Finishben

 Bár még nem indulunk, de már nincs egy hét sem hátra, szóval valami összegzést akarok írni arról, amit elterveztem tavaly ősszel. Tavaly ősszel, amikoris a laboreredményeim némi aggodalomra adtak okot. Magas koleszterin, magas vérnyomás, magas homa index, határértékű cukor. Belevágtam tehát újra a fogyókúrába.

Igen, fogyókúra….unalomig szajkózott frázis, hogy nem kúra kell, hanem életmódváltás, és ez persze igaz is….de közben valahogy az ember csak szándékban tudja hozni az életmódváltást, mert adaptívvá kell tenni. Mert az idő múlik, a szervezet öregszik, változhatnak a körülmények, stb….tehát nincs olyan – szerintem- hogy egy bizonyos fix életmód a jollyjoker.

Szerintem a kulcs ott van, hogy folyamatosan alkalmazkodni kell a pillanatnyi helyzethez, és így élni…kicsit persze ez homályos, de én akkor is valahogy így látom. Szóval ahogy öregszem, gondolom az anyagcserém is változik, a mozgásom is….már nem vagyok olyan gyors ha elmegyek bringázni, és ritkábban is megyek….sőt hajlok rá, hogy abbahagyjam….nem segít a két balesetem abban, hogy ne hallgassak a családomra, akik féltenek. Most nyáron, szinte hetente van valami bringás, akit halálra gázolnak. Hiába, itt valahogy nincs kultúrája a kerékpározásnak. Ha Németországban, a Benelux államokban, vagy skandináviában élnénk…vagy Californiában LOL…akkor talán nem lenne túl nagy rizikó, de itt tényleg kell egyfajta elszántság ahhoz, hogy az ember kiguruljon a főútra biciklivel…

De visszatérve a kúrára….az volt a célom, hogy harminc kilót ledobjak addig, amíg nem megyünk Kanadába. Eleinte jól ment. Aztán miután volt kis szünet (Budapest) utána még azt, ami feljött az egy hét alatt le tudtam dobni, de ott megállt a folyamat. Hosszú hetekre. Egyszerűen nem ment lejjebb a súlyom, pedig mindent úgy csináltam, ahogy addig. 

Ilyenkor – sajnos hálistennek már nagyon sokszor volt ilyen platóm – az van, hogy egyfelől van egy fizikai tennivaló-lista, valami ilyesmi:

• Nem feladni, ragaszkodni a tervhez, függetlenül az eredménytelenségtől, és próbálni felturbózni az anyagcserét, illetve pontosítani a kalória-deficit kontrollt….azaz:

• Csekkolni a vízbevitelt, ha nem elég, emelni. Napi 2-3 liter minimum

• Elhagyni minden tippet, amit csak lehet, és törekedni arra, hogy csak a megmért, kiszámolt kalória jusson be a szervezetbe. Újra ellenőrizni a megszokott termékeket, újra átolvasni az összetevőket, újra átszámolni mindent.

• Emelni az izommunkát, még akkor is ha ez nehéz, és kalóriadeficitnél bizony nehéz. De az izmok eszik meg a bevitt kalóriákat.

• Makronutrienseket átgondolni. Csökkenteni a ch-t, növelni a proteint. 

• Bulldogszerűen, makacsul tartani magunkat mindehhez, ugyanis a fák sem nőnek az égig, előbb utóbb be fog indulni a fogyás

Nekem is beindult, igaz, már nem olyan látványosan. Fel-le rángatózva, de a görbe lefelé ment tovább. Naponta mérem magam, mert kell hogy lássam mi a helyzet. Sokkal könnyebb pár napos problémát megoldani, mint pár heteset. Tapasztalat, hogy 1-2-3 hét nemodafigyelés elképesztően vissza tudja vetni az embert. Mivel eleve egy fogyókúrában vagyok, alap, hogy energiadeficitben élek. Tehát ha elengedem magam, akkor a normálisnál nagyobb ütemben fog emelkedni a súlyom, hiszen a szervezet „ki van éhezve” az energiára. Szóval a napi mérésnek megvan az az előnye, hogy hozzászokik az ember ahhoz, hogy nem mindig csak csökkenés van. Hullámzóak az értékek, de a trendet lehet látni, ez a lényeg.

A másik, ami a platókezelés fizikai részén kívül van, az a mentális oldala. Nagyon nehéz mentálisan elviselni, hogy az ember küzd, kapar, áldozatot hoz, és nincs eredménye. Nagyon nagy a csábítás, hogy odavágja az egészet, mondván, ennyi volt, ebben a projektben nincs több. Személyes tapasztalat, hogy de van. Csak erősnek kell lenni, kivárni, és betartani a pontokat, amit feljebb írtam. Jönni fog az eredmény.

