Utolsó nap

 Végre lassan vége van ennek az évnek is. Nem a legjobb év volt, ezt meg kell hagyni. Nem feltétlenül csak azért, mert elterjedt a "kovix"....hanem a sok folyománya miatt. Például az, ami az otthoni sporteszközök és a kerékpárok piacán történik, az nagyon szomorú.

Röhej, hogy semmit sem lehet kapni, csak a sok túlárazott terméket, és mindenki a saját retvás ócskavasait nevetségesen túlárazva próbálja értékesíteni. Az elmúlt években mondhatom, hogy évente 1-2 itthoni eszközt elhasználok, ami oké, mert egyrészt napi szinten nyüstölöm őket, másrészt a legtöbbjét eleve használtan és olcsón szoktam venni. 

Mert az emberekre jellemző, hogy lelkesen beruháznak egy otthoni szobakerékpárba, vagy elliptikus trénerbe, vagy evezőpadba, stb....de aztán 1-2 héten belül alábbhagy a hév, és porfogóként funkcionálnak ezek a cuccok egész addig, míg útban nem lesznek, és akkor eladják, töredék-áron. Na ez volt a múlt.

A jelen az úgy néz ki, hogy pl. mától kapható nálunk a Lidl-ben szobabicikli, persze nem olyan komoly, mint pl tavaly vagy tavasszal....de azért én vetem volna, mert legalább új, garanciális, és nem horror árú, mint a sportszerüzletekben. Ja, és itt van közel, elmegyek, megveszem, hazahozom....nem kell hetekig várni miután fizettem, meg telefonon könyörögni, hogy mi van már mikor hozzák....naszóval tegnap este elmentünk, és megkérdeztük, hogy akkor holnaptól lesznek igaz? Igaz. Oké, nyolckor nyitnak, kérdezem ha kilencre jövünk lesz-e még, mit gondolnak? Erre azt mondja az üzletvezetőhelyettes csaj tök kedvesen, hogy nem gond, jöjjünk csak nyugodtan, félretesz nekünk egyet. Fasza. Nem kilenckor mentünk hanem negyed kilenckor, még sötétben. Üzletvezető úrhoz odamegyünk, aki közli, hogy ja, látta, hogy félre volt rakva egy, de hát ők csak 3 darabot kaptak, és hát nyitáskor már olyan sor volt, hogy jegyeket kellett osztogatni, hogy ki veheti majd meg azt a hármat, amikor beengedik az embereket....szóval bocsi, de taka.

Tehát az akció első napján, nyitás után 15 perccel már csak esti fény van a meghirdetett termékből. Miafasz....lesújtó. Engem ugyan se egy Lidl, se senki más nem fog rákényszeríteni, hogy nyitás előtt sorban álljak, és tülekedjek valamiért, amiért megfizetem a rendes piaci árat. Őrület. Közben a használt adok-veszek oldalakon olyan retvás, lepukkant, öreg kukaszökevényekért kérnek komoly összegeket, amiket inkább már tényleg ki kéne dobni. Feje tetejére állt a világ. 

Úgyhogy toldozom-foldozom tovább a meglévő itthoni biciklimet, és az elliptikus trénert erre az évadra kilövöm, nem kell....helyette ott az evezőpad meg a fekvenyomópad.....majd ezekkel helyrerázom az évvégére kicsit szétesett body-t :)

Pár hónap, és úgyis itt a jóidő, és akkor majd mehetek bringázni megint :)

Minden erre járónak BUÉK!

Fejlemények a sporteszközömmel kapcsolatban

 Általában nem az a típus vagyok, aki könnyen feladja. Na így voltam én ezzel a bizonyos Reebok cross traineremmel is. Ugyan eljutottam oda, hogy azt mondtam, oké, ennyi volt, mikor beletört a fúró abba a bigyóba. De ugye amikor anno darabokra hullottak a 47-es lábacskám alatt a tappancsok, akkor is megvasaltam oldalt, faragtam bele egy megfelelő méretű fabetétet, kicseréltem hosszabbra a csavarokat, és hurrá...mehetett tovább minden.

Na szóval ismételten "fényt kaptam", hogy márpedig nehogymá ne legyen megoldás....úgyhogy nekiálltam újra a kifúrásnak. Előpakoltam rengeteg szerszámot, lecsiszoltam szépen a munkafelületet....és elkezdtem módszeresen kifúrni. Újra. Kábé 2 órás gyöszködés után beláttam, hogy mivel nincs lehetőségem rögzíteni se a munkadarabot se a szerszámot, se megfelelő keménységű fúróm nincs....szóval NEM FOG MENNI. Sajnos esztergapadom (még :):):)) nincs.

