25

 

Harmincegy hét telt el, amióta elkezdtem. A mai mérlegelésemnél kerek huszonöt kilóval voltam kevesebb a harmincegy héttel ezelőtti súlyomhoz képest. Tulajdonképpen 5 kilóra vagyok a céltól, mert az elsődleges tervem az volt, hogy ledobjak 30 kilót. Viszont a heti 1 kiló átlag fogyás az nem jött össze.

Február eleje és május eleje között egy nagyon elhúzódó platóm volt….ugrált kicsit fel- le a súlyom, de alapvetően ugyanott libikókáztam hónapokig. Pedig nagyjából ugyanúgy csináltam mindent, ahogy addig. 

Namost általában ilyenkor szokott az lenni (velem is nyilván), hogy jó, hagyom a francba, ennyi volt, nem megy több. Tök jó, lement X kg, örüljünk neki. De ezúttal megmakacsoltam magam, és eltökéltem, hogy nem érdekel, akkor is tartom magam a tervhez. Szigorítottam a diétán, mert rájöttem, hogy a fenti mondatomból talán annak az egy szónak  van köze mindenhez, hogy „ nagyjából”. 

Szerintem a gyenge láncszem a lustaság. Hogy lusta vagyok/nincs időm-kedvem/fáradt vagyok/dolgom van/stb….kiszámolni, lemérni, kikalkulálni. Ehelyett inkább tippelek. De az elmúlt tizenpár év alatt megtanultam, hogy az ember általában rosszul tippel. És nem úgy hogy több kalóriát/szénhidrátot feltételez….hanem jellemzően kevesebbet, mint amennyit valójában fogyaszt. Tegye fel a kezét, aki leméri az olivaolajat, amit a salátára löttyent, vagy amin megfuttatja a hagymát vagy csirkemellet…például….hát, én sem. Volt idő, mikor megcsináltam, amikor hardcore módon diétáztam, a legelején. Amikor 200+ kilóról kellett levakarodnom.

Bezavar persze a cukor is….mert régen nekem csak az számított, hogy mennyi kalória….de most már néznem kell a szénhidrátot is, és így sokkal nehezebb, mert nem tömhetem meg a pocakom dinnyével, almával, eperrel….vagy saját készítésű müzliszelettel…pedig azok szuperül tömítenek, és térfogatra is jók. Az ember leül egy kilónyi felkockázott görögdinnyével, és fél óráig el van vele, és ha megette, úgy érzi tele van. De sajnos nagyon sok szénhidrát.  Namost ha fél órán át majszolnék sajtot, sonkát, tojást, húst….hát annyi kalória lecsúszna, hogy a Jóisten se mentene meg. 

Örök probléma ez….Se zsír, se CH…marad(na) a fehérje, ami viszont vagy drága (mert azért ez is szempont nyilván)…vagy macerás…vagy unalmas. Valahogy mindig az a kihívás, hogy megtalálni azt az egyensúlyt egy-egyételnél, ami hozza a megfelelő értékeket, és jól is lehet tőle lakni.

Most már hosszú hónapok óta ugyanaz a fő ételem…némileg módosítottam rajta….két csomag/vagy konzerv savanyúkáposzta, megfőzve, 800 grammnyi 5%-os darált marha, kiskanál olívaolajon 1 fej vöröshagymával lepirítva (só, bors, pirospaprika), berétegezve egy jénaiba, és tejföl helyett nyakon öntöm egy nagy doboz natúr skyr joghurttal, amit egy darab tojással, sóval borssal, kis vízzel kikeverek. Ezt megsütöm. Negyed jénainak 420 körül jön ki a kalóriája, és 18,5 gramm a szénhidráttartalma. Cserébe egy korrekt adag kaja, zömmel protein, és még mindig ízlik, nem untam meg. A rizst kihagyom belőle, és a tejfölt is skyr-re cseréltem, így jobbak a számok, és a rizs amúgy is rizikós, hogy kibír-e 4 napot anélkül, hogy megindulna benne a fehérje. A hús az tuti kibír, a rizs necces.

