Kezdem a tervek-valóság témával. Erre az évre elterveztem egy súly-vonalat, ami ugye nagyjából arról szól, hogy amikor csak „élek” a hétköznapokon, akkor ugye fogyok, és amikor nyaralunk, meg ünnepelünk, meg utazunk….akkor nyilván hízok, hiszen felfüggesztem addig a fogyókúrát. Néha ugyebár fel kell gyünni a víz alól levegőért, ahogy azt szokás mondani. Azt hiszem nincs okom panaszra, mert a mellékelt ábrán látszik, hogy nagyjából követem a tervezett vonalat. Persze ennek szervesen része a napi mérlegelés, a sok újratervezés, a rengeteg lemondás, és persze a kudarcok kesernyés íze is. Szóvak nyilván nem csak úgy van, magától…jó is lenne.
A másik téma: Szóval az van, hogy sokszor jutok arra, hogy a makronutriensek közül nyilván a fehérje a legjobb, abból kéne minél többet, de lehetőleg ne ultrafeldolgozott készítményekből, vagy kitudja miből gyártott porokból legyen. Legyen természetes forrásból. Gabona nem jó, nyilván mert sok a szénhidrát….tehát maradnak a feldolgozatlan, sovány húsok, a tojás, a túró, esetleg a bab, ha nem számít annyira a szénhidrát. Ebből kifolyólag az elmúlt tizenpár évben én rendszeresen fogyasztok túrót, aminek a beszerzése itt nem olyan egyszerű, merthogy a tipikus angolszász „cottege cheese”, az sós, én meg édesen szoktam fogyasztani, édesítőszerrel, reszelt citromhéjjal.( Volt egy másfél évem, amikor minden nap 7 db tojásfehérjével (habbá verve) kevertem el, afféle túró-hab lett belőle…. Szóval a lényeg, hogy nem ma kezdtem a túrófogyasztást.) Úgyhogy a kevésbé sós lengyel vagy litván túró a nyerő, amit lengyel boltokban tudok megvenni. A mi városunkban nincs, de minden irányba max 50 km-en belül van vagy 4, szóval megoldható. Négyesével, ötösével szoktam venni, gondosan kiválogatom a leghosszabb lejáratúakat, bár volt, hogy pár napja lejárt, és úgy ettem meg, akkor sem lett bajom tőle.
Nademost….Nenagh, litván bolt, sokszor vásároltam már ott….Megvettem a négy túrót, június 15-ei lejárattal, június 5-én. Általában minden nap eszem egy csomaggal, ezek 227-275 grammosak általában….10 nap alatt bőven elfogy. 2 nap múlva, vasárnap, amikor leültünk kajálni, a többiek Jókai bablevest ettek Verus által sütött kenyérrel, továbbá aranygaluskát vaníliasodóval ... az anyjuk Úristenit ..., én meg bekavartam magamnak a túrót, ertrittel, citromhéjjal. Ebéd után másfél órával éreztem, hogy valami nem ok. Émelygett a gyomrom, olyan fura volt. Szóltam Verusnak, mondta hogy feküdjek le a kanapéra. Egyre szarabb lett minden, levert a hideg veríték, többször majdnem eljáultam, úgy pakolták fel a lábaimat Verus meg a gyerekek…Nem lett jobb. Verus hozott egy unikumot. Megittam, de nem esett jól. Majd nem sokkal később kidobtam a taccsot. Rettenetes volt, én 25 éve nem hánytam, egyszerűen nem szoktam soha. Ha túl sokat iszom, akkor sem. Valahogy ez a típus vagyok. Hasmenés az van, de hányni szinte soha. Rettenetes állapotban voltam egész nap, hoztak nekem izotóniás italokat (alig bírtam meginni), majd estefelé pár ropiperecet is tudtam enni…de életemben nem voltam még ilyen rosszul.
