Monday, 4 July 2022

Július

 


Szokatan az elmúlt évek távlatában, hogy ennyire hideg legyen a nyár. Nem is tudom, volt-e olyan aktív évem, mikor júliusi időszakban 8-10 napig nem tudtam elmenni tekerni. Mondjuk igazából ma sem volt nagy kedvem, de egyrészt ha kicsi esély is van rá, hogy megúszom eső nélkül, akkor már isztergálja a cőröm, hogy menni kéne, másrészt a Pongrác is panaszkodott, hogy rég nem volt sehol :D:D:D:D Úgyhogy gondoltam akkor elviszem őt ide a Loughmore-i pihenőbe, hamár a legutóbbo Holycross-i fotói bennragadtak az összetört telefonomban...

Amúgy tök jó új élményen vagyunk túl: Csatlakoztam pár éve egy csoporthoz a facebook-on....ahol külföldön (és belföldön) élő magyarok egymásnak ingyenesen szállást ajánlanak fel. Sokan vagyunk, akik szeretünk utazni, és sokszor irreálisan sokba kerülnek a szálláshelyek, és nem kevés olyan magyar ember él mindenfelé, ahol van hely másoknak aludni/tisztálkodni/stb. és örömmel ajánlják fel. Ez egy nagyon jó csoport, nagyon sok sztori van, amikor barátságok születnek, vagy egy nem várt dolog miatt valakinek/valakiknek elúszni látszik az utazás, de a csoport segítségével mégis megvalósul. Naszóval most a hétvégén történt, hogy jött hozzánk 2 vendég, akik Írországi körútjuk ezen szakaszán nálunk aludtak. És így megismertünk két szuperjófej csajt, akikkel késő estig dumáltunk, jókat ettünk-ittunk, és nagyszerűen éreztük magunkat mi is velük, (és azt mondták ők is velünk :) )


Két hét múlva indulunk nyaralni, 5 percenként riogat mindenki a jelenlegi káosszal ami a reptereken van...(Mellesleg a vendégeink is ultra horror történetet meséltek arról, hogy mik történtek az ő járataikkal....)...úgyhogy az Isten tudja, hogy fog alakulni, mindenesetre mi elindulunk, aztán reménykedünk, hogy minden rendben lesz. Szerencsére legalább nem Dublinból megy a gép, így talán van esély arra, hogy minden okés lesz.

Addig még jó lenne Marcival a tengerparti bicikliutat öszehozni....már csak a Pongi miatt is :):)

Friday, 24 June 2022

Egy hoszú nap

Tegnap hosszú napom volt. Vannak ilyen napok az ember életéen, legalábbis az enyémben, a miénkben előfordulnak rendszeresen ilyen napok. Hogy egyszerre több dolog történik. Történt, hogy elindultam hogy elvigyem Pongit Silvermines-ba.

*

Ki az a Pongi...Tudom, infantilisek vagyunk...de mindegy. Szóval Pongi, azaz Pongrác egy plüss mormota, amit Verustól kaptam. Nagy kedvencem a Big Lebowski, és abban az egyik azóta ikonikussá vált mondat, amit Jeff Bridges mond: nice marmot...úgyhogy ide vezet a rferencia, miért pont mormotát kaptam Verustól. Szóval Pongrác a mormota, akit miután megkaptam, kitaláltam, hogy el fogom vinni a helyekre, ahol bringázok, és mindenhol fogok róla fényképet készíteni, amint ül a bringámon, mintha ő tekerne ide-oda Írországban. És csináltunk neki egy instagram oldalt, amit Verus kezel....ennyi a story.


*

Szóval elindultam, de a városból kivezető utat teljese egészében lezárták, így nem tudtam abba az irányba menni, hát mentem másfelé, amúgy is sötét felhők voltak amarra. Szóval irány nyugat helyett dél. Kb 20 km innen Holycross, csodálatos nagy apátság, gyönyörű kerengővel, patakkal, temetővel, szent kúttal. No itt megálltunk, csináltam Pongiról tök jó képeket, majd tovább indultam északkelet felé, amerre a nap sütött. Gondoltam jövök még egy huszast, aztán majd hazafelé kanyarodok, így lesz egy 60-70 km-es kör, amit terveztem eredetileg.