Kihívások a hétvégék is, merthát az ember próbálja az életet élvezni, és normálisan létezni…együtt enni a családdal, meg ilyenek. Egy általam elképzelt ideális hétvégén simán van hogy az ember süt egy süteményt például. Ha ilyen van, extrém nehéz nem enni belőle, és valahogy mindegyik oldal rossz egy kicsit, mert ha eszek belőle, ha nem, mindig bűntudatom van utána. Vagy a kalóriák miatt, vagy az antiszociálisság (ha van ilyen szó) miatt.

Összességében véve azt hiszem nincs okom panaszra, végül is haladok, igaz nem úgy ahogy szeretnék, de talán a lényeg nem a tempó, hanem a trend.

Hát ezek vannak. 

Helyzetjelentés

 December óta nem írtam. Akkor félúton voltam a mínusz 15-el, jelenleg -21-nél vagyok így áprilisban, ami lehet kudarc is és siker is, ahogy értékelem. Kudarc azért, mert ilyenkorra már rég el akartam volna érni a célt. Siker talán azért, hogy nem adtam fel, és nem hagytam magam elsodródni.

Persze volt közben tavasszal hazalátogatás Budapestre, voltak szülinapok, St.Patrick nap, Húsvét, mindenféle alkalom, esemény...a szokásos.

Volt egy pár hét, amikor leálltam a napi mérésről (megint), mert utáltam, hogy stresszelek miatta minden nap, és képes egy nem várt szám a mérlegen elcseszni a napom....és csak hetente mértem magam. De miután láttam a trendet, inkább visszaálltam a napi mérésre. A stressz ugyanúgy megvan, csak ugye nem mindegy hogy harminc deka plusz van, vagy két kiló.  Inkább legyek stresszes harminc deka miatt, mint letaglózva két kiló miatt. Húsvétkor sajnos olyan is volt.

Ilyenkor a szokásos a menet: mantrázom magamban, hogy nem feladni, hullámvölgyek mindig vannak, az élet sohasem fehér vag fekete, van ilyen. Tovább kell menni.

Nem mérem viszot a cukromat minden nap, igyekszem minél kevesebb CH-t enni, de a cukormérés miatt tényleg nem akarok már se stresszelni, se venni a(z itt sajnos elég drága) csíkokat. Negyedévente/félévente úgyis csináltatok labort a háziorvossal, most minek vergődjek ezzel minden nap. Tüneteim nincsenek szerecsére amik indokolnák.

Kaja: valamiféle monodiétát csinálok....4 naponta megfőzök egy tepsi kaját magamnak, és az egynegyedet eszem meg főétkezésnek. Savanyúkáposzta lemosva, megfőzve, kb 1 kg, 200 gramm barna rizs, fél kiló (vagy több, mikor mennyi) 5%-nál kevesebb zsírtartalmú darált marha ( kis hagymával, pirospaprikával lepirítva), és két doboz light tejföl. Összedobom, megsütöm, négy napra ki van pipálva a kajám. 4-500 kalória az egynegyed, 25-30 gramm CH, nem vészes. Általában vacsorára eszem, utána küldök egy csomag 0%-is túrót, kis sztíviával, citromhéjjal ízesítve. Ez teszi ki a fő étkezést. Napközben gyúrás után túró, vagy lidis proteinpuding. Napközben ha nagyon éhes vagyok eszek egy szelet sajtot szalámival, abban nincs szénhidrát. Vagy mogyoróvajat, amit magam csinálok, hogy ne legyen benne cukor, mint a boltiban.

A reggeli rutin a kutyákkal megvan, séta, mint kardió, és ők is élvezik, két legyet egy csapásra. Viszont elkezdtem gyúrni megint, mindennap nyomok egy 45 perces session-t, váll-felkar, mell, hát-láb leosztásban. Jól esik, bár amikor újra elkezdtem, akkor igen kellemetlen izomlázam volt, de hát ez már csak ilyen.

Még 9 kilót akarok fogyni, nem tudom hogy fog sikerülni. Talán ha végre jó idő lesz, akkor bringázhatok majd, szerintem az segíteni fog. Hajtani kell, mert Júliusban elmegyünk Kanadába nyaralni, és ott biztosan nem fogok diétázni, szóval gondolom hízok majd. Aztán ősszel tervezünk megint Budapestre menni, ugyanez a helyzet akkor is. Aztán Novemberben lehet hogy kiugrunk Máltára, mert Beni ott lesz Erasmus-program miatt egy ideig, és szeretnénk meglátogatni. Aztán decemberben ott is van a szokásos évvégi cucc: Szülinapom, Karácsony, Szilveszter, Újév. Forog a kerék. Mint régen a Pom-pom mesében: feeell......aztán leeee.....feeel....aztán leee....