Némi sóhajtozás után kitaláltam, hogy jó oké, akkor viszont széjjelkapom az egész szart, és kiszerelem belőle azt az alkatrészt, ami problémás, és megkeresem a gyártót, hogy hol tudnék pótalkatrészt beszerezni. Neki is álltam....itt azért volt pár meglepetés....elkenődött csavarfejek, meg olyan szoros csavar, hogy közel méteres erőkarral lehetett csak lelazítani...de leszereltem. Meg akkor már a tappancsokat is szétszedtem, hogy azt is rendeljek majd. 

Miért dobjam ki, amikor egyébként semmi baja, nem? Környezetszennyezési szempontból is jobb, hogy az ember a régit megjavítja, és nem újat vesz állandóan kétpercenként. Ezért nem vagyok újautópárti...Szinte nincs olyan régi kocsi, amit ne lehetne megjavítani kevesebb pénzből, mint amennyiért újat/másikat vásárolunk...namindegy.

Szóval felvettem a kapcsolatot a gyártóval....ami ugyan Reebok, de már az Adidas-hoz tartozik. Megkeresésemre a következő üzenet érkezett:

Ami nagyjából annyi, hogy bocsi, ez a gép egy elavult ósdi szar, dobd ki és vegyél újat. Taka. nem tudom mit mondjak. Éljen a környezetvédelem. Én érezzek bűntudatot, ha marhahúst eszem, vagy ha nem hálóba veszem a gyümölcsöt a Lidiben. Juhéj.

"Fitness hírek"

Olyan sok minden történt mostanában a házi eszközeim körül, hogy gondoltam leírom...Úgy kezdődött, hog az idén Januárban bevásárolt taposógépem elromlott. A Lidl-ben vettem, együtt az evezőpaddal (a kettő együtt egy használt kocsi ára volt LOL). Igaz, az evezőpad nekem annyira nem jött be, adtam magamnak egy hónapot, mindennap eltöltöttem rajta 30 percet a maximum fokozaton, aztán hagytam inkább....valahogy a hátam-derekamnak nem esett jól, úgyhogy megmaradt alkalmi használatra, illetve Verus és a Marci használgatta inkább. 

Na de a taposó....mivel nekem a régi, egyébként sokkal komolyabb Reebok C5.1e gépem már nagyon hangos volt (tekintve hogy a tappancsait fa-elemekkel kellett kipótolnom, ami nyikorgott már), így örömmel vettem birtokba ezt az újat, ami csöndes volt. (egy hónapig, aztán az is nyekergett kicsit, de persze nem annyira, mint a Reebok). Csakhogy most november végére megadta magát a léptetőmotor, nem volt hajlandó fokozatot váltani, ami elég baj, mert én a HIIT programot csinálom, ami pont a váltakozó intenzitásról szól.

Intézkedni kellett, merthogy egy ekkora gépet nem lehet csakúgy visszavinni a Lidlbe....úgyhogy fel kellett hívni valami központot, ott be kellett diktálni a blokk sorszámát, és visszahívtak, közölve, hogy sajnos nincs a raktáron nekik, így nem tudják kicserélni. Ígyhát visszavittük a boltba, ahol vettük, és visszakaptuk a vételárát.

Gondoltam akkor veszek másikat....de pofára estem, mert gondolom a Covid miatt el vannak szállva az árak, és sehol nincs készleten normális gép. Ezer euróért nyilván nem fogok venni egy szobagépet, viszont 3-400 körül, amiben max gondolkodtam volna, csak nagyon gagyik voltak, amik meg sem közelítik a régi Reebok-om majd' 20 kilós lendkerekét. Gondoltam, akkor hagyom a francba, és visszamászok a régire, majd hangosabbra veszem a netflixet, hogy ne zavarjon a nyöszörgése :)

Így is lett. Pár nap után viszont elkezdett billegni a taposórúd, mert nem volt elég szorosra húzva a csapágy, ahol a lendkerék tengelyére csatlakozik. Gondoltam meghúzom a csavart. 13-as crovafej, az első kanyarnál puff- letört a csavar feje. Szétszereltem, és mákom volt, mert maradt egy kis perem, ahol óvatosan, de nagy erővel ki tudtam hajtani a beletört csavart, és pótoltam egy újjal. Szuper. Pár nap után már a másik rúd is nagyon lötyögött, gondoltam, kicsit ráhúzok a csapágy csavarjára. Nem nagyon, nehogy beletörjön, csak egy kicsit. Beletört. Na ez viszont úgy, hogy nulla perem maradt. Megpróbáltam kifúrni, de a fúrószár is beletört, úgyhogy feladom, szájé, ennyi volt. Kuka. Végeztem vele.