Régen zenét hallgattam, aztán átszoktam a hangos könyvekre, mostanság meg podcast-eket hallgatok. Ha nincs jobb, a reggeli rádióműsorokat szoktam, azok legalább aktuálisak, bár egyik se a kedvencem. Vannak podcasterek, akiket nagyon szeretek, de ritkán jelentkezne, és nem mindig érdekel a riportalany. Pl. Tóth szabolcs Töhötömnek "Az Élet meg minden" című podcastjében imádtam akár Sajó Tamást, akár Presser Gábort....Na mindegy, a lényeg, hogy most rátaláltam Feldmár András-ék "Heti agymosó"-jára, és a 100 részből a hatvanvalahanyadiknál járok, folyamatában hallgatom őket, és nagyon élvezem. Meggyőződésem, hog az emberenek receptre kéne felírni ezeket az adásokat. Annak idején meghallgattam Orvos-Tóth Noémitől az örökölt sors hangoskenyvet is...de ezek az epizódok, meg Feldmár személyisége hihetetlen jók.

Naszóval hallgatom a műsort, oszt egyszercsak vége szakad. Először arra gondoltam, nincs térerő....és a spotify elnémult - ez előfordul sajnos néha itt az Ír vidéken - ...no és akkor lenézek a kormányra, és hopp! Nincs telefon. Tokostul eltűnt a kormányomról. Ezt a mobiltartót speciel a Decathlonban vettem...de úgy látszik nem az ír utak minőségére lett kitalálva. (Akárcsak a kulacstartók :-/)....Azonnal megálltam, visszaváltottam, körülnéztem, és próbáltam visszafordulni. Persze zakóztam egy nagyot. Összekapartam magam, és teljes idegben, futva elindultam visszafelé a kereszteződéshez, ahol nemrég lefordultam. Ki kellett mennem a főútra, mire a fülhallgatóm közölte, hogy akkor kapcsolódott, tehát tudtam, hogy 10 méteres körben lesz a cucc. Így is volt, ott fekdt tokostul az aszfalton. 

Odadutottam, felvettem, nyomkodom.....semmi. Nincs kép. Ekkor vettem észre, hogy valami repedés húzódik végig a sarok felől, de konkrétan alig látni.....Hang volt, kép nem. Elraktam a hátizsákomba, és a legrövidebb úton elindultam hazafelé. A fülest kivettem a fülemből, a podcastet úgysem tudtam hallgatni, hiszen el kellett volna indítani a telefonon, de ugye a képernyő halott. 25 km-re voltam otthontól, így reméltem, időben hazaérek, mielőtt Verus idegbe rakná magát, miért nem jelentkezem be. Ugyanis amióta elütöttek, mindig ha elmegyek bringázni, kb. óránként becsekkolok, küldök neki egy messenger üzenetet, hogy itt és itt vagyok, minden ok, ne aggódjon. Szóval fülemben nem volt semmi, és rettenetes hangokat hallottam a bringám felől. A váltó nyikorog, a kerék csörög.....

No, később kiderült, hogy 

  1. A telefonom elhalálozott, valószínűleg áthajthatott rajta egy kocsi, mire odaértem. Az összes kép, és adat rajta ami van, menthetetlen, csak ha megjavíttatnám (nem fogom)
  2. A hajtóművem olajat nem látott egy jóideje (ejnye-bejnye én)
  3. Az első kerék csapágyas.
Úgyhogy délután elmentünk új telefont venni nekem (nem esett jól így nyaralás előtt), ma pedig rendberaktam a hajtóművet, és kicseréltem az első kereket is. Visszatettem a gyárit, amivel anno elütöttek, és deformálódott a felni...a deformációt korrigáltam, átraktam a belsőt-külsőt, most tök jó csendes. 
Nem tudom, sikerül-e feltölteni a videókat, de megpróbálom....ilyen volt-ilyen lett
    




Hogy jó hír is legyen: Mejöttek a véreredményeink. Minden tökéletes:) Mondjuk én nem szoktam orvoshoz járni, amióta itt élünk csak akkor mentem el, amikor elütöttek, akkor is csak azért mert az ügyvédem ragaszkodott hozzá....de Verus meg a gyerekek nyomására engedtem....mégiscsak 50 leszek idén, legyen már egy labor.....prosztata rák markerek, koleszterin, fehérje, cukor, mittudomén.....a lényeg, hogy minden értékem jó nekem is, és Verusnak is :)

Mondjuk az időjárás megint elromlott, pedig még szeretnék a nyaralás előtt Marcival egy tengerparti menetet....remélem összejön.