Félúton

 

Azért adtam ezt a címet, mert mínusz harminc kiló fogyást tűztem ki célul, és ennek a fele a tizenöt ahol jelenleg tartok. Nem könnyű egyáltalán. Szülinapom is volt, vendégségek is voltak, dublini program is volt, késő estig jövés-menés is volt, szóval szinte mindig van valami, amire hivatkozva kivételt lehetne tenni. Nem beszélve arról, hogy mindjárt karácsony, és hát ugye akkor úgyis minden a zabálásról szól, ...minek ünneprontónak lenni, majd fogyózunk januártól....

Iszonyat könnyű (lenne) beleesni ebbe a hibába. Mégpedig azért, mert alapvetően, igen, évvége van, összejön a család, pihenés van, ünnep, ilyenkor az ember nem akar baszakodni. Viszont mivel az elmúlt tizenpár évem a számok bűvöletében zajlott le, és rengeteg excel táblázatom van, amiben részletesen vezettem, hogy mikor mit, mennyit eszek, mozgok, mikor mennyi a súlyom, (Persze nemcsak azt vezetem, hogy mit eszek egy nap, de hogy azoknak mennyi a tápértékük....külön a zsír, a CH, a kalória. A legutóbbi laborvizsgálatkor magas volt a homa indexem, felmerült az IR gyanúja, úgyhogy az éhgyomri cukromat is mérem minden nap. A mért értékeimat aztán összevetem az előző nap fogyasztott makronutriens mennyiségekkel, hogy trendeket tudjak  észrevenni, amiket analizálva aztán úgy tudom módosítani az étkezéseimet, hogy lehetőleg az értékeim arrafelé „gabalyodjanak”, amerre én akarom.) ....ezért sajnos pontosan tudom, egészen számszerűen, hogy milyen gyorsan és milyen brutálisan tudja tönkre tenni egy ilyen pár nap (vagy pár hét....ki tudja....mert ugye nem csak a karácsony, hanem előtte a sok shopping, a vásárok, a céges partik, a rendezvények...aztán maga az ünnep, aztán a két ünnep között, és hát ott is van a szilveszter...de elsején általában nem kezdünk fogyózni rögtön, hiszen ott a sok megmaradt finomság, meg egyébként is még pár napig van szabi, majd utána.....ésígytovább) az addig vasfegyelemmel, akarattal, kitartással, lemondással, eltökélt menniakarással az ember felépített.

És amikor 1-2 hét, és adott esetben akár ötven-hatvanezer pluszkalória bezabálása után az ember szembesül azzal, hogy hónapok munkáját tette tönkre, akkor a legritkább esetben indul újra neki az egésznek és kezdi előlről. Legtöbbször csak legyintünk, hogy pfff.....és jöhetnek az unalomig ismételt frázisok a genetikáról, meg arról, hogy lám-lám, hiába kapálózok, nem működik ez.

Szándékosan nem megyek vissza a blogban, és olvasom el, mikor miket írtam ilyentájt...nem akarom, hogy befolyásoljam magam. Mert a tegnap az tegnap, de ma már ma van...és hát –ezt is sokszor leírtam már- az idővel együtt én is változok. Az évek során történnek velem a dolgok, olvasok, tanulok új tényeket, új megközelítéseket, megismerek más szempontokat, és nyilván a világképem is változik az új dolgok által.

Szóval. A módszerem jelen pillanatban valahogy úgy néz ki, hogy igyekszem a bevitt kalóriákat 1200 alatt vagy környékén tartani. Szénhidrátilag 100 körül. Mellette a legtöbb napon séta-terápia van, azaz a két kutyával külön-külön megyek, kb 5,5km-t, másfél órát. Ez a kardióm, súlyzós edzés sajnos nem nagyon megy....nincs rá időm-kedvem, stb. A kutyákat reggel elviszem, így marad idő dolgozni is. Törekszem az eloszlásra, reggel hétkor eszek 15 gramm CH-t (egy szelet barnakenyér light krémsajttal)....aztán 10 körül ebből még egyet. Ebéd-uzsonna vacsora mindig más, de alapvetően általában van egy csomag túró (zsírmentes), amit kikeverek édesítővel, citromhéjjal, vaníliával....illetve most kísérletezek a chia pudinggal....kókusztej, kakaó, eritrit, vanília.....de ez még folyamatban van. Ha meleg kajára vágyom, akkor a szokásos bevált cuccok vannak....leves, vagy zöldséges-csirkés keverék. Ha nincs idő főzni, akkor marad a barnakenyér light krémsajttal kombó.

