Jó régen nem írtam, pedig eszemben volt, csak annyi minden történt. Voltunk city-break-en Budapesten....amit nagyon élveztünk, mert még sosem jártunk ott úgy, mint turisták. Budai hotelben laktunk, ahonnan csak 1,5 km volt a Vár, úgyhogy a bérelt kocsit a hotel mélygarázsában hagyva gyalogosan vesztünk el kicsit a Várnegyedben. Mit mondjak....voltunk a Ruszwurm cukiban, megnéztük a Mátyás templomot, a Halászbástyát.....kávézóból ki, cukrászdába be....röpködtek a kalóriák rendesen, na de ilyenkor ennek erről (is) kell szólnia. A hotel melletti étterembe jártunk át kajálni....és minden alkalommal elképedtünk azon, hogy milyen jók az ételek, milyen kedvesek a dolgozók, és milyen hihetetlenül olcsó minden, pedig a bah-csomópont közepén voltunk.
Ilyenkor menetrend szerint felröppen néhány kiló az emberre, nade van idő Karácsonyig, hogy ledolgozzuk, nem? De. Még mielőtt megtettük ezt a pár napos kis kiruccanást, én már előtte felfigyeltem egy amerikai faszi írásaira, aki egyébként dietetikus, meg asszem tanít valamelyik egyetemen....és nagysikerű könyveket írt, (sajnos magyarul nem jelent meg egyik sem) az elhízás témájáról.
Nem mentem bele fullosan, csak a felszínen kezdtem kapargatni, de nagyon érdekesnek találtam, ugyanis talán ad valamiféle magyarázatot arra, miért megy sokszor olyan nagyon nehezen a fogyás. Még akkor is, ha koplalunk, és alig eszünk valamit. Abból indul ki, hogy amikor (leginkább kalóriaszámolással) fogyózunk, akkor a szervezetünk halál idegbe vágja magát bestresszel a folyamatos éhezés miatt, és ez hatással van az anyagcserénkre.
Az orvosok nagy többsége szerintem a felmerülő problémára rámondja, hogy jakérem, hagyja abba a dohányzást, fogyjon le, ne igyon alkoholt, táplálkozzon egészségesen, mozogjon naponta, ne stresszeljen soha....na és ha még mindig fennáll a probléma, na akkor szóljon! Kábé, mint
az egyszeri zsidó esete a libákkal, amik pusztulnak, és tanácsért a rabbihoz járul, hogy segítsen. A rabbi megkérdezi hogy mivel eteti a libákat...a zsidó mondja, hogy hát kölessel. Na - mondja a rabbi - akkor eztán etesd kukoricával őket! A zsidó egy hét múlva újra jön, hogy rabbi, segíts, pusztulnak a libák. Hát kukoricával eteted-e őket, ahogy mondtam? - kérdi a rabbi. Hát persze! érkezik a válasz. Nu, akkor mostantól felejtsd el a kukoricát, és etesd őket árpával! - Így a rabbi. Egy hét múlva újra jön a szerencsétlen, mert a libák pusztulnak még mindig. A rabbi megint mond valamit, aztán egy hét múlva megint, és végül szomorúan jön a zsidó, hogy rabbi, elpusztult az összes libám! Mire a rabbi megsimogatja a szakállát, és azt mondja: "-Kár. Pedig lett volna még néhány ötletem!"
Szóval hogy könnyű találgatni, meg ráfogni a problémát valamire, ami úgyis adja magát...hiszen lássuk be: olyan ember talán nincs is, aki nem dohányzik, nem iszik, tökéletes teste van, rendszeresen sportol, egészségesen étkezik, és soha, semmilyen körülmények között nem bassza fel magát semmin....
Na mindegy, szóval én azt adom, hogy a stressz nyilván egy megváltozott állapot, ami a testünk működése szempontjából egy megváltozott üzemmódot eredményezhet, ami magától értetődően hatással lehet úgy a neuro-endokrin rendszerre, mint az anyagcserére. És simán el tudom képzelni, hogy ez a hatás nem segíti elő a fogyást.
No, a pali azt mondja, hogy pontosan ezért nem szabad éhezni, miközben fogyózunk. Micsoda nagy meglátás, mi? :D:D Hát igen, de ez hogyan lehetséges? Szerinte úgy, hogy a szénhidrátmennyiséget kell lecsökkenteni, és kerülni a magas glikémiás indexű, finomított cuccokat. Vagyis fehérliszt és egyéb gabonák, cukor, tészta, rizs, krumpli, magas cukortartalmú gyümölcsök....ezeket el kell felejteni, és fogyasztani helyettük húst, tojást, sajtot, zöldségeket, magokat.
Gondoltam kipróbálom, 10 napja eszek így, hogy a napi CH limitet 100 gramm alatt tartom, és kifejezetten figyelek arra, hogy ne éhezzek. Éhes vagyok, akkor eszem. Kis sajtot, főtt tojást, egy szál virslit...maréknyi brazildiót....ilyeneket. Főétkezésnek jöhet omlett, vagy valami hús olyan zöldséggel, ami belefér. Karfiol, brokkoli, kelbimbó, zöldbab. Nyilván nekem sem annyira kedvenceim ezek az ételek, de ha az ember nem simán sós gőzben megpárolja, hanem utána átforgatja kis fűszeres vajon, feldobja kis kolbászmorzsával, mindjárt más a leányzó fekvése.
A magam részéről kimondottan élvezem ezt a fajta étkezést. Sokszor kívánok édeset, de ugyebár van egy pár évnyi rutin mögöttem, így pillanatok alatt tudok olyan édességet összedobni, amiben alig van szénhidrát, úgyhogy ez is oké. A 10 nap alatt 3,5 kg ment le, ami sokkal kevesebb, mint amikor el szoktam kezdeni a fogyókúrát, viszont abban bízom, hogy ez a lassú fogyás tartós lesz. Általában nekem az első héten brutál sok kiló leugrik (4-5), de utána mindig nagyon belassul, és nem ritka az sem, hogy 10-20 dekás heti fogyásra visszaesik úgy, hogy közben szénné koplalom magam, és mozgok is, nem keveset.
Ezzel szemben ebben a 10 napban össze-vissza 3 alkalommal mentem el bringázni, mert ledöntött a lábamról egy megfázás, ami nyilván azért volt, mert az isteni meleg Budapestről a jó kis esős 10 fokos Írországba megérkeztem a rövid ujjú ingemben....szóval még ennyire mozgásszegény körülmények között is működött ez a módszer.
Majd meglátjuk hogyan megy tovább. Rendszeresen mérem magam, így látom majd, hogyan alakul a karakterisztika.
Mindemellett csináltam statisztikát a műholdas követő alkalmazással rögzített biciklizéseimről az elmúlt hat évben. És bár látni a törést 2017-ben, mikor elütöttek, és majd' 2 évig nem ültem vissza a biciklire, azért erre az évre sikerült visszatérni a kerékvágásba! :)
