Kiaf@szvagy......

 Először T SZ-ról akkor hallottam, mikor egy kedves barátom meglátogatott itt Írországban, és éppen diétázott, és hozta magával a saját kis becsomagolt ételeit/porait meg a shakert hozzá. Faggatózásomra kiderült, hogy hát van ez a nő, akit ő speciel személyesen ismer, és hát van az ő módszere, ami szuper lesz, és lefogyasztja. Ezek után tudtam meg az illetőről, hogy egy valamikor modell volt, aki most fogyasztással foglalkozik. 

Namost ez olyan 10 éve lehetett....és mostanra a hölgy már nagymenő, milliárdos forgalmat lebonyolító üzletasszony. Még 10 éve kíváncsian nézegettem a már akkor saját márkás termékeket, amiket a barátom hozott magával...kíváncsian, vajon miben lehet más vagy különleges, mint a többi diétás cucc. Nem találtam semmi extrát. Nekem úgy tűnt, teljesen szokványos kalóriadeficitre, csökkentett szénhidrát-emelt fehérje bevitelre alapuló az ő módszere. A barátom elmesélte, hogy valami horror összeget kell befizetni, hogy bekerülj a rendszerbe, és legfeljebb 3 alkalommal mehetsz, többet nem.

Most jó 10 évvel később meghallgattam vele egy podcast-ot...kíváncsi voltam, mi van még ebben a történetben. Kíváncsi voltam, mitől lesz, mitől lehet valaki ennyire sikeres ebben a nagy fogyós-életmódváltós hatalmas piacon. 

Saját elmondása szerint az első gyerek után 30 kilót hízott, és ez vezette el oda, hogyhát életmódváltással kell foglalkoznia. Elmesélte, hogy 16 évesen, gyakorlatilag az utcáról "fedezték fel", az akkor szemüveges, nagyon magas és nagyon sovány kislányt, akit egyedül nevelt a testvérével az édesanyjuk, gyakorlatilag meglehetően nehéz körülmények között. A kislányt, akit létrának, meg gebének csúfoltak az iskolában, és aki az anyukájától sem kapta meg soha, hogy ő szép lenne.

Beszippantotta ezek után őt a modellvilág.....kőkemény, koplalós-szenvedős modellvilág....erről azért sokat lehet olvasni. Aztán elege lett és kiszállt, és terhes lett, és elkezdett normálisan enni....és persze hogy 30 kilót hízott, amikor -20-ról indult! De ezt a 30 kilós hízást hozza fel referenciaként ahhoz, hogy ő miért tudja megérteni annyira a kövér NŐKET. Mert szinte kizárólag csak nőkkel dolgozik, és szerintem az ügyfelei is a nők köréből jönnek jórészt. Az én barátom, aki itt volt nálunk, ő is nő.

Azt gondolom, hogy ő, mint "világszerte" ismert ex-modell, aki gyereket szült a magyar médiavilág egyik nagyágyújától....szóval hogy neki hozzáférése volt/van ahhoz a réteghez, akiknek sok pénzük van, és egyáltalán nem probléma, mennyit kérnek el egy módszerért. Ami jobb mint a többi? Mert? Saját márkás termékei vannak, amiket jó drágán megvehet az, aki részt vesz a programban (ergo:befizet)....de az ő hatalmas üzleti sikeressége vajon milyen mértékben köszönhető a termékeinek/módszerének és mennyiben a kapcsolatainak a pozíciójának a píárjának, a megjelenésének....? 

Mindenki a saját termékének a reklámarca. Nyilván egy elhízott ember nem lesz sikeres, ha fogyasztómódszert árul. De vajon nem arról van-e szó, hogy egy eleve sovány kislány, akit modellnek állítanak, és aki éveken keresztül abban él, hogy csak az anorexia határán tengődő fiatal lányok számítanak szépnek, mert a világ nagy divattervezői csak velük állnak szóba....szóval hogy mennyire determinálódik, hogy egy ilyen helyzetből jövő ember esetleg étkezési zavaros lesz? 

Az egy másik kérdés, hogy valaki mennyire tud élni a kapcsolataival, és az adott helyzettel, már ami az étkezési zavart illeti. A terhesség alatti 30 kiló plusz-ban az volt, hogy végre elengedte magát, és azt és annyit evett, amit és amennyit megkívánt. Normál esetben ennyit egy nő nem hízik, de ugye az más, ha a kiindulási pont egy kiéheztetett test.

Hát nem tudom. Őszintén megírom, nekem annyira nem szimpatikus a dolog, mert nem annyira az életmódprogram jellege, módszere, különlegessége jelenti a sikert, hanem inkább az ő személye, és a kapcsolatai. Ugyanakkor viszont életmód-váltás, fogyás tekintetében NINCS se TITOK, se tuti módszer, se különlegesség....csak az éhezés, a mozgás, a csökkentett kalóriabevitel/szénhidrát, satöbbi. És ha így nézem, akkor teljesen jogos, hogy ugyanazt a "semmit" kínálva/eladva még jó, hogy az kaszál nagyot....az sikeres, akinek jók a kapcsolatai meg a pozíciója.