Persze az is nehéz, hogy milyen tervet lőjön be magának az ember. Ha túl könnyű, akkor könnyen jöhet a lazítás akár menet közben is. Ha túl nehéz, akkor könnyen válik elérhetetlenné, és akkor nincs motiváció, jön az ’úgysem sikerül’-életérzés. Valahogy meg kell találni az egyensúlyt ebben is. Nem baj, ha nem sikerül pontosan a terv. Az egész képet kell látni. A részbeni siker is siker. Projektet lezárni, és újat indítani, nem beragadni a vélt vagy túldimenzionált kudarcba. Az a jó a statisztikában, hogy meg lehet találni azokat a pontokat, amelyek megmutatják azt, amit látni szeretnénk. Ezért hasznos a pontos dokumentáció. Hogy az ember lássa ne csak a hullámvölgyeket, a csúcspontokat is.

Nem tudtam a tervemet úgy hozni, ahogy szerettem volna. A 30 kiló helyett 29,4 kg jött össze. Ez tény. Az is tény, hogy 98% felett azért hoztam a tervemet, ami egyáltalán nem rossz eredmény. Csak halkan írom le, ez is mentális dolog….nézhetem kudarcnak is, merthát nem sikerült. Meg nézhetem sikernek is, mert 98%, az majdnem 100%. A vicces az, hogy attól, én minek gondolom, nem változik meg egyik szám vagy trend sem. Viszont az én hangulatom/életkedvem/önértékelésem igenis változik. Tehát akkor ugye magammal baszok ki, ha kudarcként élem meg a saját munkámat.

Nyakatekert kicsit a gondolkodásmód, de szerintem hasznos, ha így nézzük. Mindig van olyan perspektíva, ahonnan a jó oldalát lehet látni az életnek.

Most jöhet Kanada meg az USA, ahol még sosem voltunk, nagyon izgi, millió programot már lefixáltunk/kifizettünk, úgyhogy kalandra fel….igen, jöhetnek majd a kilók is, de azért van bennem egy olyan törekvés, hogy jó lenne nem a napi 1 kg hízást produkálni, ahogy ilyenkor szoktam…meglátjuk, hátha sikerül lefelezni. 

Aztán Augusztustól kezdődhet megint a fogyókúra.

Terveim kontra valóság, a túrómizéria és az eprusz

 Kezdem a tervek-valóság témával. Erre az évre elterveztem egy súly-vonalat, ami ugye nagyjából arról szól, hogy amikor csak „élek” a hétköznapokon, akkor ugye fogyok, és amikor nyaralunk, meg ünnepelünk, meg utazunk….akkor nyilván hízok, hiszen felfüggesztem addig a fogyókúrát. Néha ugyebár fel kell gyünni a víz alól levegőért, ahogy azt szokás mondani. Azt hiszem nincs okom panaszra, mert a mellékelt ábrán látszik, hogy nagyjából követem a tervezett vonalat. Persze ennek szervesen része a napi mérlegelés, a sok újratervezés, a rengeteg lemondás, és persze a kudarcok kesernyés íze is. Szóvak nyilván nem csak úgy van, magától…jó is lenne.

A másik téma: Szóval az van, hogy sokszor jutok arra, hogy a makronutriensek közül nyilván a fehérje a legjobb, abból kéne minél többet, de lehetőleg ne ultrafeldolgozott készítményekből, vagy kitudja miből gyártott porokból legyen. Legyen természetes forrásból. Gabona nem jó, nyilván mert sok a szénhidrát….tehát maradnak a feldolgozatlan, sovány húsok, a tojás, a túró, esetleg a bab, ha nem számít annyira a szénhidrát. Ebből kifolyólag az elmúlt tizenpár évben én rendszeresen fogyasztok túrót, aminek a beszerzése itt nem olyan egyszerű, merthogy a tipikus angolszász „cottege cheese”, az sós, én meg édesen szoktam fogyasztani, édesítőszerrel, reszelt citromhéjjal.( Volt egy másfél évem, amikor minden nap 7 db tojásfehérjével (habbá verve) kevertem el, afféle túró-hab lett belőle…. Szóval a lényeg, hogy nem ma kezdtem a túrófogyasztást.) Úgyhogy a kevésbé sós lengyel vagy litván túró a nyerő, amit lengyel boltokban tudok megvenni. A mi városunkban nincs, de minden irányba max 50 km-en belül van vagy 4, szóval megoldható. Négyesével, ötösével szoktam venni, gondosan kiválogatom a leghosszabb lejáratúakat, bár volt, hogy pár napja lejárt, és úgy ettem meg, akkor sem lett bajom tőle.

Nademost….Nenagh, litván bolt, sokszor vásároltam már ott….Megvettem a négy túrót, június 15-ei lejárattal, június 5-én. Általában minden nap eszem egy csomaggal, ezek 227-275 grammosak általában….10 nap alatt bőven elfogy. 2 nap múlva, vasárnap, amikor leültünk kajálni, a többiek Jókai bablevest ettek Verus által sütött kenyérrel, továbbá aranygaluskát vaníliasodóval ... az anyjuk Úristenit ..., én meg bekavartam magamnak a túrót, ertrittel, citromhéjjal. Ebéd után másfél órával éreztem, hogy valami nem ok. Émelygett a gyomrom, olyan fura volt. Szóltam Verusnak, mondta hogy feküdjek le a kanapéra. Egyre szarabb lett minden, levert a hideg veríték, többször majdnem eljáultam, úgy pakolták fel a lábaimat Verus meg a gyerekek…Nem lett jobb. Verus hozott egy unikumot. Megittam, de nem esett jól. Majd nem sokkal később kidobtam a taccsot. Rettenetes volt, én 25 éve nem hánytam, egyszerűen nem szoktam soha. Ha túl sokat iszom, akkor sem. Valahogy ez a típus vagyok. Hasmenés az van, de hányni szinte soha. Rettenetes állapotban voltam egész nap, hoztak nekem izotóniás italokat (alig bírtam meginni), majd estefelé pár ropiperecet is tudtam enni…de életemben nem voltam még ilyen rosszul.

