taxisokkal. Nálam ez a fajta bringázás nem egyenlő azzal, hogy elindulok, és megyek 100 kilométert a vidéki utakon, hegyek-völgyek között. Szóval ez két külön műfaj.

És az a legnagyobb gond talán, hogy az emberek nagy többsége gondolkodik úgy, ahogy a betett képen a hozzászóló is. Hogy a biciklisek menjenek a francba, nem fizetnek útadót, sem biztosítást, pedig a köcsögök használják az utakat és képesek kárt is okozni az autókban. Rátámaszkodik a mocskos kezével, meg fékezésre kényszerít, miközben nem is lenne joga az utakat használni. Meg is érdemlik, ha elütik őket! És nem vicc, tényleg így gondolkodnak az emberek, és ki is mondják. Nem tudom, ez mennyire tipikusan ír attitűd, de ebből a szempontból valahogy élhetőbb országnak tűnik Németország, vagy Hollandia, ahol sokkal, de sokkal normálisabban viszonyulnak azokhoz, akik kerékpárra ülnek.

Persze az élet veszélyes, hiszen kilépünk az utcára, és fejünkre eshet egy cserép, beülünk az autóba, felszállunk egy buszra Az viszont egy opcionális döntés, hogy elmegyek-e biciklizni vagy sem. Lelkileg mindenesetre eléggé megvisel, hiszen a biciklizés nekem nagy segítség volt a súlytartásban. Futni nem tudok az ízületeim miatt (hiába, azért 200 kilósan az 15-20 év nyilván nem múlt el nyomtalanul), másrészt mivel nem műttettem le magamról a felesleget, így az sem valami kellemes futás közben. Az eredetileg sitting-roomként funkcionáló helyiség mára már tényleg kész edzőterem, mert próbálom valahogy a mozgásos részét az életmódnak megoldani itthon, a négy fal között

Mindeközben

Sűrűk a napok. Túl vagyunk néhány fontos napon, ma volt a nagyfiam diplomaátadója Dublinban. Komoly ceremónia, amit esetünkben megelőzött némi alkalomhoz illő ruhavásárlás is, csakmert hogy passzoljunk mindenhogyan az esemény fényéhez :) Elmondhatatlanul büszke vagyok T-ra is, hogy elvégezte Írország legkeményebb egyetemét, a Trinity-t, ráadásul jogi szakon, ráadásul nem az anyanyelvén....szóval ezek nagyon komoly dolgok, tekintve hogy mi azért jöttünk ide el otthonról, hogy a gyerekeinknek nagyobb, jobb sanszot adhassunk az életükhöz....mint ami egyfelől nekünk jutott, másfelől amit valószínűleg szeretett kishazánkban módunkban állt volna biztosítani.

Nagy öröm látni, ahogy szépen haladnak az úton. Érdekes, hogy K. is oda jár, és T és H is ugyanott végzett, szóval minimum 3 gyerekünk biztosan ott szerezte/szerzi a diplomát. Mondtam is a kisebbeknek, hogy akkor családi tradíció lesz nálunk a Trinity-n továbbtanulni :)