Kardiózni tehát előkapartam a szobabringámat, ami egy Pro-Form, elég stabil cucc. Igenám, de az első menet után éreztem, hogy kissé bizonytalan a nyereg a fenekem alatt. Leszereltem, persze hogy rommá van törve a műanyag rész, de több vonalban is, végig. Persze nem találok alkatrészt a neten sehol, így nem kevés szenvedéssel, de valahogy felszereltem rá egy normál biciklinyerget, hogy azért tudjam használni valahogy. És persze újra elkezdtem nyomni az evezőpadot....mármint húzni :)

Mellette a súlyzós edzéseknél is sikerült áttörést hozni. Utáltam már, hogy egy bicepsz-tricepsz szuperszett gyakorlathoz fel kell vennem csuklóvédőt, könyökvédőt, kesztyűt....komolyan úgy néztem ki, mint valami robotember. Mindezt azért, mert az öreg, elbaszódott ízületeim nem bírják a terhelést. Scott padon 42 kiló, 4X8 as szériában....és nem a karom nem bírja, hanem a csuklóm meg a könyököm. Utálatos dolog. Tomi fiammal átbeszélve hallgattam az ötletére, és lejjebb vittem a súlyokat, és megnöveltem a szériákat. 4 X 8 helyett 6 X 12 vel dolgozom, és mivel a súlyokat kb 30-40% al csökkentettem le, így összességében véve több kilót mozgatok meg egy edzés során anélkül, hogy leterhelném az ízületeim. Tehát az izom van megdolgoztatva, és nem az ízület!

Közben, kvázi-edzés gyanánt volt egy kis kerti menet is....A történet dióhéjban a következő: Augusztusban rendeltünk a kerti tartályba ezer liter kerozint. Általában nem szoktunk ennyit, csak a fele mennyiséget, de most jó áron volt. Azonban meghökkenve vettük észre, hogy a tartály a súly miatt eldeformálódott, és elkezdett szétnyílni.....

amitől pánikba estünk, mert ha szétdurran, akkor nemcsakhogy a kertünkbe távozik az iszonyat mennyiségű kerozin, de el is bukunk nem kevés pénzt, hiszen azért ez elég drága üzemanyag. Azonnal hívtuk a tulajt, de ő elérhetetlen....hívtuk az önkormányzatot is (hárman állunk szerződésben), de az önkormányzat azt mondta, hogy ők nem tehetnek semmit, keressük meg a tulajt, és mondjuk meg neki, hogy nagyon komoly környezetkárosítási bírságot kaphat, ha a kerozin kiömlik a földbe. A tulajunkat azért nehéz elérni, mert aki szerződésünkben szerepel, azt sosem láttuk, sosem beszéltünk vele. De van egy testvére...asszem....akinek megvan a száma, de nem mobil, hanem vonalas, viszont nagyon öreg ember. Türelmesen hívogatni kell, és elmagyarázni mindent mint egy ovisnak, már ha felveszi a telefont....és akkor ő szól a két fiatalabb tesójuknak, akik amikor majd ráérnek, idejönnek, és csinálnak valamit.

 Ez a metódus. Tudom, viccnek hangzik, csak már néha nehéz röhögni rajta....ráadásul a két fiatalember, akit mi dópoknak hívunk....hogy írjam le....ápolatlan és végtelenül egyszerű emberek, nagyon vastag akcentussal...igen nehéz velük kommunikálni. Na mindegy a lényeg, hogy mi tiszta idegben voltunk, telefonáltunk mindenkinek orrba-szájba, és végül sikerült elérni, hogy a két dóp idehozzon egy másik, üres tartályt, és letegyék a földre az eldeformált tartály elé. Az eldeformálódott tartályunk nem a földön van, hanem egy kb. méteres kis kőállványon, az alján egy csap, abból megy a cső a föld alá, és a föld alatt megy a ház tövében lévő kazánhoz. Mikor letették ezt a másik tartályt, én kérdeztem hogy és akkor most mi lesz? Adtak egy 20 literes kannát, hogy hát akkor szereljem szét a csapot, tegyem alá a kannát, és 20 literenként engedjek le a kerozinból, és töltögessem át a földön lévő másik tartályba.