Namost mivel mást nem ettem egész nap, és rajtam kívül senkinek semmi baja nem volt, nyilván nem kell különösebb észlénynek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy a túró a ludas. Vagy nem tárolták megfelelően, vagy a hűtőkocsi volt rossz, ami hozta, nem tudom. De hogy romlott, az tuti. Másnap kissé összeszedettebben írtam egy emailt a FSAI (Food Safety Authority of Ireland - /élelmiszer biztonsági felügyelet/), amiben leírtam mi történt. Küldtem képet a túróról, leírtam, hogy van nálam, ha esetleg bevizsgálnák, legyenek szívesek intézkedni, mert a bolt tele van ezzel a túróval. Természetesen név cím, telefon, mindent is meg kell adni. Kedden fel is hívott egy kedves hölgy. 13 percen keresztül kérdezgetett. Voltam-e holiday-en, vannak-e állataink, Mit ettem még aznap (semmit), mit ettem előző napon, majd az azt megelező 3 napban (!)…Mondom a csajnak, adjon egy pillanatot, csekkolnom kell a naplómat….Teljesen ledöbbent, hogy naplózom, mikor mit eszek. Mondom neki, diétázom, szóval minden fel van írva, kérdezzen bátran. Oké. Szóval mit ettem…mondom neki konzervkáposztát, és 5%-os marhahúst. Minden nap? Minden nap. Meg túrót. Meg volt pár szem eper is a listán. Hogy ettem a túrót, mit tettem bele? A kutyáinknak milyen a széklete? (!!??!!). Van-e még abból, amit ettem? Megvan-e a csomagolása?

Mindenre válaszoltam neki, megerősítettem, hogy itt van a hűtőmben még 3 csomag….és még mindig szavatosak. Oké. Másnap megint felhív, betűzzem már le a túró nevét. Mondom oké, de küldtem képet. Igeeen? Ja, hát azt ő nem látja, mert az a főnökének ment, aki továbbította a panaszt, de csatolmány nélkül. Lebetűzöm a litván neveket , és elkértem a csaj emailcímét, hogy akkor neki újra elküldjem a képet.  Jön a kérdés megint: nincs abból még, ami a problémás termék volt? Mondom, de van, 3 csomaggal is! Ja, az nem ugyanaz- mondja. Abból a csomagból van-e, amit ettem. Nincs, mondom, megettem, kihánytam. Csomagolás? Hát, mondom, a kinti kukát nem fogom feltúrni ha nem haragszik, de higgye el, ugyanaz a túró volt, amiből még 3 csomag ott kuksol a hűtőmben. Jó. Elköszönt. Tegnap reggel újra felhív, és közölte, hogy hát, nem csinálnak semmit, mert nem köthető össze a rosszullétem a termék elfogyasztásával, de nagyon örül, hogy már jobban vagyok.

Egy rossz vicc az egész. Nekem tök mindegy, én biztosan nem fogok többet ott vásárolni, sőt, egy darabig túrót sem eszem …. de akkor mi a fészkes fenének van ez a felügyelet, ha nem ezért? Tálcán kínálom nekik a minden bizonnyal szalmonellás (de minimum staphilococcus-os) cuccot, csak be kéne vizsgálni, mehetne a bírság, lehetne frankó statisztikájuk, hogy jót tettek a néppel….de nem. Addig mennek, amíg nem találnak bármit, ami indokolja azt, hogy senki ne csináljon semmit. 

Na mindegy, jöjjjön most egy viszonylag új recept. Csak viszonylag, mert én ezt csináltam már mákkal és dióval is, de így is nagyon finom. Csúnya …. Az igaz, de finom, és kevés ch van benne. A neve eprusz (eper-kókusz), Kókuszvaj felolvasztva, hozzá kis eperpor, eritrit, kis őrölt kókuszreszelék, löttyintésnyi kókusztej. Lesz egy massza belőle, ezt szilikonformába rakom, lehűtöm. Szórtam rá kókuszreszeléket, hogy fotogénebb legyen LOL…a lényeg, hogy tök jól esik, amikor az ember kíván valami hideg édeset.

25

 

Harmincegy hét telt el, amióta elkezdtem. A mai mérlegelésemnél kerek huszonöt kilóval voltam kevesebb a harmincegy héttel ezelőtti súlyomhoz képest. Tulajdonképpen 5 kilóra vagyok a céltól, mert az elsődleges tervem az volt, hogy ledobjak 30 kilót. Viszont a heti 1 kiló átlag fogyás az nem jött össze.