Tuesday, 21 June 2022

Június

 Benne járunk a Júniusban, a blogommal szemben hűtlen vagyok, valahogy apadt a bejegyzési aktivitásom. Talán azért, mert nem történik semmi olyan, ami említésre méltó lenne - mármint a fogyás/súlytartás témakörében. Itt a nyár, én csak 8 kilót fogytam eddig január óta, pedig szerettem volna vagy húszat....de.

De...az van, hogy tizenéves tapasztalatommal a hátam mögött hozom a döntéseket. És Így ötvenévesen már nem akaródzik a durva koplalás. Márpedig nyilvánvalóan csak azzal tudnék ennyit fogyni. 2000-2500 körüli kalóriabevitellel nem, még akkor sem, ha mellette napi szinten edzek. És akkor már az ember elgondolkodik, hogy megéri-e. Hogy ad-e annyi pluszt az a mínusz X kiló(-nak a lehetősége), amennyi mínuszt elvesz az életemből a sok nemet mondás, a sok koplalás.

Azt hiszem nem. Végső soron a nagy igazság az, hogy kábé senki le se szarja, hogy Te hogy nézel ki, vagy hogy érzed magad. Vannak, akik kifelé élik az életüket, akiknek a legfontosabb az, hogy mások mit gondolnak róluk, és abban a szellemben élnek, hogy mindent ennek rendelnek alá. Még akkor is, ha csak talmi illúzió az egész.

Ismerek olyat, aki konkrétan úgy öltözik fel, hogy az utcára kimenve arról fantáziál, hogy mások mit gondolnak róla ha ránéznek, és látják a ruhákat, amik vannak rajta. Valahogy én meg azt gondolom, hogy kábé semmit sem. Hacsak nem annyira kirívó vagy, hogy a normál tartományból messze kilógsz....bármelyik irányba. Mert akkor persze megnéznek, ha százkilós pasi létedre mondjuk fűszoknyában, 47es ezüst körömcipőben, meg kis ezüst tiarával a fejeden ugrasz le kenyérért a Lidibe. De hogy most egy RalphLauren ing van rajtad, vagy egy sima kockás flanell....vagy hogy calvin klein zokniban vagy, vagy egyszerű fehér pamut sportzokniba.....hát szerintem az a francot se érdekel. 

No, én valahogy így gondolom a testképpel is. Hacsaknem vagy extrém kövér, vagy extrém sovány, úgyem bámulnak meg az emberek, nagyjából észre sem vesznek, mindenki csak magára figyel egyébként is. Szóval én zsákutcának tartom, ha valaki az motivál, hogy mások mit gondolnak róla.

Most írhatnám ide az utóbbi leg mainstream-ebb kirakat-pszichiáter csávónak, Jordan Peterson-nak az egyik pontját, hogy ne mások jelenéhez, hanem a saját múltadhoz mérd magad....de szerintem ezt már mások is mondták régebben, mert annyira evidens alapigazság.

Naszóval nálam sok újdonság nincs, végre jó idő van, és sokat megyek tekerni, a strava-n túlléptem a húszezredik rögzített km-t, 2015 óta....de ugye 2017 májusa és 2020 között nem mentem a balesetem miatt, úgyhogy igazából ez a húszezer km négy év összessége, ami szerintem nem is rossz (egy túlsúlyos ötvenestől) 



A cukrot viszont most már hónapok óta teljes mértékben kiirtottam az életemből, nem eszek/iszok olyat, amiben van hozzáadott cukor. Ha mindenképpen édességre vágyom, akkor jöhet valami cukormentesen elkészített édesség, vagy édesítőszeres termék.....C vitamin, D vitamin. glukozamin - ezeket továbbra is nyomom, hogy az ízületeim bírják a terhelést. Nemrég hosszúsági rekordot is döntöttem: 107 km-t mentem egy szuszra. Talán három alkalommal álltam meg 10-10 percre pihenni, meg enni-inni.

