Összeáll a kép...

Ma jöttem hazafelé az autóban...az eső szüntelenül kopogott a szélvédőn, a hangszórókból Little G szólt....és valami olyasmit éreztem, amit akkor érez az ember, mikor egy puzzle utolsó darabját a helyére illeszti. Az indok nem az eső, és nem is Little G volt, hanem a frissen begyűjtött újabb tapasztalat, mármint az életmód témakörben...mi másban :)

December elején érdekes kísérletbe fogtam. Az első napon születésnapom volt, olyankor az ember csak akkor diétázzon, ha el van hízva, úgyhogy diéta óne. Természetesen az évvégi ünnepekre készülve az ember szintén nem feltétlenül a diétájára asszociál, még egyszer mondom, persze ha nem kövér, és nincs éppen fogyókúra alatt. Úgyhogy gondoltam egy nagyot, és elhatároztam, hogy a decemberi hónapban nem fogok diétázni. Sőt, mérni sem fogom magam, ennek inkább pszicho-jellegű önnevelési, fejlődési célja volt. Nem szeretek függeni semmitől, és a mérlegtől való függés is egy alapvetően nem jó dolog. Depláne, ha a mérleg befolyásolni képes a napi hangulatot.

Ugyanígy kell egyfajta tréning (nekem legalábbis) arra, hogy képes legyek kiengedni néha a kontrollt a kezemből. Szóval visszakanyarodva a témához: nincs fogyós, kontrollált, számolós diéta, és nincs méregetés. Van viszont mozgás továbbra is, mert nem akartam teljesen eltunyulni sem. Így aztán a napi átlagosan 3,02 órányi aerob testmozgást (szobabringa) megtartottam ebben a hónapban is. Ez alól csak Szenteste volt a kivétel, ezen a napon nem bicikliztem.

Számokat nem írok, elég az hozzá, hogy szignifikáns súlynövekedés történt. És hogy engem ez miért tesz elégedetté? Nos azért, mert mikor ma a mérlegre álltam, pontosan annyit mutatott a mérleg, mint nyár végén, amikor a nyaralásos-szabadságos-lazítós-nem diétázós időszak után.

Ami számomra igazolni látszik a hinta elméletemet....azaz hogy a testsúly nem konstans, hanem egyfajta összhangban az életünk ritmusában, ingadozik. Hullámzik. Megy előre, mint az Otto-motor. Szív, sűrít, robban, kipufog. A mindennapi élet...a hétköznapok állnak a rutinszerűen, lehetőleg okosan összeállított mozgás- és étrendből, az ünnepnapok, nyaralások, lazítások pedig segítenek kiengedni a gőzt. Kipufogni az égésterméket.

Az általam normálisnak gondolt élet inkább errefelé hajaz, mint a teljesen-irtsuk-ki-az-életünkből-a-hízlaló-dolgokat életszemlélet. Az teljesen működőképes, ha az ember fiatal, és mondjuk személyi edző, vagy aerobik oktató, vagy tornatanár....stb...és egyedülálló, önálló, független, stb. Mert ha az élet egyéb területein nincs kötöttsége és nincs lestresszelve, akkor sikerülhet a visszatartott levegő módszer. De az én véleményem szerint azokank, akiknek van életük a tesformáláson, edzésterveken, diétákon kívül is....nos, azoknak szerintem nem, vagy csak súlyos áldozatok árárn kivitelezhető ez a keményvonalas harc.

A hintapalinta-módszer viszont enged kicsit elkurvulni is. És ha analizálni tudjuk magunkat, akkor némi összpontosítással simán befolyásolhatjuk a hinta két kilengési végpontja közti távolságot. És közben nem érezzük azt, hogy meghalok, ha nem ehetek egy szelet sütit, vagy csokoládét. Én nagyon szeretem a zöldségeket, a gyümölcsöket, a csirkemellet, a salátákat, a natúr halfilét, és a korpás müzliszeletet....de kizárólag ezeken élni azért nem egy olyan dolog, amit életem végéig lelkesen bevállalnék.

És ha körülnézünk -vagy autentikusabban megmondva széjjeltekintünk- akkor kiderül, hogy a kenyérfélék, a sütemények, és az édességek terén is van olyan megoldás, ami egészséges. (teljes kiőrlésű gabonák, zab, korpa, olajos magvak, sajtok-joghurtok, stb.) Mondjuk attól még hízlal, mint az atom....de egészséges. Tehát a megengedős időszakokban lelkifurdalás nélkül fogyaszthatók.

Másik nagy előnye ennek az ide-oda himbálózó módszernek, hogy ahogy az egyik, úgy a másik irányba is el lehet hajlani. A fogyasztós szakaszokban bátran lehet azokból az anyagokból is felhasználni (pl. édesítők), amiknek vitatott a megengedhető napi mennyisége. Mert ha egy egész évet átlagolunk, akkor még határétéken innen tudunk maradni. (Az egy másik kérdés, hogy általában az emberek vagy az egyik oldalra, vagy a másikra állnak. Azaz vagy elfogadják, hogy pl. a ciklamát káros a szervezetre, vagy elfogadják, hogy nem az. Bizonyítani ezt is, azt is, illetve ezt sem és azt sem lehet....százszázalékosan.) 

Szóval momentán egészen szokatlan módon nem vagyok összezavarva, és látok valamiféle kibontakozó sormintát, ami élhető verziót képes prezentálni a mindennapokban :)