Február eleje és május eleje között egy nagyon elhúzódó platóm volt….ugrált kicsit fel- le a súlyom, de alapvetően ugyanott libikókáztam hónapokig. Pedig nagyjából ugyanúgy csináltam mindent, ahogy addig. 

Namost általában ilyenkor szokott az lenni (velem is nyilván), hogy jó, hagyom a francba, ennyi volt, nem megy több. Tök jó, lement X kg, örüljünk neki. De ezúttal megmakacsoltam magam, és eltökéltem, hogy nem érdekel, akkor is tartom magam a tervhez. Szigorítottam a diétán, mert rájöttem, hogy a fenti mondatomból talán annak az egy szónak  van köze mindenhez, hogy „ nagyjából”. 

Szerintem a gyenge láncszem a lustaság. Hogy lusta vagyok/nincs időm-kedvem/fáradt vagyok/dolgom van/stb….kiszámolni, lemérni, kikalkulálni. Ehelyett inkább tippelek. De az elmúlt tizenpár év alatt megtanultam, hogy az ember általában rosszul tippel. És nem úgy hogy több kalóriát/szénhidrátot feltételez….hanem jellemzően kevesebbet, mint amennyit valójában fogyaszt. Tegye fel a kezét, aki leméri az olivaolajat, amit a salátára löttyent, vagy amin megfuttatja a hagymát vagy csirkemellet…például….hát, én sem. Volt idő, mikor megcsináltam, amikor hardcore módon diétáztam, a legelején. Amikor 200+ kilóról kellett levakarodnom.

Bezavar persze a cukor is….mert régen nekem csak az számított, hogy mennyi kalória….de most már néznem kell a szénhidrátot is, és így sokkal nehezebb, mert nem tömhetem meg a pocakom dinnyével, almával, eperrel….vagy saját készítésű müzliszelettel…pedig azok szuperül tömítenek, és térfogatra is jók. Az ember leül egy kilónyi felkockázott görögdinnyével, és fél óráig el van vele, és ha megette, úgy érzi tele van. De sajnos nagyon sok szénhidrát.  Namost ha fél órán át majszolnék sajtot, sonkát, tojást, húst….hát annyi kalória lecsúszna, hogy a Jóisten se mentene meg. 

Örök probléma ez….Se zsír, se CH…marad(na) a fehérje, ami viszont vagy drága (mert azért ez is szempont nyilván)…vagy macerás…vagy unalmas. Valahogy mindig az a kihívás, hogy megtalálni azt az egyensúlyt egy-egyételnél, ami hozza a megfelelő értékeket, és jól is lehet tőle lakni.

Most már hosszú hónapok óta ugyanaz a fő ételem…némileg módosítottam rajta….két csomag/vagy konzerv savanyúkáposzta, megfőzve, 800 grammnyi 5%-os darált marha, kiskanál olívaolajon 1 fej vöröshagymával lepirítva (só, bors, pirospaprika), berétegezve egy jénaiba, és tejföl helyett nyakon öntöm egy nagy doboz natúr skyr joghurttal, amit egy darab tojással, sóval borssal, kis vízzel kikeverek. Ezt megsütöm. Negyed jénainak 420 körül jön ki a kalóriája, és 18,5 gramm a szénhidráttartalma. Cserébe egy korrekt adag kaja, zömmel protein, és még mindig ízlik, nem untam meg. A rizst kihagyom belőle, és a tejfölt is skyr-re cseréltem, így jobbak a számok, és a rizs amúgy is rizikós, hogy kibír-e 4 napot anélkül, hogy megindulna benne a fehérje. A hús az tuti kibír, a rizs necces.

Kihívások a hétvégék is, merthát az ember próbálja az életet élvezni, és normálisan létezni…együtt enni a családdal, meg ilyenek. Egy általam elképzelt ideális hétvégén simán van hogy az ember süt egy süteményt például. Ha ilyen van, extrém nehéz nem enni belőle, és valahogy mindegyik oldal rossz egy kicsit, mert ha eszek belőle, ha nem, mindig bűntudatom van utána. Vagy a kalóriák miatt, vagy az antiszociálisság (ha van ilyen szó) miatt.

Összességében véve azt hiszem nincs okom panaszra, végül is haladok, igaz nem úgy ahogy szeretnék, de talán a lényeg nem a tempó, hanem a trend.

Hát ezek vannak. 

Helyzetjelentés

 December óta nem írtam. Akkor félúton voltam a mínusz 15-el, jelenleg -21-nél vagyok így áprilisban, ami lehet kudarc is és siker is, ahogy értékelem. Kudarc azért, mert ilyenkorra már rég el akartam volna érni a célt. Siker talán azért, hogy nem adtam fel, és nem hagytam magam elsodródni.

Persze volt közben tavasszal hazalátogatás Budapestre, voltak szülinapok, St.Patrick nap, Húsvét, mindenféle alkalom, esemény...a szokásos.