 

Sokan mondják arra, hogy naponta megtervezni, kiszámolni, beszerezni az ételt „...ááá....az lehetetlen...”Pedig nem az. Illetve akkor full egyetértek, amennyiben:

• ·  A nap folyamán totál random, impulzusszerűen eszünk, amikor épp eszünkbe jut, vagy unatkozunk, vagy megkínálnak, vagy ingyen van....vagy jól néz ki.
• ·        Fogalmunk nincs, melyik ételben mennyi összetevő van, mik a makronutriensek.
• ·        Nem tervezünk előre semmit, sodródunk az élettel, ahogy esik úgy puffan alapon

Ha ezek a dolgok fennállnak, akkor persze nyilván igaz a mondás, hogy lehetetlen a tudatos étkezés.

De ha nem, akkor lehetésges. Nyilván nem lehet minden esetre felkészülni. De ha az ember képben van, akkor simán tud improvizálni. Írok egy példát: Tegnap este Kari koncertje Dublinban.  Itthonról dél körül indulunk, mert 2 óra cca. az út. Kariéknál letesszük a kocsit, persze cukorfalat, ebéddel várt. Leves, pizza. Az isteni csirkeragulevesből ettem, a pizzát passzoltam. Utána villamossal a belvárosba együtt, de Karinak sokkal hamarabb ott kellett lenni, így akadt  másfél-két óránk a belvárosban a koncert kezdete előtt. Közben csatlakozott Hozzánk Jancsi is, vele a sétálóutcában találkoztunk.  Kisétáltuk magunkat, és beültünk egy gyorsétkezdébe kajálni. Nyilván én csak kávét ittam. De úgy adódott, hogy Verus nem bírt el az óriási dupla burgerrel, így megkérdezte, esetleg nem kérem-e. Én fogtam, lepattintottam a zsömlét a tetejéről, meg az aljáról, és szépen megettem a többit. Isteni finom volt, nagyon jól esett. Jöttek az ízek, a hús szaftos volt, sajt is volt közte, a szószok, hagyma, mittudomén. Finom volt. És full befért a napi keretembe. MIért? Mert tudtam, hogy mit ettem aznap, mennyi kalóriánál, mennyi szénhidrátnál tartok, és tudtam, hogy amit el akarok kerülni, az elsősorban a szénhidrát, különösen a magas glikémiás indexű.....viszont a húsban, a sajtban egyáltalán nincs is CH, a zöldségekben van minimális csak. Így viszont én sem búslakodtam a kávém mellett a finom illatok  meg a guszta látvány miatt, és közben nem is csesztem el a tervezett tápértékbevitelem.

Tehát szerintem a tudatos étkezés nem azt jelenti, hogy mindig a vegán vagy a gluténmentes menüt kérem (mikor melyik a divatosabb), hanem inkább azt, hogy tudom, mit akarok, és azt is tudom, legalább alapszinten, hogy általában melyik ételben milyen összetevők vannak. Ha meg nem tudom, akkor vagy passzolom, vagy tippelek. Egy dolog van, amit viszont nem jó, ha teszek: ha úgy döntök: leszarom. Ha így teszek, borulhat minden sajnos.

Első kör

 

39 nappal ezelőtt kezdtem a fogyókúrát. Egyáltalán nem könnyű. Sosem az, de azért tizenpár évvel ezelőtt csak fiatalabb voltam, mint most, és azért szerintem ez számít. Ahogy az is, hogy a november nem épp a legideálisabb a fogyókúrához. Mondjuk nem tudom, egyáltalán van-e olyan, hogy ideális idő...talán nyáron, amikor jó az idő, és amikor sokkal több örömforrás áll az ember rendelkezésére a zabáláson kívül, mint télen. Nyáron lehet időt odakint eltölteni....sétálni, kirándulni, sportolni, novemberben ez nem annyira jön be, amikor állandóan esik az eső, és a napot is ritkán látni.