Egy hónap múlva megyünk nyaralni, már nagyon várja mindenki.

Monday, 9 May 2022

Elméletem a visszahízás dinamikájáról, avagy önanalízis így 11 évnyi távlatból

 Van egy elméletem. Mégpedig az, hogy azoknak a túlnyomó része, akik extrém túlsúlyról lefogytak, azok visszahíznak. Szinte kivétel nélkül mind. A kérdés csak annyi, hogy milyen mértékben és milyen gyorsan. Én sem vagyok kivétel a saját elméletem alól. 2011-re fogytam le a testsúlyom durván 60%-át, azaz több mint a felét. Viszont amint leálltam a fogyással, (mert ugye 193 kilóról 75-re lemenni elég extrém volt, és talán ma már röhejesnek vagy hihetetlennek tűnik, akkor az anorexiától félve hagytam abba a fogyást), és elkezdtem felpíteni egy új, egészségesebb életmódra épülő rendszert, elkezdtek visszajönni rám a kilók.

Persze eleinte az első néhány évben ez teljesen oké is volt, hiszen tényleg túl sovány voltam, és a sportokat is elkezdtem behozni az életembe. Futás, tenisz, bicikli, és a gyúrás, azaz a súlyzókkal való edzés bohóckodás. De kb 2015-2016 környékére azt vettem észre, hogy hiába a kontrollált étrend, hiába a nagyon sok mozgás, a testsúlyom masszívan megint 110 kiló körül van. Kicsit lejjebb megy a hétköznapok-hetek hónapok alatt, aztán egy -egy nyaralásnál, ünnepekenél visszajön, aztán megint le, fel, le fel...mint a sinus görbe, kábé...Azt azért látom, hogy nyilván a sportolás, a testépítés során az évek alatt némi izomtömeget is felhordtam a "bőröm" alá, ami egyrészt láthatatlan az ott maradt kinyúlt "bőrkabát" meg a zsírcellák miatt, másrészt a tömeget is, és a méretet is növeli. Ha egy body builder bajnokra ráterítenénk egy 40 kilós zsírszövet-bőr-szőr kabátot, senki sem látná az izmait, nyilván :)



Namost ha kudarcnak akarom megélni, akkor azt mondhatnám, hogy lám, visszahíztam, mégsem sikerült a lefogyás....de a valóság az, hogy még így is 70-80 kilóval könnyebb vagyok, mint régen, plusz összehasonlíthatatlanul jobb a kondícióm, hiszen gond nélkül letolok akár 80-100km-t is egyhuzamban a biciklin, vagy 26 kilóval csinálom a négyszer nyolcas áthúzás szériákat....amiket anno, mikor elkezdtem, 9 kilóval nyomtam....és hozzátehetem, hogy nemcsak az állóképességem és az erőm jó, hanem nincs semmi (lekopogtam), amiben gátolna a súlyfeleslegem. Értem ezalatt a cipőfűzőbekötéstől a seggtörlésen át a lépcsőrefelrohangászásig elég sokmindent, amit most nem fogok felsorolni.

Valószínűleg akkor lenne nagy baj, ha mondjuk nem 75 kilónál állok le, hanem mondjuk 120-nál....és akkor esetleg 150 vagy 160 kilóra híztam volna vissza, ami persze még mindig kevesebb mint 193, de ott már azért olyan jelentős túlsúly lenne, ami eü. kockázatot is jelent, és szinte biztos, hogy se erő, se fittség, se állóképesség nem lenne sehol. Nem beszélve a lépcsőrefelrohangálásról sem például.