Volt egy pár hét, amikor leálltam a napi mérésről (megint), mert utáltam, hogy stresszelek miatta minden nap, és képes egy nem várt szám a mérlegen elcseszni a napom....és csak hetente mértem magam. De miután láttam a trendet, inkább visszaálltam a napi mérésre. A stressz ugyanúgy megvan, csak ugye nem mindegy hogy harminc deka plusz van, vagy két kiló.  Inkább legyek stresszes harminc deka miatt, mint letaglózva két kiló miatt. Húsvétkor sajnos olyan is volt.

Ilyenkor a szokásos a menet: mantrázom magamban, hogy nem feladni, hullámvölgyek mindig vannak, az élet sohasem fehér vag fekete, van ilyen. Tovább kell menni.

Nem mérem viszot a cukromat minden nap, igyekszem minél kevesebb CH-t enni, de a cukormérés miatt tényleg nem akarok már se stresszelni, se venni a(z itt sajnos elég drága) csíkokat. Negyedévente/félévente úgyis csináltatok labort a háziorvossal, most minek vergődjek ezzel minden nap. Tüneteim nincsenek szerecsére amik indokolnák.

Kaja: valamiféle monodiétát csinálok....4 naponta megfőzök egy tepsi kaját magamnak, és az egynegyedet eszem meg főétkezésnek. Savanyúkáposzta lemosva, megfőzve, kb 1 kg, 200 gramm barna rizs, fél kiló (vagy több, mikor mennyi) 5%-nál kevesebb zsírtartalmú darált marha ( kis hagymával, pirospaprikával lepirítva), és két doboz light tejföl. Összedobom, megsütöm, négy napra ki van pipálva a kajám. 4-500 kalória az egynegyed, 25-30 gramm CH, nem vészes. Általában vacsorára eszem, utána küldök egy csomag 0%-is túrót, kis sztíviával, citromhéjjal ízesítve. Ez teszi ki a fő étkezést. Napközben gyúrás után túró, vagy lidis proteinpuding. Napközben ha nagyon éhes vagyok eszek egy szelet sajtot szalámival, abban nincs szénhidrát. Vagy mogyoróvajat, amit magam csinálok, hogy ne legyen benne cukor, mint a boltiban.

A reggeli rutin a kutyákkal megvan, séta, mint kardió, és ők is élvezik, két legyet egy csapásra. Viszont elkezdtem gyúrni megint, mindennap nyomok egy 45 perces session-t, váll-felkar, mell, hát-láb leosztásban. Jól esik, bár amikor újra elkezdtem, akkor igen kellemetlen izomlázam volt, de hát ez már csak ilyen.

Még 9 kilót akarok fogyni, nem tudom hogy fog sikerülni. Talán ha végre jó idő lesz, akkor bringázhatok majd, szerintem az segíteni fog. Hajtani kell, mert Júliusban elmegyünk Kanadába nyaralni, és ott biztosan nem fogok diétázni, szóval gondolom hízok majd. Aztán ősszel tervezünk megint Budapestre menni, ugyanez a helyzet akkor is. Aztán Novemberben lehet hogy kiugrunk Máltára, mert Beni ott lesz Erasmus-program miatt egy ideig, és szeretnénk meglátogatni. Aztán decemberben ott is van a szokásos évvégi cucc: Szülinapom, Karácsony, Szilveszter, Újév. Forog a kerék. Mint régen a Pom-pom mesében: feeell......aztán leeee.....feeel....aztán leee....

Félúton

 

Azért adtam ezt a címet, mert mínusz harminc kiló fogyást tűztem ki célul, és ennek a fele a tizenöt ahol jelenleg tartok. Nem könnyű egyáltalán. Szülinapom is volt, vendégségek is voltak, dublini program is volt, késő estig jövés-menés is volt, szóval szinte mindig van valami, amire hivatkozva kivételt lehetne tenni. Nem beszélve arról, hogy mindjárt karácsony, és hát ugye akkor úgyis minden a zabálásról szól, ...minek ünneprontónak lenni, majd fogyózunk januártól....

Iszonyat könnyű (lenne) beleesni ebbe a hibába. Mégpedig azért, mert alapvetően, igen, évvége van, összejön a család, pihenés van, ünnep, ilyenkor az ember nem akar baszakodni. Viszont mivel az elmúlt tizenpár évem a számok bűvöletében zajlott le, és rengeteg excel táblázatom van, amiben részletesen vezettem, hogy mikor mit, mennyit eszek, mozgok, mikor mennyi a súlyom, (Persze nemcsak azt vezetem, hogy mit eszek egy nap, de hogy azoknak mennyi a tápértékük....külön a zsír, a CH, a kalória. A legutóbbi laborvizsgálatkor magas volt a homa indexem, felmerült az IR gyanúja, úgyhogy az éhgyomri cukromat is mérem minden nap. A mért értékeimat aztán összevetem az előző nap fogyasztott makronutriens mennyiségekkel, hogy trendeket tudjak  észrevenni, amiket analizálva aztán úgy tudom módosítani az étkezéseimet, hogy lehetőleg az értékeim arrafelé „gabalyodjanak”, amerre én akarom.) ....ezért sajnos pontosan tudom, egészen számszerűen, hogy milyen gyorsan és milyen brutálisan tudja tönkre tenni egy ilyen pár nap (vagy pár hét....ki tudja....mert ugye nem csak a karácsony, hanem előtte a sok shopping, a vásárok, a céges partik, a rendezvények...aztán maga az ünnep, aztán a két ünnep között, és hát ott is van a szilveszter...de elsején általában nem kezdünk fogyózni rögtön, hiszen ott a sok megmaradt finomság, meg egyébként is még pár napig van szabi, majd utána.....ésígytovább) az addig vasfegyelemmel, akarattal, kitartással, lemondással, eltökélt menniakarással az ember felépített.