Közben megint lecseréltem a laptopom....eszméletlen nagy gonddal keresgéltem anno, hogy milyen legyen...és azt hittem, jó választást csináltam, mikor megvettem az Acer Es15-öst...Intel Core i3 CPU, 8Giga RAM, 1 Tbyte HDD. Nekem nem volt lényeges hogy SSD legyen benne, sem a csúcsproci, mert nem vagyok gamer, csak egy sima felhasználó, aki viszont extrém sok excelt használ....azt gondoltam, hogy az a gép annak ellenére elég lesz nekem, hogy a kijelzője csak 15 incses. Még talán elég is lett volna...ha. Ha nem jön képbe a sok idegesítő körülmény....például hogy a numlock billentyűt hiába nyomom meg, ha a gép lepihen, vagy kikapcsol a képernyő, és újra életre hívom, akkor már nincs megnyomva. Ráadásul nem volt egy árva led sem sem a billentyűn, sem máshol a gépen, ahol láthattam volna a numlock állapotát. Amikor rányomtam a billentyűre, a képernyőn megjelent egy kis ikon pár másodpercre, ennyi. Roppant bosszantó volt, ahogy sok más kis hülyeség is, amik közül sokat betudtam a WIN 10-nek. Eddig Win7-em volt, és szerettem. Az az igazság, hogy ha minden apró igényemet leírnám, és olyan gépet keresnék, ami mindezeket kielégíti, akkor  olyan kétezer euró körül indulna a lista, annyit meg nem szánnék laptopra, ha nem muszáj. Szóval ez is olyan, mint az életmódkeresés: Ott sincs olyan verzió, hogy eszek mint az állat, nem kell mozogni sem, de nem leszek kövér soha, és mindig fitt vagyok. Ilyen nincs. Valamilyen irányba el kell hajolni....másképp nem megy, kivéve ha....mert mindig van kivétel. AZ életmódnál a genetika, a laptopoknál a buxa vastagsága, vagy inkább a fizetési hajlandóság. Szóval lecseréltem egy 17,3 incses HP gépre...mert valamiért a HP-kben hiszek, (annak ellenére, hogy általam nem ismert okból az összes HP gépemen eddig az excelnél nem egy hanem két billentyű egyidejű lenyomásával tudok belépni egy cellába). Igaz, ez lassabb, igaz ebben sincs SSD....igaz a RAM is csak négy giga...és igaz, hogy itt olyan szinten nincs numlock-visszajelzés, hogy semmi a világon, még képernyőn felvillanó ikon sem....viszont megtartja a beállítást, és végre látok eleget a tábláimból....

Haladok az edzéstervemmel is, most fogok váltani a jövő héten a harmadik hónapra...25 edzésen vagyok túl, szeptember végén kezdtem, de volt egy hét szünet, amikor Korfun voltunk V-vel. Érzem magamon a változást, sokkal erősebb vagyok, a mell, a váll és a karizmaim érezhetően növekedtek....majd mérem is valamikor, és akkor számszerűen is láthatom majd....egyenlőre kezdenek kevesek lenni a súlyok. Egykezesből mindenképpen, a kétkezes még oké....

Jön a december, minden fogyni akaró nagy mumusa....nekem ráadásul kapásból szülinappal indul, aztán télapó, és hát a karácsony, pláne itt ahol már december elején mindenhol (nálunk is, naná:)) áll a fa, az utcán csilingelve szólnak a karácsonyi dalok, a shopping centerekben kisgyerek-kórusok mikulássapkákban csengő hangon éneklik a nótákat, és a szénhidrát meg a zsír vastag folyamokban hullámzik le a polcokról. Ilyenkor mereven előretartott fejjel, célirányosan érdemes vásárolni, így talán nem jön szembe annyi kísértés...a sok finom puszedli, marcipán, baklava, és csokoládé képében. De persze egyfelől egyszer élünk, másfelől nem szabad ünneprontónak se lenni, harmadfelől már nem vagyok elhízva sem, negyedfelől ott a Január, ahonnan egész nyárig lehet majd tolni a fogyós diétát, meg az edzéseket, szóval mint annyiszor és annyi helyen már, itt is igencsak árnyalt az összkép. 