Na de kit érdekel az időjárás, ha egyszer eltökéli magát az ember, nem? De. Tíz és fél kiló mínusznál tartok, aminek nagyon örülök, mert egyrészt jobban haladok, mint amire számítottam, másrészt ez már elég súlyveszteség ahhoz, hogy erőt adjon, mikor szükség van rá, mert ez már sikerélmény, ami megmutatja, hogy van értelme vergődni.

A stratégiám az, hogy – mily meglepő- minél kevesebbet egyek, ill. minél optimálisabb kalóriabevitelt nyújtsak a szervezetemnek. Nyilván nincs magas GI-ű szénhidrát....futottam pár kört a Fusarium témakörban, miszerint a gabonák jelentős mértékben lehetnek szennyezettek ezzel a gombával, aminek következtében mikotoxinnal lehet fertőzött a teljes kiőrlésű pékáru....szokásosan ledöbbentem azon, hogy a mai világban hogy a fenébe lehet, hogy a mindennapi kenyerünkről, amit a helyi lidl-ből szerzünk be, nem lehet tudni, hogy milyen búzából sütik. Konkrétan nincs adat, hogy honnan származik a búza, amiből van a kenyér....őrület. Nem mindegy, milyen országból jön, mennyire lehet fertőzött fusarium-mal, és nem lehet tudni, a malomban, ahol őrlik, hogyan ellenőrzik a mikotoxinok jelenlétét, és ha egyáltalán ellenőrzik, milyen határértékekkel dolgoznak.

De meg kell tanulni ezeket a dolgokat elengedni, mert a végén akkor semmi nem marad amit ehetnénk vagy ihatnánk....mert a víz is problémás....ha palackból iszom, akkor a mikroműanyagok, ha csapból akkor a kemikáliák....tényleg egyszerűen sokszor túl sok információ van, és teljesen összezavarodik az ember.

Na visszakanyarodva tehát nincs finomliszt, nincs cukor, nincs magas GI gyümölcs....most nem ketózok, mert a szénhidrátokra szükség van, csak nem korlátlan mennyiségben, és nem mindegy honnan jön. Most eleinte 5 étkezéssel kezdtem, de ebből mostanra az egyiket elhagytam, (tízórai), és van, hogy az uzsonna-vacsora is egybefolyik. Ez a délutáni étkezésem a főétkezés. Reggelire eszem egy szelet lidl barnakenyeret, vékonyan megkenve light krémsajttal, és pár szelet uborkával. Délben eszek negyed kiló zsírszegény túrót, édesítővel és reszelt citromhéjjal, esetleg 1-2 kanálnyi light görögjoghurttal. Délután 5-körül lenne a főétkezés, de van hogy csak később sikerül, és akkor a nyolc óra körüli utolsó étkezést kihagyom, vagy csak eszek 20 grammnyi saját készítésű mogyoróvajat max. Vagy megint túrót, ha édeset kívánnék.

A főétkezést igyekszem megoldani 4-500 kalória alatt, és úgy hogy legyen benne rost bőven. Csirkemell, kelbimbó, gomba, barna rizs, zsírszegény krémsajt, zöldségek, sonka, cukkini, némi sajt....kábé ezekből variálok. Legutóbb töltött cukkinit csináltam. A kis cukkiniket meghámoztam, kibeleztem, besóztam, félreraktam. Csináltam egy krémet pirított gombából, friss petrezselyemből, apróra vágott paprikából, light krémsajtból, só, bors, némi amerikai stílusú mustár...ezzel megtöltöttem a cukkiniket, pár grammnyi sajttal leszórtam, és megsütöttem. Mellé gőzben párolt kelbimbót ettem. De van, hogy csak ami van itthon ezek közül összepárolom, és megeszem csak úgy.