Így is lett, az ezer liter felét áttöltöttem a másik tartályba, így a meglévő aktív tartályunk kevésbé lett deformált, hiszen megszabadítottam 500 kilótól. És már akkor eszembe volt, hogy de mi lesz majd, ha kifűtöttük azt az 500 litert, és kéne az a másik 500 liter, ami a földön lévő tartályban van....gondoltam, hogy majd szólunk a tulajéknak megint, hogy akkor hozzanak egy új tartályt, cseréljék ki a deformálódott régit, szivattyúzzák át a földön lévő másik tartályból a kerozint, és vigyék a picsába a deformálódott régi tartályt, meg a földön lévő másikat is. Aha....hogyne.

Hát eljutottunk odáig, hogy elfogyott a kerozin. Szóltunk hát a tulajéknak....de ezúttal még esti fény sem sem volt,....konkrétan nem válaszolnak, nem jönnek. Viszont fűteni kell. És nem fogok többszáz euróért venni egy kerozin szivattyút, amit aztán a hajamra kenek, mert nincs rá szükségünk....ugyebár ez teljes mértékben a tulaj hibája és felelőssége, hiszen ezek a műanyag tartályok általában 10-12 évet bírnak ki (utánanéztem)....és biztos hogy annak idején nem újként szerelték ide, hanem használtként, így ki tudja, milyen idős lehet (nincs rajta azonosító). 

Úgyhogy valamit ki kellett találni. Van nekem egy kis olajszivattyúm, ami arra szolgál, hogy azokon a kocsikon, ahol be van rohadva az olaj-leeresztő csavar, ott is lehessen olajat cserélni. Kis vékony csövet le kell dugni a nívópálca helyén, és kiszipkázza az olajat. Persze nem tökéletes megoldás, de azért valamit mindenképpen ér. Gondoltam ennek a segítségével ki lehetne szipókázni a kerozint a tartályból. Már el is készítettem a szerkezetet (kellett egy rúd, amihez a csövet hozzárögzítem, hogy irányítható legyen...de aztán eszembe jutott, hogy amikor az akkumulátorra teszem a csipeszt, ott keletkezik egy kis szikra, és nem szeretném, hogy a kerozingőz berobbanjon.....úgyhogy ezt a megoldást elvetettük.

Jött a B terv: a földön fekvő tartály alján is van egy csap. Az alá ások egy gödröt, ami alá befér egy kis 5 literes benzinkanna. Szerkesztek egy csövet a csap és a kanna közé, és elkezdem leereszteni 5 literenként az 500 liternyi kerozint, és átöntögetni az emelvényen lévő tartályba, ami a fűtésünkre van kötve. Így biztonságos, ám kétségkívül igen macerás és időigényes. Úgyhogy végül így csináltam meg, kb 6 órai munkával, 5 literenként leeresztve-elzárva-felemelve-átöntve-visszarakva-kinyitva...stb....nagy élmény volt. 

Egyfajta edzésnek ez is megtette :)

Miért olyan nehéz?

 

Örök vitatéma: vajon a túlsúlyos ember akar-e lefogyni? Nekem meggyőződésem, hogy a túlsúlyosak többségét igenis zavarja a felesleg, és igen, le akarja dobni. De mint olyan sokszor, itt is nagyon fontos az, hogy tisztázzuk az alapfogalmakat. Mit is jelent, hogy valaki le akar fogyni? Ha találomra fogok egy túlsúlyos embert, és nekiszegezem a kérdést, hogy nem zavarja-e és hogy nem akar-e lefogyni, akkor nem valószínű hogy őszintén felelne. Még akkor sem, ha a kérdező nem vadidegen.

Mert a szándék önmagában nem elég. Mondhatni hát persze, ki ne akarna lefogyni, ki volna annyira tuskó, hogy jól érezné magát egy súlyfelesleget cipelve magán? Ugye? Naugye. Továbbgondolva, ha valaki túlsúlyos, akkor sanszos, hogy már nekifutott annak, hogy változtasson rajta, de nem sikerült (hiszen túlsúlyos). Innentől kezdve viszont jó eséllyel utasít el minden javaslatot ötletet segítséget, hiszen valahogy az emberek nem szeretik elismerni a saját kudarcukat. Ha ugyebár le akartam fogyni, de nem sikerült, akkor az kudarc. De nem fogom senkinek azt mondani, hogy kérem szépen, igen, zavar, és igen, le akarnék fogyni, dehát sajnos nem vagyok elég erős hozzá. 