Logisztika és a "Mekk-Elek" énem

Elképesztő, hogy mennyire kevés az idő. Biztos mert öreg vagyok, azért. Az rendben van, hogy hajnali hatkor kelek, megy a kardiózás, aztán V-t elviszem dolgozni, aztán kardió tovább, közben ébresztem a srácokat, szerencsére már elég önellátók, megcsinálják maguknak a kaját, ilyesmi, nem kell a folyamatos jelenlét, így tekerhetem békében a biciklim. Aztán a reggeli rémálom....komolyan, ennyi elmeroggyant autóst, amenny iskolakezdés idején az utakon van....! 150 centis anyukák akkora batár verdákban....Lexus terepjáró, Land cruiser, X5 BMW....a kreszről fogalmuk nincs, a telefon a kezükben, ki se látnak a kocsiból....rendesen kihívás. Ma a két nagyobbat kidobtam a nagy sulinál, aztán mentem egy kört, a kicsit is elvittem a másik sulihoz, közben a bankautomatához kanyarodtam, mert ki akartam venni kápét...de olyan sor állt, hogy nem álltam meg...aztán irány a bolt megvenni az enapi főznivalót. Hazaérve ma kreatív voltam. Nem rögtön kipakoltam, ahogy általában szoktam, hanem edzésnap lévén, gyorsan átöltöztem, elindítottam a mosógépet, hogy addig dolgozzon,  és elkezdtem a gyakorlatokat. Az egyperces szériaközti pihenőkben pedig kiugrottam a konyhába, elraktam a túrót a hűtőbe, meg a csirkemellet...aztán vissza a padra...utána megint ki, elraktam az öblítőt meg a mosógélt....és így tovább. Még a tojásokat is fel tudtam dobni főni. Mire befejeztem az egy órás edzést, el is lett minden rakva a helyére. egyébként nyolcadik alkalom volt a mai, és emelnem kellett már a múltkor is a súlyokat az áthúzásnál, most pedig a tricepsznél. Áthúzást 14 kilóval csinálom a 3x12 szériát, tricepsznél a francianyújtást ma emeltem 10 kilóra, szinttén 3x12-es széria, mindkét kézzel....továbbá a hasprés és a lábemelés is sokkal könnyebben megy, mint az elején. Lehet, hogy fejlődök?

Nekiálltam a szokásos konyhamenetnek, azaz rendet kell rakni, hogy dolgozhassak :).....mert kell a hely az asztalon, a pulton, és a mosogatógépet is ki kell üríteni.Közben a kutyával is lehetett valami, mert kikéredzkedett, aztán ott ugrált nekem a konyhaablak előtt, hogy be akar jönni. De értelemszerűen nem fogom eldobni a krumplipucolót meg a krumplit a kezemből, csak hogy kétpercenként ugorjak hozzá....nyilván. Hagytam, hagy ugrabugráljon, amíg megpucoltam és összevágtam a krumplit, és csak azután engedtem be. Gyorsan összevágtam a kolbászt is, amíg pirulgatott, megpucoltam a tojásokat, és jól kitervelve egy kávét is bekészítettem magamnak, hogy majd hamarosan le tudok ülni kicsit. Amíg a tojásokat pucoltam, meg bekevertem a tejfölt, meg is pirult a kolbász, és a kávé is lefőtt, úgyhogy leültem a géphez átfésülni a költségvetést. Úgy akarunk elmenni, hogy biztos legyünk abban, hogy pénz is van nálunk, és a kártyákon is van annyi, hogy amit le kell vonni, majd le tudjanak....rent, villanyszámla, internet, kuka, telefonok, kábeltévé, biztosítások, szakszervezet, mittudomén. Millió kis tétel, aminek mindegyiknek megvan a maga dátuma, hogy mikor, melyik számláról kell mennie. Sajnos nem áll számolatlanul a pénz, hogy ne kelljen ezekre odafigyelni. Fontos, hogy mikor merre mennyi az annyi.

Persze a gépem megint vergődik....soha többet nem akarok acert venni. Visszasírom az öreg HP-met, meg a vindózhetet. Nem tudom mi a fene baja van, jön ezzel a switch server hibaüzenettel vagy mivel. Utánanéztem, ha egy háttérben futó bármi alkalmazás, program, rutin....el akarja érni a netet, de nem tudja, állítólag akkor van ez a gond. Nevetséges, hogy szinte folyamatosan kell a net a gépnek, a régi rendszeren 30-40 folyamat futott  háttérben, ezen a retken meg több mint 130 :-( persze mindegyiknek mindig kell minden....így lesz a csillivilli gép olyan lassú, mintha valami elavult vacak lenne. Hiába a 8giga RAM, meg az Icore processzor....akkor is egy lassú dög. De jó a píárja....bootoláskor előadja kb 5 másodperccel a bekapcsolás után, hogy itt vagyok, kész vagyok, de ez csak a csúnya látszat....amint megnyitom az office alkalmazásaim, percek telnek el, mire bejutok.....Mindegy, gatyába ráztam, és rendbe tettem az excel táblázatokat, majd délután V-vel úgyis át kell ugranunk Roscrea-ba majd akkor veszek ki kápét, csak el ne felejtsük :)

Persze a kávém kihűlt már, de mennem kell, mert megfőtt a krumpli, összeállítom a kaját, és gyorsan nekiállok takarítani, mert aki kutyát tart a lakásban, annak tudomásul kell vennie, hogy mindennap akár többször is kell porszívózni, felmosni....és akkor sem lesz soha makulátlan tisztaság.....