Ezek olyan kaják, amiket el lehet készíteni úgy is, hogy ne legyenek diétásak....egy rakott kaja, a fenti összetevőkkel, jó zsíros tejföllel, sok sajttal összesütve az igazi, de én inkább kihagyok egy összetevőt, ha indokolatlanul felviszi a kalóriákat. Sokszor nem annyira finom, ez tény....viszont ennek előnye is van: Nem akar az ember többet enni belőle. A fermentált ételek is nagyon jók, pl. a lengyel boltban szoktam venni a túróval együtt a savanyúkáposztát is, amit maréknyi barna rizzsel, és darált hússal, vagy maradék pörkölttel összedobva kiváló rakott káposztának meg lehet csinálni.

ezek mellett megy a minimum 2 liter víz naponta, C- és D-vitamin, meg némi glukozamin a megfáradt ízületeimre. Néha egy kocka 85%-os étcsoki, és/vagy  a saját mogyivajam, amit sósmogyoróból, kókuszzsírból, és eritritből szoktam keverni....

Naponta mérem magam, írom mennyi CH, mennyi kalória, és mennyi fehérje megy be, és ezeket a számokat összekalkulálom, figyelve a trendeket, levonva a következtetéseket, próbálva kitalálni a bennem zajló anyagcsere folyamatokat.

Mindezeket össze kell hangolni az egyéb – itt nem kitárgyalt- problémáimmal, ami azért nem annyira könnyű, de nem lehetetlen. Általában napi 15 percet eltöltök az általam csak „rücsök”-nek hívott shakti mat nevű tüskés derék- és nyakpárnán....ha belefér meditálok is. Napi kb 1 órát sétálok a Ferivel, aki ennek nagyon örül, közben persze tréningezem is, hogy okos kutya legyen belőle....az egyébként már most is, nagyon aktív, nagyon erős, nagyon lelkes, nagyon heves....cserébe egyáltalán nem diszkrét, nem tud még annyira gyengéd lenni...és semmennyire sem csöndes...és inni sem tud még szépen, a felmosóvödör olyan szinten van napi használatban, hogy el se rakjuk, mindig elöl van....Sajnos nem elégszer, de néha azért van időm 1-1 súlyzós edzést is beiktatni, ezeket majd próbálom azért sűrűbben csinálni.

Hát nagyjából ezek vannak, közeleg a szülinapom, a karácsony, a szilveszter...csináltam már 2 karácsonyt is végig diétázva, ez lesz a harmadik, hogy hiába a sok finom sütemény, hiába a sok finom kaja, nekem tiltólistás lesz mind. Talán csinálok magamnak valami diétás sütit, amiből pár szelet belefér a napi átlag 1200 kalóriás keretembe. Biztos nem lesz könnyű, de megoldom. Majd koncentrálok az evés helyett a finom whiskey-kre, rumok-ra, meg a kíváló nicaraguai szivarjaimra, amik a humidorban várják az elkerülhetetlen sorsukat :)

 

Táplálkozás a múltból

 

Sokszor méláztam el azon, vajon mi a búbánatos fa...héjas csigának írom mindig, már-már kényszeresen, hogy mikor, mennyit, hogyan eszek. Persze voltak időszakok, amikor nem írtam ezeket, de 90%-ban az elmúlt 14 évben (Dzsízász) igen. Ja, meg volt kb 1 évnyi anyag, ami eltűnt, amikor feltörték Pesten a kocsinkat, és ellopták a laptopomat, amin rajta volt.

Naszóval az az igazság, hogy most viszont áldom magam, hogy annyi energiát fektettem abba, hogy rögzítsem mindazt, ami volt. Mert most nagyon jó hozzányúlni egy-egy recepthez, vagy egy-egy számításhoz, amit régebben csináltam.

Annak idején nem voltam rest az éves statisztikáimból egyfajta kódot kreálni, ami megmondja, mennyi elfogyasztott kalória esetén mennyi mozgás mellett van fogyás....vagy nincs. Persze öregedtem pár évet, de ettől függetlenül nagyon jó fogódzó.

Egy ilyen régi receptem sütijét meg is csináltam a házassági évfordulónkra, stílusosan őszi, sütőtökös sütemény, amiben nincs se cukor, se liszt, se zsiradék, és mégis finom. Igaz, kókuszlisztet kellett beszereznem hozzá, ami SOKKAL nehezebben ment, mint néhány évvel ezelőtt. Volt egy időszak, amikor még a lidlben is lehetett kapni, de a nagyobb láncokban (tesco, Dunnes) mindenképpen. Ehhez képest ma egy hatalmas Dunnes stores-ban kérdeztem a kb 50 éves ott dolgozót, hogy merre találom, és közölte, hogy ő még az életében nem hallott olyanról, hogy kókuszliszt.Egy szeletben 4 gr CH és 119 kalória van.