Soha nem álltam le a mozgással, folyamatosan csinálok valamit, átlag napi egy óra kardió úgyis megvan, hogy beleszámolom azokat a napokat is, amikor nem csinálok semmit sem, mert nyaralok, vagy karácsony van, vagy húsvét, vagy anyáknapja, vagy gyereknap, vagy az Úr napja....lol....szóval az átlag napi 1 óra éves szinten megvan, sőt. Tavaly 6000 km bringázást rögzítettem a stravan, ami egyéni rekord volt. (mondjuk ez időjárás kérdése is, ez tény.) Az étrendem az év 80%-ában erősen korlátozott, nem eszem cukrot egyáltalán, finomított lisztet sem, péksüteményeket, édességeket sem. Feldolgozott, félkész cuccokat sem. Átlagosan 2000 kalória körül fogyasztok. A maradék 20%-ában az évnek kiélem magam, és a meggyes-mákos rétestől kezdve (imádom) a pizzáig akármit képes vagyok megenni. Igaz, ezalatt a 20% alatt vissza is jön mindaz, ami a 80% alatt lement ....ugye a sinus görbe

Annyi nézőpontja lehet ennek az egésznek. A múltkor családi összejövetelnél nevetve mondtam az immunológus lányomnak meg a mikrobiológus fiamnak, hogy ti tudósok igazán kitalálhatnátok valami olyan bogyót, hogy beveszem, és mondjuk onnantól kezdve 2 órán keresztül bármit megeszek, abból semmi sem szívódik fel, és akkor tök egyszerű lenne lefogyni. Hát mindketten az orrom alá dugták a laptopot, hogy akkor nézzem meg ezt a folyamatábrát, kábé ez mutatja az anyagcserefolyamatokat a testünkben...legalábbis amit tudunk....de millió olyan további dolog van, ami mindenkinél más és más...




...úgyhogy értsem meg, ilyen bogyó nem lesz egyhamar, mert annyira komplex az egész folyamat. És akkor itt tehetem hozzá a genetikát is, mert nyilván a testalkat is része a DNS-ünknek, és nyilván  csak extrém módszerekkel mehetünk olyasmi ellen, ami az életünkbe bele van táplálva...

Szóval talán itt lehetne beszélni/gondolkodni az elfogadásról, a pozitív önképről, a mentális felkészültségről, az életfilozófiáról....ilyen kis csekélységekről. Bár....az utóbbi években rendszeresen húzom fel magam láthatóan egészségtelen mértékben elhízott kategóriájú emberek harsány önelfogadásán. Valahogy én sokszor látom azt, hogy ezek az emberek nem elfogadják a testüket, hanemcsak vastagon leszarják az egész témát, talán kényelemből, talán lustaságból, talán arroganciából, talán valami téveszme által vezérelve....nem tudom.  

Konklúzó szokásosan nem nagyon van, csak mindig amennyit akarok csinálni magamnak :) Úgyhogy végülis fakultatív.

Friday, 8 April 2022

Semmi

 ...különös nincs, forog a kerék, manapság már ennek is örülni kell, nem? De. Az elmúlt évek egyik legjobb dolga volt, hogy szűk egy hétig barátok voltak nálunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Csak úgy peregtek a kalóriák :D:D:D......és még az idő is szuper volt. Ilyenkor mindig elbizonytalanodok, hogy egyáltalán ilyenről írjak-e itt....mert persze, az én blogom, nyilván...és mindeni azt ír a saját blogjára, amit akar..d.e ugye a blog a fogyásról szól.....t valamikor. Vagy rólam...? Vagy az én fogyásomról...mindegy, végül is felesleges ezen kattogni, a lényeg, hogy az én blogom, és mivel már nagyon régóta aktív, azért persze, hogy ahogy változik az élet, múlik az idő, a témák is (meg minden is) változnak.

Az időjárás - attól az egy héttől eltekintve, mikor vendégeink voltak- kritikán aluli sajnos. Hideg van, és bár néha a nap kisüt, sokszor még jégeső is jön. Most a télből jőve a biciklizésem ilyenkor benti taposássá vagy tekeréssé szelídül, ám most meghoztam egy olyan döntést, hogy marad is egyenlőre a benti edzés.

