Friday, 8 May 2026

Helyzetjelentés

 December óta nem írtam. Akkor félúton voltam a mínusz 15-el, jelenleg -21-nél vagyok így áprilisban, ami lehet kudarc is és siker is, ahogy értékelem. Kudarc azért, mert ilyenkorra már rég el akartam volna érni a célt. Siker talán azért, hogy nem adtam fel, és nem hagytam magam elsodródni.

Persze volt közben tavasszal hazalátogatás Budapestre, voltak szülinapok, St.Patrick nap, Húsvét, mindenféle alkalom, esemény...a szokásos.

Volt egy pár hét, amikor leálltam a napi mérésről (megint), mert utáltam, hogy stresszelek miatta minden nap, és képes egy nem várt szám a mérlegen elcseszni a napom....és csak hetente mértem magam. De miután láttam a trendet, inkább visszaálltam a napi mérésre. A stressz ugyanúgy megvan, csak ugye nem mindegy hogy harminc deka plusz van, vagy két kiló.  Inkább legyek stresszes harminc deka miatt, mint letaglózva két kiló miatt. Húsvétkor sajnos olyan is volt.

Ilyenkor a szokásos a menet: mantrázom magamban, hogy nem feladni, hullámvölgyek mindig vannak, az élet sohasem fehér vag fekete, van ilyen. Tovább kell menni.

Nem mérem viszot a cukromat minden nap, igyekszem minél kevesebb CH-t enni, de a cukormérés miatt tényleg nem akarok már se stresszelni, se venni a(z itt sajnos elég drága) csíkokat. Negyedévente/félévente úgyis csináltatok labort a háziorvossal, most minek vergődjek ezzel minden nap. Tüneteim nincsenek szerecsére amik indokolnák.

Kaja: valamiféle monodiétát csinálok....4 naponta megfőzök egy tepsi kaját magamnak, és az egynegyedet eszem meg főétkezésnek. Savanyúkáposzta lemosva, megfőzve, kb 1 kg, 200 gramm barna rizs, fél kiló (vagy több, mikor mennyi) 5%-nál kevesebb zsírtartalmú darált marha ( kis hagymával, pirospaprikával lepirítva), és két doboz light tejföl. Összedobom, megsütöm, négy napra ki van pipálva a kajám. 4-500 kalória az egynegyed, 25-30 gramm CH, nem vészes. Általában vacsorára eszem, utána küldök egy csomag 0%-is túrót, kis sztíviával, citromhéjjal ízesítve. Ez teszi ki a fő étkezést. Napközben gyúrás után túró, vagy lidis proteinpuding. Napközben ha nagyon éhes vagyok eszek egy szelet sajtot szalámival, abban nincs szénhidrát. Vagy mogyoróvajat, amit magam csinálok, hogy ne legyen benne cukor, mint a boltiban.

A reggeli rutin a kutyákkal megvan, séta, mint kardió, és ők is élvezik, két legyet egy csapásra. Viszont elkezdtem gyúrni megint, mindennap nyomok egy 45 perces session-t, váll-felkar, mell, hát-láb leosztásban. Jól esik, bár amikor újra elkezdtem, akkor igen kellemetlen izomlázam volt, de hát ez már csak ilyen.

Még 9 kilót akarok fogyni, nem tudom hogy fog sikerülni. Talán ha végre jó idő lesz, akkor bringázhatok majd, szerintem az segíteni fog. Hajtani kell, mert Júliusban elmegyünk Kanadába nyaralni, és ott biztosan nem fogok diétázni, szóval gondolom hízok majd. Aztán ősszel tervezünk megint Budapestre menni, ugyanez a helyzet akkor is. Aztán Novemberben lehet hogy kiugrunk Máltára, mert Beni ott lesz Erasmus-program miatt egy ideig, és szeretnénk meglátogatni. Aztán decemberben ott is van a szokásos évvégi cucc: Szülinapom, Karácsony, Szilveszter, Újév. Forog a kerék. Mint régen a Pom-pom mesében: feeell......aztán leeee.....feeel....aztán leee....

4 comments:

Anonymous said...

Szia Zalán! De jó, hogy újra jelentkeztél! Szerintem légy nagyon büszke magadra! 21 kg mínusz hatalmas eredmény! Különösen úgy, hogy mindig jön valami várt, vagy váratlan esemény, ami megbolygatja a beállított rendet! Szerintem is a legnehezebb a megcsúszás után újra erőt venni magunkon és visszakanyarodni a jó útra - ahelyett, hogy csalódottan elengednénk a gyeplőt! Úgyhogy hajrá-hajra (ezt most magam miatt is mondom, nekem is szükségem van biztatásra, a klimax durva dolgokat tud hozni az ember életébe). Csodaszép nyarat, Kanadáért és Máltáért határozottan irigykedek! :-) Kata

Alan said...

Szia Kata! Köszi szépen a kedves sorokat. Na és persze a biztatást is. Igen, valószínűleg a kor előrehaladtával nem lesz könnyebb a helyzet, de jól írod, nem szabad feladni. Hosszú évek tapasztalat mondatja velem, hogy akármilyen makacs plató megadja magát, ha kitartóan tartjuk magunkat az eredeti tervhez. Akkor hajrá Neked is, szurkolok! :)

Krisztián said...

Büszke vagyok rád, Zalán, mindig mesélek a történetedről másoknak. Drukkolok most is!

Alan said...

De aranyos vagy, köszi szépen! :):)