*

Ügyesen maradt még időm arra is, hogy véglegesítsem a tákolmány lehúzógépemet....mert valahogy se kedvem, se hangulatom nem volt többszáz euróért multigépet vennem csak azért, hogy tudjam a lehúzást csinálni....úgyhogy több fokoztban bár, de megépítettem...lássuk csak....kevesebb mint 50 €-ból, ami valljuk meg, nem többszáz....és a célnak jelenleg megfelel. A pótkerék egy régebbi autóról maradt, felesleges....alhangon 15 kiló, de lehet rádobálni tárcsákat még....25 kilóval teszteltem, probléma nélkül működik. Még szélesebb vasalatot szeretnék rakni rá, meg eggyel vastagabb huzalt, az jobban menne a csigához....de most már nem akartam vele többet foglalkozni, minden nap csippentettem egy félórát-órát a napi teendők között, hogy építgessem....most teljesen oké....

Más dolgok

Azon gondolkodtam, hogy a blogom, amit vezetek a fogyásról, erősen szakmai jellegű. Nem sok személyes dolog van benne. Az életmódváltásról szól....a bennem lezajló lelki folyamatok esszenciáiról....a következtetéseimről, a megvilágosodásaimról, a harcaimról, az eredményeimről, a receptjeimről, a tapasztalataimról...de nem rólam. Jó ez? Jobb,mintha rólam is szólna? A gondolataimról, a kétségeimről, a kis szürke hétköznapjaimról, a problémáimról, a kis hülyeségeimről, a dilemmáimról, és nemcsak az életmódváltás vonalán belül. V által irányított családi blogunkban persze jelen vagyok, de az amolyan króniáskönyv-szerű. Vajon van-e értelme leírni az olyasmit, ami éppen foglalkoztat, vagy a napi kis piszlicsáré dolgokat? Érdekes lesz egyszer valamikor, valakinek? Talán igen....talán a srácoknak, vagy később az unokáknak....nem tudom.

Ma éjjel sem nagyon tudtam aludni, annyi minden járt a fejemben...biztos mások is sokszor vannak így, amikor az egyik gondolatot kergeti a másik....emberekről, közelgő eseménykről, megoldandó problémákról...aztán egyszer csak arra döbbenek rá, hogy nem vagyok álmos. Ilyenkor van, hogy korán kelek. De volt már példa arra is, hogy el sem aludtam. Olvastam valahol, hogy genetikailag van valami olyan "rendellenesség", amitől az, akinek ilyen van, megelégszik mindössze napi 4 óra alvással, talán én is ide tartozom, fene tudja.

Pár nap múlva repülünk Corfu-ra...ezzel kapcsolatban is annyi minden van a fejemben....milyen ruhát csomagoljak, vigyek-e másik cipőt, ilyen hülyeségek....aztán, hogy mikor fessem le a lábazatokat az előszobákban....mert kifesteni kifestettem már a három előszobából kettőt, a konyhát, az emeleti közlekedőt, és Jancsi szobáját is...32 kiló festék...de a lábazatok most már csúnya kopott-koszosak a frissen festett fal alatt. Megvettem már a festéket, ecset is van....de nem tudom, mikor álljak neki. Vajon a kutya hagyni fogja megszáradni, vagy olyankor csináljam az ő részénél, amikor napos idő van, és ki tudom vágni a kertbe pár órára...?

Ma ki kell menem az Aldiba, mert venni akarok köszörűt. A késeink már olyan rosszak, hogy acéllal nem lehet rendesen megfenni őket....kellene a kő is. Plusz jól jönne a projektemhez is, hogy azt az öreg pengét rendbehozzam, amivel még kamaszkoromban hülyéskedtünk a Százados úton....ha a srácokat eldobtam a suliba, ki is szaladok Thurlesbe.