És amikor 1-2 hét, és adott esetben akár ötven-hatvanezer pluszkalória bezabálása után az ember szembesül azzal, hogy hónapok munkáját tette tönkre, akkor a legritkább esetben indul újra neki az egésznek és kezdi előlről. Legtöbbször csak legyintünk, hogy pfff.....és jöhetnek az unalomig ismételt frázisok a genetikáról, meg arról, hogy lám-lám, hiába kapálózok, nem működik ez.

Szándékosan nem megyek vissza a blogban, és olvasom el, mikor miket írtam ilyentájt...nem akarom, hogy befolyásoljam magam. Mert a tegnap az tegnap, de ma már ma van...és hát –ezt is sokszor leírtam már- az idővel együtt én is változok. Az évek során történnek velem a dolgok, olvasok, tanulok új tényeket, új megközelítéseket, megismerek más szempontokat, és nyilván a világképem is változik az új dolgok által.

Szóval. A módszerem jelen pillanatban valahogy úgy néz ki, hogy igyekszem a bevitt kalóriákat 1200 alatt vagy környékén tartani. Szénhidrátilag 100 körül. Mellette a legtöbb napon séta-terápia van, azaz a két kutyával külön-külön megyek, kb 5,5km-t, másfél órát. Ez a kardióm, súlyzós edzés sajnos nem nagyon megy....nincs rá időm-kedvem, stb. A kutyákat reggel elviszem, így marad idő dolgozni is. Törekszem az eloszlásra, reggel hétkor eszek 15 gramm CH-t (egy szelet barnakenyér light krémsajttal)....aztán 10 körül ebből még egyet. Ebéd-uzsonna vacsora mindig más, de alapvetően általában van egy csomag túró (zsírmentes), amit kikeverek édesítővel, citromhéjjal, vaníliával....illetve most kísérletezek a chia pudinggal....kókusztej, kakaó, eritrit, vanília.....de ez még folyamatban van. Ha meleg kajára vágyom, akkor a szokásos bevált cuccok vannak....leves, vagy zöldséges-csirkés keverék. Ha nincs idő főzni, akkor marad a barnakenyér light krémsajttal kombó.

 

Sokan mondják arra, hogy naponta megtervezni, kiszámolni, beszerezni az ételt „...ááá....az lehetetlen...”Pedig nem az. Illetve akkor full egyetértek, amennyiben:

• ·  A nap folyamán totál random, impulzusszerűen eszünk, amikor épp eszünkbe jut, vagy unatkozunk, vagy megkínálnak, vagy ingyen van....vagy jól néz ki.
• ·        Fogalmunk nincs, melyik ételben mennyi összetevő van, mik a makronutriensek.
• ·        Nem tervezünk előre semmit, sodródunk az élettel, ahogy esik úgy puffan alapon

Ha ezek a dolgok fennállnak, akkor persze nyilván igaz a mondás, hogy lehetetlen a tudatos étkezés.

De ha nem, akkor lehetésges. Nyilván nem lehet minden esetre felkészülni. De ha az ember képben van, akkor simán tud improvizálni. Írok egy példát: Tegnap este Kari koncertje Dublinban.  Itthonról dél körül indulunk, mert 2 óra cca. az út. Kariéknál letesszük a kocsit, persze cukorfalat, ebéddel várt. Leves, pizza. Az isteni csirkeragulevesből ettem, a pizzát passzoltam. Utána villamossal a belvárosba együtt, de Karinak sokkal hamarabb ott kellett lenni, így akadt  másfél-két óránk a belvárosban a koncert kezdete előtt. Közben csatlakozott Hozzánk Jancsi is, vele a sétálóutcában találkoztunk.  Kisétáltuk magunkat, és beültünk egy gyorsétkezdébe kajálni. Nyilván én csak kávét ittam. De úgy adódott, hogy Verus nem bírt el az óriási dupla burgerrel, így megkérdezte, esetleg nem kérem-e. Én fogtam, lepattintottam a zsömlét a tetejéről, meg az aljáról, és szépen megettem a többit. Isteni finom volt, nagyon jól esett. Jöttek az ízek, a hús szaftos volt, sajt is volt közte, a szószok, hagyma, mittudomén. Finom volt. És full befért a napi keretembe. MIért? Mert tudtam, hogy mit ettem aznap, mennyi kalóriánál, mennyi szénhidrátnál tartok, és tudtam, hogy amit el akarok kerülni, az elsősorban a szénhidrát, különösen a magas glikémiás indexű.....viszont a húsban, a sajtban egyáltalán nincs is CH, a zöldségekben van minimális csak. Így viszont én sem búslakodtam a kávém mellett a finom illatok  meg a guszta látvány miatt, és közben nem is csesztem el a tervezett tápértékbevitelem.