Inkább azt mondják, hogy genetika, hogy pajzsmirigy, hogy speciális körélmények. Jellemzően olyan (ind)okok, amivel nem lehet vitatkozni. Amiket el KELLfogadni. Hiszen ezt mindenki saját maga tudja, mert saját maga éli az életét. Szóval téma lezárva, nincs miről beszélni. Vagy másik oldalról közelíti meg, és passzív agresszív módon azt mondja, hogy nem, nem zavar, én szeretem hogy ilyen vagyok. Ergo miközöd hozzá, TAKA!

Nem szívesen veszi senki, ha valaki odaáll, és azt mondja: rosszul csináltad, de én jobban tudom, hogy hogy kell. Más embernek nem lehet fogalma arról, hogy valakinek tényleg milyenek a körülményei. Depláne hogy nem tudhatja, az adott illetőt mi motiválja, mi indítja be. Mi kell neki ahhoz, hogy ő maga akarjon lefogyni.

Ez egy ingoványos terület, túl sok az érdek minden irányba. Plusz ott van még a

•  sokat emlegetett társadalmi nyomás, 

                Hiszen az egész világ a profitra épül fel, és folyamatosan a fogyasztásra ösztökélnek bennünket. Úgy folyunk át a Halloweentől a Mikulásba, majd a Karácsonyból a Szilveszterre, majd a Valentin naptól a Húsvétra, hogy ha a kereskedelmi láncokon múlna, akkor mindenki szénhidrát-mérgezésbe felfordulna az első néhány hét után. Ez az egész jelenség egy folyamatos tagadást generál, egy folyamatos harcot, amit megállás nélkül vívni kell, és lehetetlen, hogy az ember ne gyengüljön el soha egy pillanatra se.

• aztán ott van az evolúció

            Az anyagcseréről sokat tudnak a tudósok, de mégsem lehet pontosan tudni, kinek miért olyan az anyagcseréje, amilyen. Miért van az, hogy egy családban az egyik gyerek kövér, a másik sovány. Úgy, hogy ugyanazt a háztartást élik. A tudományosan hangzó állítások sokszor semmiféle tudományt nem tartalmaznak. Pl. egy felnőtt ember napi energiaszükséglete az 2000 kalória, mondják az okosok. E mögött SEMMILYEN tudományos tény nincs. Ezt a kilencvenes évek amerikai lakossági fogyasztási statisztika alapján döntötték el. Az igazság az, hogy sokan vannak, akik ennek a többszörösét megehetik, és sosem híznak el, szerintem mindenki ismer ilyen embereket.

• és ott van az emberi természet.

            Elemi ösztön a táplálkozás és a szaporodás. Az ösztöneink ellen menni nem könnyű. Ráadásul minden fontos eseményt, legyen az esküvő, temetés, ünnep vagy katasztrófa, mindent evéssel-ivással kezel az emberiség. Halotti tor, esküvői lakoma, ünnepi ebéd, szülinapi torta, még a kutyakexet is jutalom-falatnak hívjuk. Tehát belénk van kódolva, hogy jutalmazni, büntetni, ünnepelni, emlékezni, lazítani, szomorkodni....minden emócióhoz járulékosan kapcsolódik a fogyasztás. Ilyen a természetünk.

Csak néhány okot soroltam fel, ami így hirtelen eszembe jutott, de a lényeg, hogy szinte minden fontos dologgal szembe kell menni annak, aki csökkenteni akarja az evés-ivással a testébe vitt energiamennyiséget. És akkor persze mindezeken túl még mindig ott vannak a valós körülmények, legyen az pénz, munka, idő....által felállított fizikai korlátok, és a mentális állhatatosság feltétlen kellékei, a nyugalom, a stresszmentes, kiegyensúlyozott élet.

Ugyehogy mennyi mindennek kell klappolnia? Nem csoda ha ez a dolog ennyi embertársunkon kifog. A világ jelentős része túlsúllyal küszködik, amiből következik, hogy igen lényeges felvevőpiacról beszélünk. Sokféle érdek állhat ezen réteg "megfejése" mögött. Nyilván sokan költenek csodaszerekre, zsírégetőkre, ésígytovább, ugyanakkor az elhízás okozta cukorbetegség, magas vérnyomás, és egyéb kellemetlenségek generálnak egy szintén nagy számú embertömeget, akik megvásárolják azokat a gyógyszereket, amik enyhítek ezen betegségek tüneteit.