Mennyire jellemző ez a mindennapi "MAFF" problémám....Pár évvel ezelőtt volt egy probléma az egyik Chrysleren, és végül kiderült, mi okozta: a MAF szenzor volt hibás (Mass AirFlow sensor)...azóta így hívom, amikor felmerül, hogy " Mi A Fa*t Főzzek"....mert mindennap ha megkérdezem a srácokat, akkor megkapom a nekem mindegy, a nem tudom, meg a semmi válaszokat...de mikor hazajönnek a suliból, mindig az az első kérdés: mi az ebéd? Nehéz, mert össze kell hangolni egy csomó mindent: olyat kell,amit lehetőség szerint megeszik mindenki (már kvázi lehetetlen), ami nem kerül sokba, ami egészséges (itt már borul a hajó), ami elérhető a közeli boltokból, amire van idő az egyéb tennivalóim mellett....és végül, amihez nekem is van kedvem, hangulatom....Szerintem ez a kérdés minden napomból elvesz legalább negyedórányi agyalást.

Annak idején tanultuk, hogy a pénzügyi befektetések lehetnek biztonságosak, növekvők, likvidek, és jövedelmezők....de soha nem lehetnek olyanok, hogy egyszerre az összes tulajdonsággal bírnak. Általában kettő okés. Lehet likvid és biztonságos, mint egy folyószámla, de az nem növekszik és nem jövedelmez. Vagy lehet növekvő és jövedelmező is, mint egy lekötött részvény portfólió, de akkor értelemszerűen nem likvid, és egyáltalán nem biztonságos....és így tovább. Nos, a napi MAFF probléma is hasonló, kell valahol kompromisszumot húzni.

Rendszeresen összegyűlik  sok tojássárgája, amiért rengeteg nyers fehérjét eszem....így vagy kidobom, vagy felhasználom...de olyan nehéz értelmesen felhasználni. Általában palacsintát sütök, vagy islert....vagy főzök pudingot....igenám, de egyik szénhidrátdúsabb, mint a másik. Vajon akarom-e, hogy cukrot meg zsírt zabáljanak szegény gyerekeim csak azért, mert nem akarom kidobni ötvenesével a tojássárgáját? Ez sem könnyű, mert a három fiú közül van két sovány, meg egy harmadik, aki ugyan nem kövér, de nem is sovány, ellenben szeret enni, különösen a tésztaféléket. Szegény B biztos tőlem örökölte a hajlamot, én is ilyen kissrác voltam. Csak velem nem foglalkozott senki. Szerintem ha mi sem foglalkoznánk vele, már kövér lenne. Így viszont szerencsére szépen alakul.

Hatalmas feladat amúgy. Egy 11 éves gyerekkel megértetni az okokat, a miérteket....a hogyanokat. Mert hiába tiltom neki, vagy hiába bántom, attól csak rosszabb lesz. Meg kell magyarázni neki -persze érthetően- az anyagcsere folyamatokat....el kell részletesen mesélni, hogyan működünk. Mert a gyerekek nem hülyék egyáltalán. Sőt. Nagyon okosak, és keményen tudnak ám harcolni, még saját magukkal is tudnak szembemenni. Csak sajnos sok szülőnek nincs ideje/kedve/ereje fogalalkozni ezzel. Elmondani ötvenszer ugyanazt, elmondani máshogy, megmutatni, jó példával elöl járni....A gyerekek élvezik azt az időt, amit együtt töltenek a szülővel. Akkor is ha közben kemény munka folyik.

Például B most csatlakozott hozzám az Bill Pearl-féle edzésprogramba. Heti háromszor fogja ő is csinálni. Tegnapelőtt beállítottam neki a súlyokat, leteszteltük, melyikkel mennyi az annyi, és tegnap délután már lenyomott egy edzést. Én a hetedik edzésnél járok, heti három alkalom, átmozgató edzés. Sokat kellett harcolnom magammal, hogy elkezdjem. Az életem az elmúlt 7 évben a fogyás körül mozog. Folyamatosan diétázok, hogy azalatt a pár hét alatt egy évben, amikor nyaralunk, vagy ünnepelünk, akkor ne kelljen. Ez egy folyamatos törekvés a testsúly csökkentésére. Emellett elkezdeni egy egy testtömegnövelő programot....hát finoman szólva is ellentmondásos. Mert most akkor fogyni akarok, vagy növekedni? Persze ott van a válasz, hogy nem kell félni a tömegnövekedéstől, hiszen az izom és nem zsír..de ettől függetlenül baromira nem könnyű azt látni, hogy a mérleg esetleg többet mutat, mint az előző alkalommal. Fontos a képi dokumentáció is, és  a körfogatmérés. Ez egy eredetileg 20 hónapos program, meglátjuk mire megyünk vele...meddig jutok. V is csinálja velem, persze ő egy női programot követ ugyanúgy heti háromszor. És nem mindig tudunk együtt edzeni , mert sokszor máshol vagyunk....