Tehát szerintem a tudatos étkezés nem azt jelenti, hogy mindig a vegán vagy a gluténmentes menüt kérem (mikor melyik a divatosabb), hanem inkább azt, hogy tudom, mit akarok, és azt is tudom, legalább alapszinten, hogy általában melyik ételben milyen összetevők vannak. Ha meg nem tudom, akkor vagy passzolom, vagy tippelek. Egy dolog van, amit viszont nem jó, ha teszek: ha úgy döntök: leszarom. Ha így teszek, borulhat minden sajnos.

Első kör

 

39 nappal ezelőtt kezdtem a fogyókúrát. Egyáltalán nem könnyű. Sosem az, de azért tizenpár évvel ezelőtt csak fiatalabb voltam, mint most, és azért szerintem ez számít. Ahogy az is, hogy a november nem épp a legideálisabb a fogyókúrához. Mondjuk nem tudom, egyáltalán van-e olyan, hogy ideális idő...talán nyáron, amikor jó az idő, és amikor sokkal több örömforrás áll az ember rendelkezésére a zabáláson kívül, mint télen. Nyáron lehet időt odakint eltölteni....sétálni, kirándulni, sportolni, novemberben ez nem annyira jön be, amikor állandóan esik az eső, és a napot is ritkán látni.

Na de kit érdekel az időjárás, ha egyszer eltökéli magát az ember, nem? De. Tíz és fél kiló mínusznál tartok, aminek nagyon örülök, mert egyrészt jobban haladok, mint amire számítottam, másrészt ez már elég súlyveszteség ahhoz, hogy erőt adjon, mikor szükség van rá, mert ez már sikerélmény, ami megmutatja, hogy van értelme vergődni.

A stratégiám az, hogy – mily meglepő- minél kevesebbet egyek, ill. minél optimálisabb kalóriabevitelt nyújtsak a szervezetemnek. Nyilván nincs magas GI-ű szénhidrát....futottam pár kört a Fusarium témakörban, miszerint a gabonák jelentős mértékben lehetnek szennyezettek ezzel a gombával, aminek következtében mikotoxinnal lehet fertőzött a teljes kiőrlésű pékáru....szokásosan ledöbbentem azon, hogy a mai világban hogy a fenébe lehet, hogy a mindennapi kenyerünkről, amit a helyi lidl-ből szerzünk be, nem lehet tudni, hogy milyen búzából sütik. Konkrétan nincs adat, hogy honnan származik a búza, amiből van a kenyér....őrület. Nem mindegy, milyen országból jön, mennyire lehet fertőzött fusarium-mal, és nem lehet tudni, a malomban, ahol őrlik, hogyan ellenőrzik a mikotoxinok jelenlétét, és ha egyáltalán ellenőrzik, milyen határértékekkel dolgoznak.

De meg kell tanulni ezeket a dolgokat elengedni, mert a végén akkor semmi nem marad amit ehetnénk vagy ihatnánk....mert a víz is problémás....ha palackból iszom, akkor a mikroműanyagok, ha csapból akkor a kemikáliák....tényleg egyszerűen sokszor túl sok információ van, és teljesen összezavarodik az ember.

Na visszakanyarodva tehát nincs finomliszt, nincs cukor, nincs magas GI gyümölcs....most nem ketózok, mert a szénhidrátokra szükség van, csak nem korlátlan mennyiségben, és nem mindegy honnan jön. Most eleinte 5 étkezéssel kezdtem, de ebből mostanra az egyiket elhagytam, (tízórai), és van, hogy az uzsonna-vacsora is egybefolyik. Ez a délutáni étkezésem a főétkezés. Reggelire eszem egy szelet lidl barnakenyeret, vékonyan megkenve light krémsajttal, és pár szelet uborkával. Délben eszek negyed kiló zsírszegény túrót, édesítővel és reszelt citromhéjjal, esetleg 1-2 kanálnyi light görögjoghurttal. Délután 5-körül lenne a főétkezés, de van hogy csak később sikerül, és akkor a nyolc óra körüli utolsó étkezést kihagyom, vagy csak eszek 20 grammnyi saját készítésű mogyoróvajat max. Vagy megint túrót, ha édeset kívánnék.

A főétkezést igyekszem megoldani 4-500 kalória alatt, és úgy hogy legyen benne rost bőven. Csirkemell, kelbimbó, gomba, barna rizs, zsírszegény krémsajt, zöldségek, sonka, cukkini, némi sajt....kábé ezekből variálok. Legutóbb töltött cukkinit csináltam. A kis cukkiniket meghámoztam, kibeleztem, besóztam, félreraktam. Csináltam egy krémet pirított gombából, friss petrezselyemből, apróra vágott paprikából, light krémsajtból, só, bors, némi amerikai stílusú mustár...ezzel megtöltöttem a cukkiniket, pár grammnyi sajttal leszórtam, és megsütöttem. Mellé gőzben párolt kelbimbót ettem. De van, hogy csak ami van itthon ezek közül összepárolom, és megeszem csak úgy.