Gyakorlatilag végtelen hosszan lehetne sorolni mennyi minden állhat a lefogyásnak/helyes életmód elérésének az útjába. Nem könnyű belemászni mindebbe, és talán még annál is nehezebb elfogadni a saját sikertelenségünket. Pedig unalomig szajkózott dolog, hogy minden siker mögött ezer kudarc áll, és a sikeres embert az különbözteti meg a sikertelentől, hogy a sikeres megteszi azt, amit a sikertelen nem. A sikeres ember a kudarcot maga mögött hagyja, és tovább megy. A sikertelen elfogadja, megmagyarázza, felelősségre vonja, áthárítja, és kibújik alóla.

Helyzet

 Ez a "kovix" vírus nem nagyon segít senkinek, hogy a jobb formájába lendüljön. Szerintem. Sok ismerősöm, érthető okokból apatikusabb lett, vagy csak kevésbé motiváltabb, de mindenképpen kevésbé lelkesebb. És tök érthető. Egyrészt a sok korlátozással elveszik a kedvét az embernek attól, hogy utazgasson, szórakozzon, kimozduljon, másrészt ha esetleg eddig nem lett volna épp elég ok a konfliktusra, mostantól újabb dolog van, ami miatt egymásnak eshetnek az emberek.

Összeesküvés elméletek, disztópikus, sokszor egészen beteg fantáziák csapnak össze a tudománnyal. Értelem, intelligencia, és jogos félelem csap össze a butasággal, a hanyagsággal és a felelőtlenséggel. Gazdasági indokokkal takaróznak azok, akik jottányit sem akarnak engedni a jól megszokott, kényelmes világukból. Egy miliméterre sem hajlandóak a komfortzónájukból kimoccanni.

Pedig összefogással, értelmes, felelős gondolkodással sokkal jobb lenne. De hirtelen mindenki infektológus, immunológus, virológus, és gazdasági top-klass elemző lett. Közben ha fáj a fogam, fogorvoshoz megyek, ha a kocsim elromlik, szerelőhöz viszem....nem? Cipőt a cipőboltból! MIért nem lehet a valódi szakemberekre bízni a dolgot? Miért kell teret adni az ostoba politikusoknak...pontosabban dehogyis ostobák, nem azok....csak önzők, mint a többség.

Na mindegy, régi kínai bölcsesség, vagy svéd tengerész ima, vagy tuareg közmondás...hogy erőt kérek ahhoz, amit meg tudok változtatni, türelmet ahhoz, amit nem, és bölcsességet ahhoz, hogy ezt a kettőt felismerjem. Hát asszem nem kell kvantumfizikus diploma ahhoz, hogy felismerjem, hol a helyem LOL

Írok magamról, csak hogy legyen nyoma :) A 2020-as év bicikli szempontjából eddig a legtermékenyebb évem, 4325 km-t regisztráltam a műholdas követő app-pal, tehát ennyit biztos bicikliztem. Több mint 200 órát töltöttem a nyeregben, ami nézve azt, hogy full amatőr, ex-súlyos-elhízott, öreg faszi középkorú férfi vagyok, szerintem nem is rossz szám.

Újra kezdtem a gyúrást ami elképesztő felismerést hozott az életembe: A balesetem után nagyon rossz lett a jobb vállam. Sem nyújtózkodni, sem rajta feküdni, sem hátranyúlni valamiért nem tudtam erős fájdalom nélkül. És amikor pár hónap kihagyás után a fekpadra feküdtem, és elkezdtem volna fekvenyomni, a relatíve kis súly majdnem rám esett, olyan erős fájdalom nyilallt bele a jobb vállamba. És minden egyes súlyzós feladatnál detto. Elkeseredtem, hogy akkor ezt msot hogy fogom csinálni. És kis súlyokka nekiálltam, ha nem ment jobb karral az egész mozdulat, csináltam annyire, amennyire ment, amennyire még a fájdalom elviselhető volt. És most néhány hónap után, már sokkal nagyobb súlyokkal simán mennek a szériák, és nyújtózkodni is tudok, és hátranyúlni, és éjszaka ha jobb oldalamra fekszem, nem kell szenvedni, míg megtalálom azt az egy pozíciót, mikor nem fáj. Juhéj

Konklúzió: kell a gyúrás, kellenek az izmok. Le van szarva, hogy tömeg, akkor is kell. Nem érdekel momentán, hogy a mérleg többet mutat mint én azt szeretném....ugyanis ezért álltam le a súlyzós edzéssel....mert hogy tömegnövelés, én meg ugye tömegcsökkenésben utazok....tehát szétkardióztam magam, a súlyzós, anaerob edzéseket is aerob mozgással váltottam ki. De most már nem fogom abbahagyni, mert nagyon élvezem, hogy elmúlt a vállfájdalmam.