Ennél a dolognál sajnos -szerintem legalábbis- inkább az számít, hogy ...Te ki a f@sz vagy....mert ha senki, akkor a kutyafülét nem érdekel, hogy te mit csináltál, hogyan fogytál le, mire jöttél rá, mert te nem vagy senki. Ellenben ha cölöp celeb vagy akkor már rögtön számít, hogy te mit gondolsz. Ha lefogysz 5 kilót, már életmód stúdiót nyitsz, könyvet adsz ki, és tévéműsorokban faggatnak a titokról. Ha senkiként fogysz 50 kilót, az totál érdektelen.

Tudom, ilyen a világ...talán eleinte még bosszantottak ezek a dolgok, mára már asszem csak megvonom a vállam, és cöccögve, félmosollyal élem tovább az életem :)

Túlsúly

 Egyszer már nekiestem ennek a dolognak, hogy írjak erről, de aztán kitöröltem...most újra nekifutok, hátha megmarad. Legalább már ülni tudok hosszabb ideig, nem csak fekve, 1 bizonyos pózban megy a létezés. Szóval mostanában megint cikkeztek arról, hogy a Sch Norbi kirohant a neten és kiakadt azon, hogy miért kommunikálják sokan azt, hogy a túlysúlyos ember jó és szép. Nagyjából. Nem linkelem ide a cikket, mert nem akarom itt a felületet elrontai.... de egy kis idézetet iderakok:

A nő 70 kg alatt nem jó nő????! A többit a kutyáknak??? Lájkoljátok, helyeseltek ezerrel. Taps! Van hozzáfűznivalóm. Szerinted Sophia Loren 70 volt? Palvin Barbi? Naomi Campbell? Brigitte Bardot? Karády Katalin is annyi volt, mint a profi box férfi középsúlya? Hát nem! Ezzel a szöveggel és képpel lehet a nőket, asszonyokat zsíros húsból álló, kilóban mérhető kielégítési biomasszává degradálni. (Megjegyzem, a képen egy kb. 160 centis, 60 kilós molett hölgy látható és tényleg csinos!). A poszt üzeni, hogy nem jó nő, aki 48-60 kg, odafigyel a kajára, edz. Nem él szénhidrát-inzulin hullámvasúton. Sőt! Ha netán 90 kilós, az még jobb, hiszen a nő fogalma 70-nél kezdődik, feljebb csak jobb! Mit érdekel a WHO és a BMI index?

Naszóval a téma tényleg jelen van, a mai cikk például arról beszélt, hogy  micsoda felháborodás övezte a Cosmopolitan címlap-sztoriját, ahol egy elég komoly túlsúllyal rendelkező jógaoktató csaj képe kapcsán szintén arról volt szó, hogy a kövér is lehet egészséges és szép.

Én magam is sokat agyaltam már ezen a témán, itt a blogon is. Alapvetően úgy gondolom, hogy két részre kellene osztani ezt a dolgot: egyrészt van amikor a túlsúlyból egészségügyi kockázat-emelkedés következik, és van amikor nem. Vegyük az első esetet:

Az eü. kockázat mit is jelent valójában: hogy a túlsúlyból eredően megnövekedik az előfordulási esélye a keringési problémáknak, a cukorbetegségnek, az aranyérnek, a sérvnek, és a többi. A kérdés csupán az, hogy a túlsúlyt mi okozza. Mert ha az egészségtelen étkezés, akkor ugye a rossz vér-értékek, a koleszterin, a vérzsír, továbbá a rostok és egyéb fontos elemek hiánya az, ami a kockázatot okozza. Ha a kevés mozgás miatt van a túlsúly, szintén ott van a megnövekedő testzsír-százalék, az ízületek indokolatlan terhelése, és így tovább. Tehát oda jutunk ki, hogy ha a helytelen életmódból adódik a túlsúlyosság, akkor nem biztos, hogy egyet tudok érteni azzal, hogy egészséges.

Tovább folytatva a gondolatmenetet, felmerül az emberben a kérdés, hogy létezhet-e akkor olyan, hogy valaki helyesen táplálkozik, helyesen étkezik, és mindezek mellett túlsúlyos? Mert ha igen, és a túlsúly nem produkál semmilyen eü tünetet...nos akkor jöhet a második verzió, amikor pusztán az esztétika, illetve a társadalom/saját magunk/környezetünk általi vélt vagy valós elvárásoknak való megfelelés az igazi probléma, és nem az egészségesség.

Azért ott érdemes elidőzni egy kicsit, hogy némi paradoxont én azért látok itt....mert ha valaki helyesen étkezik, helyes életmódot folytat (mozog), ÉS MÉGIS túlsúlyos, akkor annak lehet szervi, genetikai, talán mentális oka....és ha ezeken a területeken gond van, akkor ugye nem lehet egészséges. 