Úgy döntöttem, egy időre legalábbis abbahagyom. Eladom a biciklijeimet. nem tudom mit hoz a jövő, majd meglátjuk, lesz-e ebből még valami, vagy nem. Az okok három irányból támadtak. Egyfelől a balesetem óta igenis mindig stresszforrás elindulni, itt továbbra sincs normális közlekedési kultúra, ami támogatná a bringásokat. Tehát veszélyes, én pedig nem leszek sajnos fiatalabb. A második ok is a korommal függ össze: az ízületeim nincsenek tökéletes állapotban, és a térdem, a csuklóm, a nyakam...ezeket mind megterheli a hosszú bringázás. Végül a költségek sem alacsonyak, ez egy elég drága hobbi. A kerékpárok karban tartása, a felszerelés, éshát egyre inkább az üzemanyag, hiszen ha biztonságos környezetben akarunk tekerni, akkor autózni kell, sajnos akár több száz kilométert is. Az üzemanyagárak az egekben, két euró egy liter benzin....úgyhogy egyenlőre ez parkolópályára kerül.

Az itthoni kardiógépeimmel meg a súyzós cuccaimmal folytatom az edzéseket....bár megmondom őszintén azért kell kurázsi, hogy a hideg edzősszobába menjek....volt, hogy 9 fok volt odabent...és ez egy fűtött helyiség....csak ugyebár annyira szar a ház szigetelése, hogy ezek a külső szobák ennyire kifűthetetlenek....

Úgyhogy nagyjából ennyi van mostanság....várjuk a jó időt, és tervezzük, hogy talán így két év után, sikerül majd nyaralni mennünk családostul.

Ja, szoktam az étkezésekről is írni....elképesztő mértékben megszaladtak az árak, a csirkemell ára megduplázódott, ha egyáltalán lehet kapni, mert rendszeresen nincs...akárcsak a liszt, az olaj, vagy a gyümölcsök. Végül is megoldható minden, de a helyes/egészséges/fogyós életmód egyre drágább. Marad a kreativitás és az önkontroll :)

Thursday, 3 March 2022

A fogyás után

 



Azt hiszem a bejegyzéseim gyakorisága tükrözik magát  folyamatot is, ahogyan ez a fogyás-dolog eszkalálódik. Januárban írtam utoljára, március lett menet közben. A blog címe Alan fogyása....de valójában ez már nem a fogyásról szól. A fogyásról 2011-2012 ben szólt az életem, aminek már idestova 10 éve. Gyakorlatilag 7-8 éve nagyjából ugyanannyi a súlyom, igaz, én folyamatosan azt akarom, hogy kevesebb legyen...de egy sinus-görbe szerű hullámzásnál többet nemigen érek el. 

Mégpedig azért nem -azt hiszem- mert valahogy kialakult az a fajta életrutin, ami (még) élhető. Nagyjából ugyanolyan stílusú ételeket eszem, és amikor maga az étel nem kifejezetten egészséges és/vagy "fogyós", akkor mennyiségi kompenzálással oldom meg. Tehát például ha itthon krumplistészta az ebéd (igazi családi kedvenc, depláne kis hagymára rápirítva serpenyőben), akkor eszem belőle, de nem azzal lakok jól, hanem salátával, vagy gyümölccsel igyekszem "kitölteni" a gyomrom.