Régi-Új célok

 

Újult erővel vetem bele magam a fogyásba. Mindig sarkalatos pont volt ebben a témában a megfelelő motiváció megléte vagy meg nem léte. Megfigyeltem, hogy általában aki lefogy (sokat), az idő kérdése, de mindig visszahízik. Szerencsés esetben kevesebbet, mint amnnyit leadott, szarabb esetben többet. A hírhedt jojo-effektus ugyebár. És minden ilyen kör után a zsír javára dől a zsír-izom arány.

Ahogy megy előre az idő, még súly- és mozgáskontroll mellett is ragadhatnak fent kilók, és 1-2-3 kiló bőven elég minden évben, hogy 10-15 év alatt alattomosan visszakússzon akár 30 kilónyi extra súly is. És akkor ott áll az ember, hogy hát izé...le kéne fogyni....megint.

Ha nincs kontroll, akkor eltelik még 15 év, és időskorára ott van az ember plusz 50-60 kilóval. Pont időskorra, amikoris lassul az anyagcsere, romlik a látás, kopnak az ízületek, fárad a hasnyálmirigy, ésatöbbi. 60-70 évesen mondjuk 50 kiló felesleggel már a keringési problémák is ott lehetnek, és az élet elillan mint a kámfor, pedig benne lett volna még akár 20-30 év kellemes létezés.

Hol lehet megfogni a dolgot? Szerintem a kulcs (megint, egy csomószor írtam már ezt...) a kontroll. Figyelni kell magát az embernek, és tudatosan irányítani. Ideális esetben nem nagy baj, ha felszalad 2-3 kiló egy-egy alkalommal.....de utána VISSZA KELL DOLGOZNI. Nem szabad legyinteni, mert sokkal könnyebb megszabadulni 3 kilótól, mint harminctól.

Sokszor hallani túlsúlyos emberektől, hogy neki már csak a kajálás, sütés-főzés öröme maradt, miért mondjon le erről az utolsó örömforrásról is? Jogos... –nak tűnik. De mégsem az. Hiszen mennyi minden más örömforrás lehetséges még az életben? Utazni, öltözködni, szeretkezni, hegyet mászni, biciklizni, koncertre járni, hogy csak az evidens dolgokat írjam le.

Namost az a szörnyű helyzet, hogy ezekre mind igaz, hogy a túlsúly elveszi őket. Nem rögtön, szép fokozatosan. Eleinte csak az időtartam lesz kevesebb, amit bír az ember mondjuk játszani a gyerekekkel, sokkal hamarabb elfárad, ha fel kell mászni a hegytetőre a kilátóhoz....a sportolás is lassan elmarad, a szeretkezés is egyre ritkább és rövidebb.

És mi lesz néhány év múlva?  Az utazás kimerítő, a kövér embernek fáj a dereka, bedagad a bokája, izzad, nyűgös,minden baja van. Öltözködni nehezen tud, mert problémás mindig a sok xl-es ruhákat felkutatni, sosincs nagy méretben az, ami tetszik, ha meg van, akkor horror drága. Bezzeg a soványak fillérekből tudnak divatosan öltözködni. Szeretkezni...ezt most nem fejtem ki, egyértelmű, hogy kövéren nem olyan, mint nem kövéren. Hegyet mászni, biciklizni, focizni, teniszezni, kosarazni......milyen szuper időtöltés...feltéve ha bírja az ember. Mert ha kövér, ez a terület is offolódik. Koncertre járni szintén nem egy leányálom fizikailag, hiszen sokszor órákat kell állni egy helyben, plusz még akár sorban is, amíg beengednek, kifelé szintén...tehát olyan elfoglaltság ez is, ami igénybe veszi az ember derekát, bokáját, térdét.

Mi marad akkor? Hát a sütés főzés, meg az evés. Azt lehet túlsúlyosan is. És ez egy nagyon veszélyes spirál, mert csak egyre rosszabb lesz, ahogy az évek múlnak. Biztosan tudom, hogy nem akarok olyan emberré válni, akinek már csak az evés okoz örömet.

