Már május van, bringasztorik

 Összeszedem magam, és írok ide néhány dolgot….persze megint meg kellett néznem, egyáltalán mikor írtam ide utoljára…

Ja, és megint tönkrement a laptopom, megint az a kurva zsanér….éljen a tervezett avulásos hulladékgyártás…visszaköltöztem a tizenéves öreg laptopomra, ami egy  világháborút is túlélne – persze szigorúan hardverileg. Mindegy, amit lehet felturbóztam benne, megkapta a maximális 16 ramot, meg egy ssd-t, úgyhogy most nagyon fasza, csak ezen ugyebár nincs numerikus billentyűzet, szóval kicsit máshogy kell gépelni, amihez még hozzá kell szoknom.

Szóval a ketónak szájé….abbahagytam, mondjuk egyébként sem terveztem hosszabb távon, mindig afféle kizökkentő szerepe szokott lenni az étrendben, hogy meginduljon a fogyás. Most is megindult, aztán persze a szokásos: húsvét, anyák napja, satöbbi….végül most valamiféle hibrid diétát csinálok….kerülöm a sok szénhidrátot, és igyekszem kimozogni magam.

Persze ha nem lett volna elég nyűgünk az életben…beszereztünk egy kiskutyát, hogy a Larsie ne unatkozzon egyedül….mert olvastuk, hogy tovább élnek, ha van mellettük egy fiatalabb kutya. Úgyhogy kábé másfél hónapja van meg, mostanra talán kezdenek összeszokni, és a kis Freddy nagyon ügyesen halad a szobatisztasággal kapcsolatban is. Amúgy borador márkájú (labrador anyuka és border collie apuka), nagyon cuki. Mondjuk sokszor élni se hagy, de a kiskutyák már csak ilyenek.

Elindult a bringaszezon….csóró öreg meridám kattog, csattog alattam, de böcsülettel végigtolja, pedig nem kap magnézium-ot, hogy bírja a terhelést LOL…..

Szokásos kis 60km-es köröm elején püff…defekt. Semmi gond, van nálam pótgumi, pumpa, minden. Félretolom a szekeremet, nekiállok szerelni. Szépen kicserélem a belsőt, és fújnám fel, mikor jött a felismerés: a pumpa csak a schrader szelepre jó, de nekem meg presta van….Először haza akartam tolni, de aztán családilag meg lettem mentve. Marci, aki horgászott a tavon, hazament, becaplatott Verushoz a rendőrökhöz, elhozta a kocsit, és hozott nekem pumpát, én meg közben felsétáltam az Obama PLaza-hoz, hogy kulturáltan meg tudjam várni. Ittam kávét, ettem banánt. Marci jött, pumpáltam, és haladtam is tovább.

Persze első dolgom volt, hogy rendeljek egy normális pumpát….meg persze még belsőket is.

Pár nap múlva csináltam egy hosszabb, 90 km-es utat, a Lough derg (tó) partjára…ami egy nagyon szép desztináció, csak egyrészt nagyon szar minőségű út vezet odáig, másrészt odafelé egy igen komoly lejtő van (most ezen 65km/h sebességgel jöttem le), amin viszont visszafelé fölfelé köll jönni, ráadásul úgy, hogy már hetven valahány km már benne van a lábamban….mindegy, megcsináltam, nem volt könnyű.

Gondoltam, akkor most legyen egy 100 km feletti kör. Pumpa meg is jött, vittem két belsőt is, és elindultam. Minden nagyon fasza is volt, egész addig, amíg defektet nem kaptam. Hoppá, semmi gond a szuper pumpámmal kb 10 perc alatt ki is cseréltem, és jöhettem tovább. Kb még 25 km volt hátra, mikor láttam a sötét felhőket, és Verus is üzent: vigyázzak, viharriasztás van. Oké, mit tudok csinálni, semmit. Eleinte csak szemerkélt, na aztán nekikezdett úgy rendesen. A telefonom persze szuper vízálló ütésálló tokban volt, csakhogy valamiképp bejutott a víz a tok alá, így nem működtek a „gombok”, úgyhogy meg álltam egy esőfedezékben, hogy kiszedjem a tokból, és berakjam a hátizsákom közepébe, ahol nem ázik el. A podcastomat továbbra is tudtam hallgatni, hiszen wireless volt a fülesem. A szemüvegemet is le kellett szednem, mert nem láttam az esőcseppektől semmit. Jöttem tovább, de életemben ilyen esőt még nem láttam. Ömlött le az égből, volt hogy jég is esett, hunyorítva láttam csak az utat magam előtt, az orrom, ami kilógott a sisak alól fájt, annyira verte az eső meg a jég. Az úttesten sok helyütt egybefüggő vízréteg keletkezett, ami kurva veszélyes, mert egyrészt nem látom, van-e kátyú, másrészt a kb. egy centi vastag kis gumik könnyen megcsúsznak. A legszebb az volt, amikor elkezdtek a villámok csapkodni körülöttem, és az ég is zengett nagyokat. Az egyik kb 20 méterrel előttem csapott le, azt hittem ott halok meg. Mit mondjak a lassan 18 év alatt, amióta itt élünk, nem láttam ekkora vihart meg ekkora villámokat. És nyilván most jött el ennek az ideje, épp amikor a 100km feletti bringa-utamat csinálom. Közben persze aggódott is értem Verus, és hívott, de nem mertem megállni, meg hát az ömlő esőben nem is lett volna értelme, hogy megpróbáljam előásni a telefont a táska mélyéről, szóval csak tekertem haza ahogy bírtam, kábé mintha az életemért hajtottam volna.

Mikor hazaértem végre, mindenemből ömlött a víz, a táskámban is szarrá ázott minden, szerencsére a telefonomnak nem lett baja. De most, hogy szétkaptam a biciklimet, hogy kiderítsem, honnan jön az a kattogás, ami annyira zavart, a kerékből így random kiömlött vagy másfél deci víz…pedig egy napja áll már a bicikli.

Most rendeltem még új kazettát, mert arra biztosan ráfér a csere….lánckerék meg lánc asszem tavaly volt cserélve. Remélem nem a középcsapágy, vagy a hajtókar, vagy esetleg a repedt váz az oka a zajoknak. Mondjuk mit várok, 2016 óta nyomom neki, és legalább 25ezer kilométert mentem már vele. Jogosan nyűglődik.