Több igazságom is van. Például 

  • az is igaz, hogy nem vagyok 100%-ig boldog a súlyommal/kinézetemmel/ruhaméretemmel, stb...
  • az is igaz, hogy átlagosan napi egy órát aktív mozgással töltök
  • az is igaz, hogy fehérlisztet, cukrot szinte sosem eszem. Ritkán igen, amikor az alkalom megkívánja.
  • az is igaz, hogyha tizensokévvel ezelőtt ennyi lett volna a súlyom mint most, a büdös életben nem kezdek fogyókúrába.
  • az is igaz, hogy idén ötvenéves leszek, és ennek megvannak a maga nyűgjei. Sokszor fáj a derekam, sokat fáj a térdem, a csuklóm is szar....de
  • az is igaz, hogy alig várom a jóidőt, hogy megint tudjak tekerni 50-60-70-100 km-t a bringámmal, ami a nálam sokkal fiatalabb embereknek sem mindig könnyű
  • az is igaz, hogy állóképességben, fizikai erőben megállom a helyem egy harmincéves átlagos férfival szemben is...de
  • az is igaz, hogy bár bringázni minden további nélkül tudok akár 5-6 órán keresztül is, de ha fél óránál tovább kell ácsorogni valahol, le kell ülnöm, mert úgy érzem, szétszakad a hátam.
Szóval vannak igazságok. Lassan kialakul a lefogyás utáni életem, és kezdem látni azt a fajta egyensúlyt, amit a tudatos étkezés és a mozgás megteremt a genetikával, a mikrobiommal, az endokrinrendszerrel. Nyilván a DNS-ünkben kódolva van nemcsak a szemszín, a hajszín, hanem a testalkat is, tehát el kell fogadnom, hogy én sosem leszek az a szikkadt kóró fajta  kimondottan cingár típusú pali, hacsaknem irreális és egészségtelen mértékben nem követek el magammal szemben, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal....koplalásos erőszakot.
A derékfájásomat, a térdproblémámat egyértelműen annak tulajdonítom, hogy hosszú időn keresztül voltam extrém kövér, ami valószínűsíthetően tönkrevágta a gerincemet, az ízületeimet, nyilván büntetlenül nem lehet az ember annyira túlsúlyos.
Közben azért ugye van élet az evés-mozgás-fogyás-súlytartás témakörökön kívül is, tehát nincs mindig 100%-os kapacitás ezzel foglalkozni, hiszen ott van a család, az élet, a világ....most például a kutyánk, akit így hétévesen mégiscsak kasztráltatni kellett, úgyhogy tegnap volt a beavatkozás, és csórikám nagyon el volt veszve. Az éjjel nem sikerült túl sokat aludnunk, de talán ma már jobb lesz. Tegnap nem találta a helyét, jött-ment (gyüszmékelt, ahogy imádott nagymamám szokta volt mondani ), bambán nézett ki a tölcsérből, folyt a nyála, remegtek a lábai, csoszogva járt, nekiment mindennek szegénykém....
Szóval megy az élet, aminek örülni kell, tekintve hogy a világ némely részéről ez egyáltalán nem mondható el...Konklúzió megint nincs...csak gondolatfoszlányok....meghát persze az, hogy valahogy mindig az egyensúlyra kell törekedni...és ahogy az élet megy előre, úgy egyre több minden van MINDKÉT serpenyőben, és egyre kisebb a rendelkezésre álló erő, ami kell ahhoz, hogy visszabillentsük, amikor elkezdene az egyik irányba dőlni...tehát marad a folyamatos összpontosítás, és a gyors reakció :)

Monday, 10 January 2022

2022 évkezdés, kis bosszankodással és némi technikai tanáccsal fűszerezve

 
Eljött a 2022 is, áthömpölyögtünk belé....kovixosan, karanténosan. Sikeresen túléltük ezt is, jöhet a szokásos éveleji - vissza a nyomvonalba - berendezkedés, ami diétát jelent és sok sok kardiót. A közösségi médiákon, amik miatt egyébként egyre jobban "idegbe rakom magam", vastag sugárban ömlenek a különféle appok, programok, akciók, szerek, és módszerek, amivel pillanatok alatt lefogyhatsz így az év elején, természetesen koplalás, éhezés, és megerőltető gyakorlatok nélkül. ofkorsz.

Hát, a hülyeség sosem megy ki a divatból, gondolom van némi összefüggés a között a tény között, hogy hányan vágnak bele sikertelenül egy életmódváltásba, és a között, hogy mennyi hasznot termelnek ezek az app-ok. Én ignorálni próbálom ezeket, dehát nyomulnak az arcomba bele, nem lehet nem észrevenni őket.

Én továbbra is azt gondolom, hogy nem kell magunkon kívül semmi ahhoz, hogy elkezdjünk fogyni....hiszen rendelkezésre áll a szükségesnél sokkal, sokkal több információ. Tudjuk, hogy miből, mennyi kell(ene) enni, tudjuk, hogy mikor mennyit kell(ene) mozogni, szerintem aki nem tudja, az vagy nem akarja tudni, mert elfordítja a fejét, hogy ne elljen szembenéznie az Élettel....vagy egyszerűen nagyon korlátolt felfogású. Sajnos.