Személyes véleményem, hogy el kell(ene) mindenkinek engedni a külső és/vagy belső kényszerképzetekből táplálkozó hamis testképeket, és abba az irányba kell(ene) menni, ahol jó a közérzet, ahol egészség, fittség, elégedettség van. A többi nem számít. Amúgy is csak egyszer élünk, nem? De. Maximum kétszer.

Már Október

 Belecsúsztunk szépen az októberbe, nincs mese, az idő megy. A koronás számok szinte minden nap csúcsokat döntögetnek, de úgy tűnik az emberek belefásultak már, a politikusok meg kizárólag a gazdasági érdekeket nézik, halleluja. Bravó emberiség....:-/ Na hagyjuk is.

Tudom, sokszor nekiálltam már ennek a témának, de még most is sokat agyalok azon, hogy vannak ezek a kiszámolós képletek, amik megmondják, hogy neked mennyi kalória kell, meg hány kilósan vagy normális. Ahogy öregszem, ahogy egyre többet vagyok ebben a témában nyakig, asszem egyre inkább úgy látom, hogy ez azért nem így van. Meglátásom szerint nincsenek ilyen mindenkire húzható doktrínák, meg címkék meg dobozok. 

Nem lehet megkerülni: igenis mindenkinek rá kell szánnia magára azt az időt/energiát/pénzt/akármit, hogy MEGISMERJE a saját testét-lelkét. Hogy megértse az anyagcseréjét, hogy megtalálja a motivációs "csomóit". Hogy feltérképezze a szokásait, és megtudja mi az, amiből hajlandó engedni, és mi az, amiből nem. Hogy elmélyedjen az élet nagy kérdéseiben, és ne csak feltegye magának az olyan kérdéseket, amiket fel kell tenni, hanem meg is válaszolja őket.

Igen, a szokásos duma....hogy honnan jöttem, hová tartok, mit akarok,  mit várok az élettől, a világtól, magamtól. Valahogy el kell ttudni helyezni magunkat a világban ahhoz, hogy érdemi, igazi információkat tudjunk meg magunkról. Akárki nem állhat a kormány mögé. Nem véletlenül a kapitány a kapitány. 

Amúgy csodás az őszünk. Szerintem itt Írországban a két legszebb hónap a május és a szeptember. Még ma is, október 8-án is olyan gyönyörű napos volt az este, hogy Verussal bringára pattantunk, és mentünk kicsit. Milyen jó, hogy ma megcsináltam megint a biciklimet. Mert a tegnapi 56km-es kanyarom után amikor hazajöttem furán csörgött a hátsó kerekem....és jobban megnézve ezt vettem észre:

Fogalmam sincs, mi történhetett, de milyen jó, hogy még nem dobtam ki a Merida régi kerekeit, mert onnan át tudtam tenni egy küllőt a Giant-re. Meg persze a csavarját is, mert bele volt törve a küllő menetes vége. Le kellett bontanom az egész hátsó kereket....kazettát kiszedni, stb....de megérte, mert így egy fillérbe sem került, juhéj. 

Bicikli

 Írországban Greenway néven futnak azok a bicikli/sétautak, amiket kifejezetten azért alakítottak ki, hogy ne az autós forgalommal terhelt normál közúton lehessen csak kerékpározni, hanem biztonságosabb környezetben is. Tény, hogy itt nem lehet sebességi rekordokat döntögetni, hiszen babakocsis anyukák, idős emberek, és kiskölykök is jönnek-mennek, továbbá nincs sávfelfestés, tehát ez nem versenyezni van, hanem önfeledt tekerésre, amikor az embernek nem kell stresszelnie attól, hogy kivasalja valaki. 