Annyira hozzászoktam már a reggel szobabringázáshoz, hogy ha nem csinálom, rendesen hiányérzetem van. Az a napi másfél-két óra tökéletes kardiós kezdése a napnak....

*

Végignéztem egy  pár perces összeállítást, amit huszonkétmillióan láttak a facebookon...a szegény főhős, fiatal, széttetovált, trendi srác...depressziós, és szorong. A közösségi médiában persze azt tetteti, hogy minden nagyon oké, és ő egy hepi csávó....de valójában állandóan csak szorong...hogy megfelel-e a munkahelyén, hogy normálisan tud-e megszólalni valahol, hogy képes-e létezni úgy, ahogy mindenki más. Igen. A kisfilm arra hívja fel a figyelmünket, hogy hány ember van a világban, aki depis, tessék rájuk odafigyelni.

A filmben szereplő srác depressziósan nyomogatja a macbook-ot meg a ájfónját, menő tetkók borítják a testét, frankó kis apartmannban lakik, divatos ruhái vannak. Láthatóan olyasvalakit akartak bemutatni, aki akár a szomszédja, haverja, stb. is lehetne annak, aki a facebook legjellemzőbb célközönsége: a jólszituált, netközelben élő, megfelelő eszközökkel és forrásokkal rendelkező polgárnak. Miért van az az érzésem, hogy ezek a problémák szorosan összefüggnek a modern, mostani, manipulatív, ledigitalizált, szájbarágós, skatulyábadugós, médiában élő társadalomnak....tudom, hogy a depresszió létező betegség, és illik komolyan venni meg minden. De valahogy akkor sem megy. Felsejlenek előttem Ken Follet háborús helyszínei a trilógiájából....felrémlik előttem a sötét középkor....a jelenkrori súlyos problémák....mert most is vannak háborúk, meg éhező gyerekek, igen.....valahogy nem érzem valósnak a énzzel kitömött szegény trendi amerikai huszonévest, aki szorong. Ja, biztosan megint bennem van a hiba.....

Kár, hogy ma már nem nagyon lehetne normálisan élni ezek nélkül a manipulatív izék nélkül, ami például a facebook. Az alapötlet fergeteges, de amivé vált, az rettenetesen idegesít. Tudom, nem kötelező használni....de közben ami jó benne, abból hülyeség lenne kimaradni....de hogy a pofámba tolják a reklámokat állandóan úgy, hogy pontosan tudják, nekem mit érdemes reklámozni, mert figyeli a rendszer, hogy miket nézek a neten, miket vásárolok, hol keresek rá erre vagy arra. És nem lehet mit csinálni ellelne. Amit lehetne, hogy nem használni számítógépet, okostelefont....viszont mára már ha valaki ezt tenné, totál ellehetetlenítené magát. És ő lenne a remete csodabogár, akire ujjal mutogatnak. Ez a szomorú. :-(

Pici szünet, avagy Monte Carlo rabul ejtett

Pici szünetet tartottam a blogolás terén. Írhatnám úgyis, hogy a diéta terén...de végülis asszem a mérleg két serpenyője egyenlő mértékben tért el :).....ugyanis bár nem figyeltünk az egészséges étkezésre a hétvégén a nejemmel, de szerintem életünkben ennyit nem lépcsőztünk, meg gyalogoltunk, mint most.

Azt sok helyen olvastam, hogy Monaco, ill. Monte Carlo egy kis ékszerdoboz, meg a milliomosok idejárnak, meg itt van a legtöbb luxusverda, ill luxusyacht.....de azt nem tudtam, hogy ennyi lépcső van benne. Igaz, liftekkel is lehet közlekedni, de a lépcső sokkal izgalmasabb volt.