Elméletben amúgy is mindenki penge. Okosak vagyunk, tájékozottak, egy személyben dietetikusok, személyi edzők, kutatási statisztikai elemzők, keleti bölcsek, és mikrobiológusok is. Ja, meg genetikusok, örökléstan kutatók, és így tovább....kozmikus szintű polihisztorok vagyunk, akiknek képtelenség bármi újat mondani, hiszen mindent is tudunk. Elvileg. Csakhogy elméleti alapon még senkinek nem sikerült mondjuk 10 kilót vagy többet ledobnia. Mert ahhoz ugye gyakorlati megvalósítás kell. És hát egy dolog az, hogy tudom, hogy kell megcsinálni, és egy más dolog valóban megcsinálni.

Repülőgépet is tudom, hogy kell vezetni: nyomogatni kell a gombokat, meg húzogatni a karokat. Nem? De. Na kábé ennyi a köze van szerintem az elméleti okoskodásnak a gyakorlati fogyáshoz.

De hogy ne csak arról írjak, hogy nem lehet, írok arról is, hogy mi az, ami működhet: Tűzzünk ki célokat. Nem baj, ha nagyívű célokat is kitűzünk, hogy például le akarok dobni 20 kilót ebben az évben. Ez oké, de bontsuk fel az évet hónapokra, hetekre. Játsszunk a számokkal kicsit! Nézzük meg, mi a tervünk az évre. Mikor megyünk nyaralni, mikor utazunk el üzleti útra, mikor lesznek vendégeink, mikor történik valami fontos családi esemény, stb. Térképezzük fel az évet úgy, hogy a fontos eseményekhez hozzárendeljük a velük járó súlygyarapodást is. Miről beszélek?

Arról, hogy ha tudom, hogy pl. Áprilisban el kell mennem üzleti útra az Államokba, és egy hétig tárgyalni fogok, meg úton lenni, meg éttermekben megbeszéléseket tartani, meg vendégeskedni, akkor ott nyilván nem fogom tudni tartani sem a diétámat, sem a kardió-edzéseimet. Tehát ebben a hétben valószínűleg hízni fogok. Mindenki ismeri a saját testét, aki már valaha próbálkozott a fogyással, és azért tudja, hogyan reagál a teste. Van, hogy valaki ha hízik, akár napi 1 kilót is hízik, ha viszont fogy, csak heti egy kiló megy le. Ijesztő, de nem reménytelen a helyzet ekkor sem!

Csak hétről hétre meg kell tervezni, hogy mikor diétázom, mikor akarok fogyni, és mikor fogok valószínűleg hízni. Ha megvan az agenda, csak tartani kell hozzá magunkat. És hogy ez miért jó? Két dolog miatt:

Egyik, hogy a tervszerűség mindig segít. Hosszú távú célokat megfogalmazni és elgondolkodni a sikeres megvalósításon már fél siker. Egy lépcsőfok, amit megléptünk. Márpedig a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.

A másik, hogy a folyamatos kontroll mellett már az első szakasznál láthatjuk, hogy úgy működik-e a valóság, ahogy megterveztük, vagy sem. Ha igen, akkor oké. Ha viszont nem, sokkal könnyebb megbirkózni egy kicsi kudarccal, amit időben elkaptunk, mint egy év múlva szomorúan konstatálni, hogy hát, ja, most sem jött össze. Ha én megszabom magamnak, hogy hetente 1 kilót akarok fogyni, és nem sikerül, akkor tudom, hogy változtatni kell. Változtatok, és megyek tovább. Ha a következő héten sem jön össze, tovább szűkítem a mozgásterem. Kevesebbet eszem, vagy többet mozgok, vagy mindkettő. Vagy mittudomén, kiveszek valamit az étrendemből, ami nem a legjobb. Előbb utóbb meg fog valósulni a terv, és akkor tudni fogom, hogy ezen az úton kell továbbmenni De nem szállt el közben egy év.

Szóval véleményem szerint nem application/alkalmazás kell....és nem olyan valami amit letöltesz pénzért, ami majd megmondja a tutit. Nem. Csak és kizárólag Te magad kellesz a változáshoz!