Verus nagyon sokszor invitáltam már magammal bringázni, és sikerült is néha, de csak szigorúan itt a környékünkön, és kifejezetten nem nagy forgalmú utakon. Viszont pár hete, kihasználva, hogy lecseréltük szegény priuskát egy nagyobb jószágra, amibe beleférnek a biciklik, gondoltunk egyet, és kimentünk a tőlünk 100 km-re lévő egyik ilyen Greenway útvonalra, és mentünk együtt egy jó kis 45km-es kört. Verus, Marci és én. Benike otthon maradt a törött vállával, nyilván. A szórakozáson túl az is volt a célja a kiruccanásnak, hogy meglássuk, Verusnak bejön-e a hosszabb távú kerekezés, mert ugyebár autós forgalomban ezt nem merte eddig megriszkírozni. 

Nos, jelentem igen, bejött neki. Nagyszerűen szórakoztunk, a kilátás és a táj első osztályú volt, az útvonal igazán csodás. Marci egy Mountain bike-al jött, én a zöld Meridámmal, Verus pedig azzal a Meridával, amit nyáron lőttem, hogy majd ha Kari felmegy Dublinba, legyen mit magával vinnie. Kari szólt, hogy akkor jön pár nap múlva, és átveszi a bringát, ezért megbeszéltük, hogy a zöld Meridámat megkapja Verus, én meg lövök magamnak egy számmal nagyobb bringát, mert a magasságomhoz nézve a zöld merida épphogy határeset.

Közben szegény Marcinak elszállt a külső gumija, így az utolsó 5 km-t nélküle tettük meg, és kocsival mentünk vissza érte...úgyhogy vettünk 2 szuper continental terepgumit a montira, meg egy kényelmes zselés nyerget Verusnak a zöld meridára, és nekiestünk a bringakínálatnak.

Ugyebár a vírus miatt most a boltokban nem lehet kapni biciklit nagyjából ezer euro alatt, de volt olyan hely, ahol a készleten lévő legolcsóbb bringa egy 1700€-s elektromos volt. Maradt a használt piac, de ugye itt se könnyű, mert egyrészt mindenki hazudik, másrészt ki tudja, nem lopott árut vásárol-e az ember.

Nem akarom hosszú lére ereszteni, de lőttünk végül egy Giant Defy 5 bringát, kifejezetten az én méretemre. Első mozzanatként megszabadítottam a sok szartól felesleges sallangtól, mint mágneses kompjuter, nyeregtáska, defektjavító szett, meg pumpa a vázra pattintva, persze mielőtt megvettem kipróbáltam, működik minden, juhéj. Csakhogy igazán hosszú távon jön rá az ember, hogy mi újság, hiszen a puding próbája az evés. De ugye a pudingot hogy megegyük, előbb ki kell fizetni :):)

No, a lényeg, hogy amint kicsit hosszabban meghajtottam a bringát, kiderült, hogy nem szereti az alacsonyabb fokozatokat, ugrik a lánc a keréken. Volt nekem itthon belevaló kazettám meg láncom is új, kicseréltem őket, de őszintén szólva még rosszabb lett. úgyhogy végül visszaraktam azt, ami volt rajta eredetileg, hogy azért használható legyen, de tegnap megrendeltem az új lánckerék-csavarok-lánc-kazetta készletet, és ha már, akkor nem nyolcasat, de tízsebességes kazit, mert szeretem, ha tudok finomhangolni a sebességen.

Úgyhogy most várom a cuccokat Ma egy előre nem tervezett, 56km-es kört mentem, és inkább a már Verusnak "felcímkézett" régebbi zöld meridával, mert mégiscsak komfortosabb egy kicsit kisebb, de tökéletesen összerakott, igazi műszer-jellegű hajtóművel menni, mint ötpercenként visszarakni a leugrott láncot....És egyrészt meg kellett állapítanom, hogy milyen jó kis bringa is ez, másrészt idegbe is voltam...ugyanis az áprilisban felrakott vadonatúj gumi hátul több helyen vészesen ki van kopva! A 40 eurós gumi, ami csontra ugyanaz a márka (maxxis detonator), amivel a meridát gyárilag szerelték fel. Namost a gyári bírt 3 évet, és cca 10ezer kilométert, amit meg utólag vettem ugyanolyan, meg 4-5ezer után szájé???

Nem lett baj végül, nem ment szét a gumi, de közben akkor megint vehetek erre most újabb külsőt majd...ha máskorra nem is, a jövő szezonra mindenképpen. Hiába, elég strapás ez a biciklisélet....ha ezeket a dolgokat megcsinálom, akkor lesz két tökéletes versenygép és két monti a jövő szezonra. Az egy másik kérdés, hogy már nem is számolom mindez mennyibe kerül....a két versenybringa biztos hogy többe van már, mint amennyiért a legutóbbi kocsinkat vettük LOL