Tulajdonképpen egy hosszú hétvégére "szöktünk" el a feleségemmel kettesben. Nizzában laktunk egy nagyon hangulatos négycsillagos hotelben, de sok időt nem töltöttünk ott, amit igen, azt leginkább vízszintesen, vagy a fürdőszobában, az út porát mosva le magunkról.

Hamisítatlan Dél-Franciaországi feeling....pálmafák, robogók mindenütt, színes utcák, vidám fiatalok, örök mozgás, élet mindenütt. A monaco-i hercegség szavakkal nehezen leírható, valóban találó elnevezés az "ékszerdoboz" kifejezés. Tény, hogy egy frekventált kávézóban 20 eurót is elkérnek egy kávéért, és egy közepes hamburger 18 eurótól kezdődik akárhol....de ugyebár hol legyen drágaság, ha nem itt? :) A látvány viszont lélegzetelállító, egyszerűen belefárad az ember szeme a nézésbe. Mint az itatóspapír, a kiborult tintát, úgy issza be a szem a sokmillió pixelt....

11 évvel ezelőtt volt, hogy kettesben voltunk valahol, akkor is egy hétvége erejéig merészkedtünk el a srácoktól, most is csak egy hosszú hétvégét szerveztünk meg, de nagyon jól esett. Ha ennél tovább maradtunk volna, már kibírhatatlanul hiányoztak volna a kölykök. Így pont kibírható volt a hiányuk :) Gasztronómiailag nem különösebben hódoltunk a provance-i ízvilágnak...maradtunk a jó öreg Hard Rock Cafénál, (de legalább az ablakból a Cote D'Azur látványa megvolt lol), de természetesen vörösbor, ementáli sajthegyek, és baguette nélkül bűn lett volna visszajönni a ködös Írországba.

Immár itthon, mehet tovább a mindennapi ch-figyelős, kardiózós élet, juhéj :):):)  

Off :)

OFF TOPIC:

G-B-Cis-E...a keresett szűkített szeptim akkord ;-)

Közelebbről:

Amúgy nagyon kis hasznos, mert kromatikusan csúsztatható, így ugyanazzal a fogással kiadja a másik két szűkített szeptimet is....Gis-H-D-F, illetve C-Esz-Fisz-A

Visszatérés

Túl vagyunk az elköltözésen, és még nagyon sok minden máson is, továbbá még előttünk áll rengeteg dolog, viszont sikerült az internetet elintézni, így mostantól újra online a blog :)

Költözünk

Nem virtuálisan, hanem frankón. Ez annyiban tartozik a blogra, hogy egyrészt nem látszom ki a tennivalókból, így a postolás is kicsit a háttérbe szorul, másrészt ahova költözünk, ott a tulajnéni elmondása szerint sosem volt még vonalas telefon és net, szóval nekünk kell kiépíttetni ezeket. Ez a mostani házunknál is pontosan így történt, és annak idején majd' két hónapig tartott ez a művelet a nemzeti telefontársaságnak.

Nem tudom, hogy ezúttal meddig fognak őrölni Isten malmai, de amíg nettelenek leszünk, addig csak egy-egy alkalommal, ha free wifis helyen vagyunk, vagy barátoknál tudunk netezni, ahova azért nem feltétlenül laptoppal a hóna alatt jár az ember.

Úgyhogy előre is elnézést kérek azoktól, akik rendszeresen látogatják a blogomat, és ígérem, mindent megteszek majd, hogy ez az áldatlan állapot a lehető legrövidebb ideig tartson. A héten elvileg még itt vagyunk, úgyhogy netünk lesz, így tudok reagálni a kommentekre, levelekre, (ha nem is azonnal, mert a folytonos dobozolás-pakolás-szervezés ezerrel folyik), a jövő héttől viszont sajnos átmenetileg, de csökkentett üzemmódban leszek.