És most akkor le kell mondani az evés öröméről? Nem. Biztosan nem. De úgy is lehet szenvedélyesen a konyhában időzni, hogy az ember kitalálja, kikísérletezi, hogy HOGYAN lehet úgy főzni, hogy minél jobb legyen az étel úgy ízre, mint összetevőkre. És amikor az evés ideje van, akkor rámenni a minőségre a mennyiség helyett. Lehet enni a süteményből, de egy szelettel csak. És ha megoldható, a sütményt is úgy kell elkészíteni, hogy minél egészségesebb legyen. Nem lehetetlen, de tény, hogy nem is egyszerű. Sokat kell vacakolni vele, mire az ember ki tudja kísérletezni a recepteket, a módszereket. Itt a blogon sok recept van fent, dehát az ízlésvilága mindenkinek más és más. Ezt mindenkinek magának kell megcsinálnia.

Az is tény, hogy az evés mindig egy jó alkalom az ünneplésre, össszejön a család, van egy akármilyen esemény, alap, hogy leülünk az asztalhoz. Tehát nem az kell, hogy mártírként, látványosan nem enni, hanem megválogatni a „mit” és mérlegelni a „mennyit”.

Ja, tudom, könnyű pofázni. De mélyen hiszek ebben, hogy ez működik. A kulcs a kontroll, önmagunk kontrollja a testünk felett.”Ennyi az egész”.

Catching up, képek nélkül

Megpróbálom újra....sajnos elszállt egy hosszabb írásom pár hónapja, és felcseszte az agyam annyira, hogy nem volt kedvem újra leírni az egészet.

Ott hagytam abba a mesét, hogy hamarosan indulunk nyaralni, és milyen tökjó, hogy vinni fogjuk a bringákat is. Hát végül nem vittük. És jó is hogy nem vittük, mert ...hát hogyismondjam.....elég merész gondolat volt, hogy majd Andorrában a pireneusok között majd tekergetünk. Egyébként iszonyatos mennyiségű biciklist láttunk, egész csapatokat gyakorolni fel a hegyre, le a hegyről....és odafelé is kerülnünk kellett, mert a Tour de France miatt épp le volt zárva Toluose környéke....

De a lényeg: szuper jót nyaraltunk, bebarangoltuk Dél Franciaországot, arcpirító összegeket dorbézoltunk el Andorrában alkoholokra, szivarokra és parfümökre, áztattuk magunkat mindennap a jacuzziban, és még Cherbourg környékét is bejártuk kicsit visszafelé. 

A komp a franciaágyas, saját panoráma-ablakos luxikabinnal (meg az all inclusive 19 órás monstre zabálással) egy isten volt, a hajóút odafelé rázósabb, visszafelé kellemesebb volt. (Képeket nem teszek fel, a másik blogban rendes képes beszámolót írtam róla)

Majd’ 2 hónap mókuskerék után újra utaztunk, ezúttal a csodálatos Ryanair-el, Budapestre. Szintén szuper két hét „őszölés” történt, egyik felét a Tisza tónál egy szuper 5 csillagos helyen, másik felét Budapesten, egy teljesen jó újépítésű okoslakásban, a Bosnyák téren. Körbe tekertük a Tisza tavat, hatalmas élmény volt. Reggelente volt egy rutinunk: fél óra közös Tai Chi a teraszon a felkelő nap sugaraiban fürdőzve, utána 2x negyedóra finn szauna, majd fél óra jacuzzi. Mit mondjak, el tudnánk viselni egy ilyen életet. Olyan wellness-ben voltunk, hogy iha csuhaj. Meg hajjaj.

Budapest rohanós volt, „Millió volt az ügy”, de asszem mindent elintéztünk. Hazafelé a két húszkilós bőrönd mellé venni kellett egy harmadikat is, mert annyi mindent hoztunk haza... otthonról....lol....Nagy kár, hogy itt nálunk se Unicum, se Tátratea nincs....de feltöltöttük a készleteket.

Másfél hete jöttünk haza, fejest a mókuskerékbe megint. Ezerrel megy a diéta, muszáj, elszaladtak a lovak az elmúlt hónapokban. Éljen a saláta, a túró, meg a csirkemell LOL