Namost mivel mást nem ettem egész nap, és rajtam kívül senkinek semmi baja nem volt, nyilván nem kell különösebb észlénynek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy a túró a ludas. Vagy nem tárolták megfelelően, vagy a hűtőkocsi volt rossz, ami hozta, nem tudom. De hogy romlott, az tuti. Másnap kissé összeszedettebben írtam egy emailt a FSAI (Food Safety Authority of Ireland - /élelmiszer biztonsági felügyelet/), amiben leírtam mi történt. Küldtem képet a túróról, leírtam, hogy van nálam, ha esetleg bevizsgálnák, legyenek szívesek intézkedni, mert a bolt tele van ezzel a túróval. Természetesen név cím, telefon, mindent is meg kell adni. Kedden fel is hívott egy kedves hölgy. 13 percen keresztül kérdezgetett. Voltam-e holiday-en, vannak-e állataink, Mit ettem még aznap (semmit), mit ettem előző napon, majd az azt megelező 3 napban (!)…Mondom a csajnak, adjon egy pillanatot, csekkolnom kell a naplómat….Teljesen ledöbbent, hogy naplózom, mikor mit eszek. Mondom neki, diétázom, szóval minden fel van írva, kérdezzen bátran. Oké. Szóval mit ettem…mondom neki konzervkáposztát, és 5%-os marhahúst. Minden nap? Minden nap. Meg túrót. Meg volt pár szem eper is a listán. Hogy ettem a túrót, mit tettem bele? A kutyáinknak milyen a széklete? (!!??!!). Van-e még abból, amit ettem? Megvan-e a csomagolása?
Mindenre válaszoltam neki, megerősítettem, hogy itt van a hűtőmben még 3 csomag….és még mindig szavatosak. Oké. Másnap megint felhív, betűzzem már le a túró nevét. Mondom oké, de küldtem képet. Igeeen? Ja, hát azt ő nem látja, mert az a főnökének ment, aki továbbította a panaszt, de csatolmány nélkül. Lebetűzöm a litván neveket , és elkértem a csaj emailcímét, hogy akkor neki újra elküldjem a képet. Jön a kérdés megint: nincs abból még, ami a problémás termék volt? Mondom, de van, 3 csomaggal is! Ja, az nem ugyanaz- mondja. Abból a csomagból van-e, amit ettem. Nincs, mondom, megettem, kihánytam. Csomagolás? Hát, mondom, a kinti kukát nem fogom feltúrni ha nem haragszik, de higgye el, ugyanaz a túró volt, amiből még 3 csomag ott kuksol a hűtőmben. Jó. Elköszönt. Tegnap reggel újra felhív, és közölte, hogy hát, nem csinálnak semmit, mert nem köthető össze a rosszullétem a termék elfogyasztásával, de nagyon örül, hogy már jobban vagyok.
Egy rossz vicc az egész. Nekem tök mindegy, én biztosan nem fogok többet ott vásárolni, sőt, egy darabig túrót sem eszem …. de akkor mi a fészkes fenének van ez a felügyelet, ha nem ezért? Tálcán kínálom nekik a minden bizonnyal szalmonellás (de minimum staphilococcus-os) cuccot, csak be kéne vizsgálni, mehetne a bírság, lehetne frankó statisztikájuk, hogy jót tettek a néppel….de nem. Addig mennek, amíg nem találnak bármit, ami indokolja azt, hogy senki ne csináljon semmit.
Na mindegy, jöjjjön most egy viszonylag új recept. Csak viszonylag, mert én ezt csináltam már mákkal és dióval is, de így is nagyon finom. Csúnya …. Az igaz, de finom, és kevés ch van benne. A neve eprusz (eper-kókusz), Kókuszvaj felolvasztva, hozzá kis eperpor, eritrit, kis őrölt kókuszreszelék, löttyintésnyi kókusztej. Lesz egy massza belőle, ezt szilikonformába rakom, lehűtöm. Szórtam rá kókuszreszeléket, hogy fotogénebb legyen LOL…a lényeg, hogy tök jól esik, amikor az ember kíván valami hideg édeset.