Van viszont egy mesgye, ami ezek között a kategóriák között kacskaringózik: amikor valaki eleget mozog, megadja a testének a szükséges táplálékot....rostokat, "nyomelemeket", vitaminokat, fehérjét, jó zsírokat, jó szénhidrátokat....és NINCSENEK eü gondjai...de VAN túlysúlya, mert mondjuk mindezeken túl a testének olyan táplálékot is ad, ami nem feltétlenül szükséges, viszont finom....és ez okozza a túlysúlyt. Na ilyenkor mivan?

Ilyenkor van az, hogy azért zavar minket a dolog, mert nem tetszünk magunknak, vagy a pártnerünknek, vagy beszólnak a kollégák, a barátok, vagy a főnök, esetleg problémás a megfelelő ruhadarabok beszerzése, éstöbbi. Ebben az esetben teljes mértékben adom, hogy lehet túlsúlyosan ÉS egészségesen élni, és ebben a helyzetben támogatom azt, hogy fogadjuk el magunkat, szarjunk azokra, akik beszólogatnak, és szeressük magunat meg az életet úgy, ahogy van.

Az másik kérdés, hogy önmagunk elfogadása ebben az esetben járhat kényelmetlenségekkel...mire gondolok? Hát arra, hogy nem mindegy, hogy 5 vagy 15 vagy 25 kiló túlsúllyal megyünk futni, vagy bringázni, vagy fel az emeletre, vagy kötjük be a cipőfűzőnket, vagy szexelünk. Más a nehézség és más az élmény, ez tagadhatatlan.

Abba most bele sem megyek, hogy Norbi szerint a 70 kilós nő az kövér....meg a 100 kilós férfi is kövér. De belemegyek. Nem az. Az a helyzet, hogy én az átlagnál magasabb vagyok, és a feleségem is magasabb. Én 185 centi vagyok, Ő 180. És elég bosszantó tud lenni, hogy a világ az alacsonyabb magasságú emberekre van optimalizálva. Például nálunk magasabbaknál rendszeresen okoz derék- és nyakproblémát, hogy meghajolva kell dolgozni a konyhában, a munkahelyen, meg általában mindenhol. Oké, ha annyi lovettám lenne, hogy saját házat terveztethetnék, nyilván gondom lenne erre....de nincs.  Szóval nem tudom a rubintréka hány centi magas, de hogy az én feleségem 70 kilósan nem kövér, az hétszentség. Ahogy én sem tartom magam 100 kilósan kövérnek. És persze nemcsak magasság van a világon, hanem testfelépítés is. Testzsírszázalék, izmok....Nem mindegy, hogy annak a mondjuk 70 kilónak mekkora része izom, és mekkora a zsír. Szóval szerintem ezt így nem lehet kijelenteni, mert nem korrekt, hanem szűk látókörű hozzáállás. 

Szóval a konklúzióm ebből megint az, hogy a dolgokat összefüggéseiben kell nézni, semmi sem fehér vagy fekete, és nem szabad egy bizonyos szögből nézni a dolgokat. Illetve persze lehet, de az sosem lesz objektív vélemény. 

Kár

,hogy a híres, médiában előforduló közszereplők között nem annyira találni sikeres életmódváltót. Időről időre tűnnek fel híres színészek, énekesek, sztárszakácsok, humoristák, stb....akik látványosan nekiállnak fogyókúrázni meg életmódváltásról nyilatkozni, nem ritkán reklámozva valamit vagy valamilyen szolgáltatást, vagy  egyetemes okosságokat osztani a nép egyszerű gyermekének, azaz nekünk, fogyasztóknak.

Ez alapvetően nem is lenne zavaró számomra....de mint bennfentes, azért eléggé bosszant, hogy eredményt még nemigen láttam senkitől. Nagy elánnal elkezdik, szerepelnek ezer helyen, elmondják a nagyokos tippeket, trükköket, nevetgélve visszautalnak a korábbi életvitelükre, hogy milyen butuskák voltak, és hát változtatni kell, ugyebár.

Nem voltam soha 'celeb', nem tudom hogy a háttérben mi a folyamat....alapvetően a törekvést jónak tartom, de rengeteg hiba van mindig a koncepcióban. Ilyenkor két dolog közül kell döntenem: vagy jól felhúzom magam, és fennhangon cáfolom a tévéből elhangzottakat (lol), vagy nevetek...vagy a harmadik, hogy gyorsan kiírom magamból itt a blogon.

Azonban bár a törekvés, és ennek népszerűsítése hasznos, de szerintem sokkal nagyobb kárt okoz hosszú távon a sikertelenség, hiszen, maga a kudarc is hasonlóan a promócióhoz, publikussá válik, ezáltal lovat adva sok ember alá, akik belekapaszkodva abba a ténybe, hogy lám, másnak sem sikerül, nem bennem van a hiba, hamar feladják. Pedig az életmódváltás nem kivitelezhetetlen. Meg kéne érteni azoknak, akik a témában döntéspozícióban vannak, hogy ennek felelőssége van. Tudom, minden a profitról, a nézettségről, a fogyasztásról...a pénzről szól.

De ha igazán fontos lenne valakinek az emberek egészsége, akkor érzéseim szerint ez nagyon máshogy lenne.