Ezek olyan kaják, amiket el lehet készíteni úgy is, hogy ne legyenek diétásak....egy rakott kaja, a fenti összetevőkkel, jó zsíros tejföllel, sok sajttal összesütve az igazi, de én inkább kihagyok egy összetevőt, ha indokolatlanul felviszi a kalóriákat. Sokszor nem annyira finom, ez tény....viszont ennek előnye is van: Nem akar az ember többet enni belőle. A fermentált ételek is nagyon jók, pl. a lengyel boltban szoktam venni a túróval együtt a savanyúkáposztát is, amit maréknyi barna rizzsel, és darált hússal, vagy maradék pörkölttel összedobva kiváló rakott káposztának meg lehet csinálni.

ezek mellett megy a minimum 2 liter víz naponta, C- és D-vitamin, meg némi glukozamin a megfáradt ízületeimre. Néha egy kocka 85%-os étcsoki, és/vagy  a saját mogyivajam, amit sósmogyoróból, kókuszzsírból, és eritritből szoktam keverni....

Naponta mérem magam, írom mennyi CH, mennyi kalória, és mennyi fehérje megy be, és ezeket a számokat összekalkulálom, figyelve a trendeket, levonva a következtetéseket, próbálva kitalálni a bennem zajló anyagcsere folyamatokat.

Mindezeket össze kell hangolni az egyéb – itt nem kitárgyalt- problémáimmal, ami azért nem annyira könnyű, de nem lehetetlen. Általában napi 15 percet eltöltök az általam csak „rücsök”-nek hívott shakti mat nevű tüskés derék- és nyakpárnán....ha belefér meditálok is. Napi kb 1 órát sétálok a Ferivel, aki ennek nagyon örül, közben persze tréningezem is, hogy okos kutya legyen belőle....az egyébként már most is, nagyon aktív, nagyon erős, nagyon lelkes, nagyon heves....cserébe egyáltalán nem diszkrét, nem tud még annyira gyengéd lenni...és semmennyire sem csöndes...és inni sem tud még szépen, a felmosóvödör olyan szinten van napi használatban, hogy el se rakjuk, mindig elöl van....Sajnos nem elégszer, de néha azért van időm 1-1 súlyzós edzést is beiktatni, ezeket majd próbálom azért sűrűbben csinálni.

Hát nagyjából ezek vannak, közeleg a szülinapom, a karácsony, a szilveszter...csináltam már 2 karácsonyt is végig diétázva, ez lesz a harmadik, hogy hiába a sok finom sütemény, hiába a sok finom kaja, nekem tiltólistás lesz mind. Talán csinálok magamnak valami diétás sütit, amiből pár szelet belefér a napi átlag 1200 kalóriás keretembe. Biztos nem lesz könnyű, de megoldom. Majd koncentrálok az evés helyett a finom whiskey-kre, rumok-ra, meg a kíváló nicaraguai szivarjaimra, amik a humidorban várják az elkerülhetetlen sorsukat :)

 

Táplálkozás a múltból

 

Sokszor méláztam el azon, vajon mi a búbánatos fa...héjas csigának írom mindig, már-már kényszeresen, hogy mikor, mennyit, hogyan eszek. Persze voltak időszakok, amikor nem írtam ezeket, de 90%-ban az elmúlt 14 évben (Dzsízász) igen. Ja, meg volt kb 1 évnyi anyag, ami eltűnt, amikor feltörték Pesten a kocsinkat, és ellopták a laptopomat, amin rajta volt.

Naszóval az az igazság, hogy most viszont áldom magam, hogy annyi energiát fektettem abba, hogy rögzítsem mindazt, ami volt. Mert most nagyon jó hozzányúlni egy-egy recepthez, vagy egy-egy számításhoz, amit régebben csináltam.

Annak idején nem voltam rest az éves statisztikáimból egyfajta kódot kreálni, ami megmondja, mennyi elfogyasztott kalória esetén mennyi mozgás mellett van fogyás....vagy nincs. Persze öregedtem pár évet, de ettől függetlenül nagyon jó fogódzó.

Egy ilyen régi receptem sütijét meg is csináltam a házassági évfordulónkra, stílusosan őszi, sütőtökös sütemény, amiben nincs se cukor, se liszt, se zsiradék, és mégis finom. Igaz, kókuszlisztet kellett beszereznem hozzá, ami SOKKAL nehezebben ment, mint néhány évvel ezelőtt. Volt egy időszak, amikor még a lidlben is lehetett kapni, de a nagyobb láncokban (tesco, Dunnes) mindenképpen. Ehhez képest ma egy hatalmas Dunnes stores-ban kérdeztem a kb 50 éves ott dolgozót, hogy merre találom, és közölte, hogy ő még az életében nem hallott olyanról, hogy kókuszliszt.Egy szeletben 4 gr CH és 119 kalória van.