Vargabetű

Hát elment Vizicsibe. nemrég értünk vissza a repülőtérről, és már le is szállt a gépe Budapesten. Nagyon örülök, hogy itt volt, több dolog miatt is. Először is azért, mert megmutatta azt, hogy létezik igenis olyan, hogy a virtuális ismeretség utáni "IRL" vagy "3D-s", vagyis igazi, élő kapcsolatfelvétel nem okoz csalódást, hanem az ember nemcsakhogy azt kapja, amit vár, hanem sőt. A látogatásának köszönhetően most kicsit elkanyarodok a diéta témáról, és kicsit személyesebb bejegyzést írok... 

Meg kell mondjam, hogy mindkettőnk részéről bátorság volt ezt a dolgot nyélbe ütni, hiszen gondoljunk csak bele: sosem találkoztunk, sosem beszéltünk, nem ismertük a másikat. Mindössze emailek és blogbejegyzések voltak, semmi más. Közös ismerősünk sincs, egy sem. Bár nagyon közel laktunk egymáshoz, amikor még Mo.-n éltünk, de akkor sem. Tehát nem volt senki, akinek a segítségével leinformálhattuk volna a másikat. Mindössze csak a virtuális része volt, semmi más. Azért a mai világban előfordulnak cifra dolgok, ezt mindannyian tudjuk. Szóval azt hiszem, jogos egymás vállveregetése, hogy bevállalósan, "tökösen" mentünk neki a dolognak. Hiszen 2500 km az nem az a kategória, hogyha gond van, beülök a kocsimba, és hazamegyek...ugye.

Szóval a nagy bevállalásnak meglettek az eredményei. Rengeteget dumáltunk, röhögtünk, baromkodtunk együtt. Cukkoltuk, ugrattuk, húztuk a másikat, ez is része volt. Finomakat ettünk, és jókat főztünk. Együtt is, külön-külön is. Egymásnak is, magunknak is, a gyerekeknek is. Sokat mentünk, sokat láttunk. Volt óceánban tapicskolás, volt sziklamászás, volt parki futás hajnalban, volt autózás a napsütötte tejködben, volt kávézás a kertben verőfényes napsütésben, volt shoppingolás, és volt mocsárszindróma :) Szerintem így utólag visszagondolva nem volt olyan este, hogy ne ittunk volna valami alkoholt :) Egy korty Tokajit, vagy Mavro Daphnét, Dió lelkét, Whiskey-t, vagy ha fél decinél nagyobb mennyiség került szóba, akkor jöhettek a light koktélok: gintonic nullkalóris slimline tonikkal vagy Captain Morgan nullkalóriás gyömbérrel. Hiába van nyár, hűen az ír időjáráshoz esténként kandallótűznél beszélgettünk, vagy moziztunk.

Nekem olyan volt, mint egy nyaralás. Egy rövid, tömör, élményekkel teli, értékes nyaralás, amire mindig emlékezni fogok. Remélem, még sokszor megismételjük!

Offtopic

Egy bizonyos szempontból offtopic a téma, mert nem sok köze van a diétához, meg az életmódhoz, másfelől viszont nagyon is idevág, hiszen most itt van nálunk vendégségben Vizicsibe, és a vele való ismeretséget ennek a blognak köszönhetem. Egész pontosan Málnapuding blogján, mint kommentelők akadtunk össze, aztán valahogy úgy alakult, hogy sok-sok email-t írtunk a másiknak. Persze elsősorban étrend-életmód ügyben. Aztán már mindenféle más ügyben is.

Afféle virtuális barátsággá nőtte ki magát a dolog, és most eljött az ideje annak, hogy a virtualitást kövesse a real life. Nos, mégcsak harmadik napja van itt nálunk, de rengeteg helyen voltunk már, rengeteget beszélgetünk, és még futni is kijár velem a parkba hajnalonta. Gasztronómiai kalandozásokat is csináltunk együtt, és gyanítom, most pár napig nem lesz időm ideírni. De majd azért igyekszem :)

off topic

Ezt hallgatom, és azon jár az eszem, hogy vajon csak a filmekben létezik olyan bár, ahol tompa félhomály van, süppedős hatalmas fotelek, megálló idő, borókaillatú gin-tonic, és ilyen élőzene szól....remélem nem halok meg anélkül, hogy ne élnék át majd egyszer valami hasonlót :)

Neszeneked bakancslista...ez tuti rajta van :)